Újraállamosították az erdőket

Múlt héten érkezett szerkesztőségunkbe egy átirat, amelyben a prefektúra arról értesít, hogy 2015. július 6-án megszületett a végleges és megfellebbezhetetlen döntés a botoşani-i törvényszéken, miszerint több mint 7000 hektár erdőt nem szolgáltatnak vissza az Éltető család leszármazottainak.

Fotó: Vajda György

Múlt héten érkezett szerkesztőségunkbe egy átirat, amelyben a prefektúra arról értesít, hogy 2015. július 6-án megszületett a végleges és megfellebbezhetetlen döntés a botoşani-i törvényszéken, miszerint több mint 7000 hektár erdőt nem szolgáltatnak vissza az Éltető család leszármazottainak.

2005-ben az örökösök kérték, hogy az elhunyt Éltető Mária, Albert és János Palotailván levő 2519 hektár, valamint Éltető József, Mária, Albert, Ibolya Judith és Marianna Ratosnyán levő 3834 hektár erdejét a Romániában érvényben levő törvények alapján adják vissza nekik. A Maros Megyei Földosztó Bizottság 2007-ben elutasította a kérést, arra hivatkozva, hogy ezek az erdők az 1944. szeptember 12-i békekötés utáni törvényeknek megfelelően, illetve az ellenség javait felügyelő és adminisztráló pénztár 1945. évi 91-es jogszabálya alapján állami tulajdonba kerültek, s mint ilyen, a kommunista rendszer előtt elvett tulajdonról van szó. A 2005. évi 247-es törvény az 1945. március 6. és 1989. december 22. között önkényesen elvett ingatlanokra vonatkozik, így ennek alapján nem lehetett visszakérni a már állami tulajdonba került erdőket.

Ezzel csak az a gond, hogy a pénztár valójában csak adminisztrálta az ellenségnek nyilvánított tulajdonosok (sz.m.: mint ismeretes, Románia augusztus 23-án felbontotta a náci Németországgal kötött egyezséget, szembefordult a központi hatalmakkal, és így automatikusan a magyarokat, idértve az Észak-Erdély területén élőket is, ellenségeknek nyilvánította) erdejét.

Az erdőtulajdon-visszaszolgáltatással foglalkozó jogász szerint ezeket a területeket valójában nem is vették el, viszont arra hivatkoznak, hogy a pénztár „kifizette” az értéküket az akkori tulajdonosoknak, így joggal kerültek az államhoz a területek, amelyekhez nyilván ragaszkodnak az 1989 utáni hatóságok is, hiszen másképpen a román állam tulajdonában – a Romsilva adminisztrálásában – alig maradna erdő a Maros mentén. Kettős történelmi igazságtalanság érte ezzel a döntéssel a főúri magyar családokat.

Ez már a romániai jogszolgálat útvesztője, hogy többévi dossziésétáltatás után sem sikerült megnyerni a pert. Nem marad más megoldás, mint a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulni – kevés eséllyel.

Furcsa az is, hogy Lucian Goga prefektus megköszöni az átiratban az erdészeti igazgatóságnak, a Pénzügyminisztériumnak és az országos tulajdonjog-visszaszolgáltató hatóságnak, valamint a helyi földosztó bizottságoknak, hogy állami tulajdonban maradtak az erdők. Teszi mindezt akkor, amikor előfordult, hogy az erdészek nem akarták kimérni az erdőterületeket, pedig a helyi földosztó bizottságok betonbiztos okiratokra hivatkozva első lépésben visszaszolgáltatták a területeket. Hogy aztán különböző mondvacsinált indokokkal a törvénykezés útvesztőjébe kerüljön az ügy, és az állam javára megfellebbezhetetlen döntés szülessen. Az ügyet az a Marius Paşcan szenátor is felkarolta, akinek tudomásunk szerint érdekeltségei vannak a Felső-Maros mentén. Az erdőt a Romsilva Rt. állami vállalat termeli ki.