Ünnepelt a Magányosok Klubja

Fennállásának huszonnegyedik évfordulóját ünnepelte kedden a marosvásárhelyi Magányosok Klubja.

Fotó: Mezey Sarolta

Fennállásának huszonnegyedik évfordulóját ünnepelte kedden a marosvásárhelyi Magányosok Klubja. A meghitt, baráti hangulatú rendezvény, mint az előző években is, sok klubtagot, szimpatizánst vonzott, akik együtt örültek a közösség összetartó erejének, a folytonosságnak és a klub magányt űző összejöveteleinek. A rendezvényt Oláh Dénes római katolikus főesperes is megtisztelte, aki rövid áhítattal indította az ünnepet.

Jó közösségben lenni

A marosvásárhelyi Magányosok Klubját nem kell bemutatni olvasóinknak, hiszen a legtevékenyebb civil szervezet, amely minden kedden összehívja tagjait, és olyan programokat szervez, ahol közkedvelt témákat vitatnak meg közismert személyiségek társaságában. Nem múlhat el farsang, húsvét, szüreti időszak, Mikulás-járás, hogy a „magányosok” ne báloznának, ünnepelnének, szórakoznának. Minderről részletesen tájékoztattunk az évek során lapunk hasábjain vagy saját írásaink révén, vagy a klub krónikása, Radványi Hajnal tollából. Mindezekből kiderül, hogy a klub azért él, azért működik, azért kedvelt, mert jól érzik magukat együtt az emberek, s van egy biztos hely, ahová minden héten el lehet menni.

Az idei évfordulón nem véletlenül választották mottóul: bízhatsz a szeretetben, állj szóba az emberekkel!

Kopacz Imola pszichológus, alapító, tiszteletbeli elnök a Deus Providebit Házban tartott ünnepség során felvázolta, hogy a szükség hozta létre ezt a klubot olyan emberek számára, akik magányosnak érezték magukat. Lestyán Ferenc plébános idején 90 taggal indultak, s azóta sajnos, 44 tagot veszítettek végleg el, kísértek ki a temetőbe. Jelenleg négyen élnek az alapítók közül: Németi Ibolya, Gyepesi Rozália, Demeter Irénke és Székely Árpád. Őket virággal és ajándékkal lepték meg. De nem feledkeztek meg a kuratóriumi tagokról sem: Herman Ilona elnökről, Popescu Olga alelnökről, Nagy Rozália titkárról, Radványi Hajnal krónikásról, Szabó Mária és Varga Irén tanácsosokról sem.

Továbbra is együtt

– Az év minden időszakában vannak hagyományokhoz kötődő rendezvényeink, január elejétől december 31-ig, s ez így megy már 24 éve. Majdnem negyed évszázad, ami már történelem. Köszönet mindazoknak, főleg a klubtagoknak, akik velünk és mellettünk voltak, akik jelenlétükkel, előadásukkal, áldásukkal vagy bármilyen segítséggel mellénk álltak, hogy ez a klub fennmaradjon. Állítom, hogy az országban az egyedüli ilyen jellegű klub, amely az egyetlen társadalmi kategóriába sem sorolható magányosokat tömöríti. Büszkeséggel tölt el, hogy a megpróbáltatások ellenére vagyontalan szervezetként 24 éven át együtt maradtunk, hogy együtt ünnepelhetünk. Bízunk abban, hogy erőben, egészségben készülhetünk a 25. évforduló megünneplésére. Ez az ünnep nem arról szól, hogy felidézzük és részletekbe menően ecseteljem a klub történetét. Annyit elmondhatok, hogy nekem ez a harmadik egyetem, amit elvégzek. A másik kettőt öt, illetve három alatt végeztem el, ez pedig 24 éve tart, miközben szakmailag sokkal gazdagabbá váltam. Köszönöm, hogy velem voltak. Istennek minden katonájára szükség van. Az én munkámnak csak úgy lehetett eredménye, és ez úgy teljesedhetett be, hogy együtt voltunk. Köszönjük a ránk figyelést, és bízom benne, hogy jó pár évet még együtt fogunk tölteni – mondta Kopacz Imola, a klub tiszteletbeli elnöke.

A rendezvényen sok szép szavalat, ének és köszöntés hangzott el. Köztük Szilágyi Sándor tiszteletbeli tag szólalt fel, Balás Árpád egy Vieru-verset szavalt, Reményik és Sík Sándor versei hangzottak el. Hallhattuk Bíró Irént, Borsia Sándort, Pécsi Ágnest, Szabó Máriát, Czerán Erzsébetet, Varga Irént, Péterfi Rozáliát, Németi Ibolyát, Szabó Máriát, Jakab Ilonát. Legvégül fellépett a „menyecskekórus”.

Az ünnepség jó hangulatú szeretetvendégséggel zárult.

A magam és a Népújság nevében kívánjuk, hogy a magány ellenszereként még sok szép évet töltsenek együtt!