Újra a nyugdíjasbérletekről

Javaslat bérletügyben – múlt év január 27-én megjelent cikkem süket fülekre talált a marosvásárhelyi Siletina Impex Kft. – Helyi Közszállítási Rt. Társulásnál. Újra hosszú sorok kígyóznak a kijelölt helyeken. Az időjárás sem kedvez, fagyos napokra ébredünk, de ez mit sem érdekli a fenti vállalat vezetőit. Bizonyára sokan épp az új bérletekért való sorban állás miatt kerülnek ágyba, következik a családorvoshoz az időpontkérés, gyógyszerfelíratás, újabb séták, sorban állások. Persze, ha te magad ilyen állapotban képes vagy további bürokratikus ügyintézésekre, ha nem, megkéred valamelyik családtagodat, szomszédodat, hogy legyen segítségedre.

Épp most beszéltem telefonon Nagyváradon élő nyugdíjas rokonommal, aki elmondta, hogy náluk elektromos kártyákat kapnak az arra jogosult nyugdíjasok. A kártya tartalmazza az illető személyi adatait, és felszállva a villamosra vagy a közszállítás autóbuszaira, a leolvasóhoz érintve láttamozzák. Ezzel egyúttal a pontos utasszámot is tudják. Ott is évenként egy alkalommal kell megújítani, az elektromos kártya bemutatásával, nem pár nap alatt kampányszerűen, hanem aszerint, hogy ki mikor váltotta ki az év folyamán. Így elkerülhető a tömeges bérletváltás, de azt is elárulta, hogy fizetni is csak az első alkalommal kell. Utána elegendő a már meglévő elektromos bérlet bemutatása a következő évre való érvényesítésre.

 Igaz, hogy ez újabb befektetéssel jár, mert a járműveket fel kell szerelni bérletkezelő automatákkal, de ez is egy alkalommal szükségeltetik. A diákbérletek is hasonlóak, de azok láttamozása havonta történik. Ennyi az egész, nem nagy dolog, csak egy kis hozzáállás szükséges. Mindig lehet tanulni, akár a saját mulasztásainkból, tévedéseinkből, akár más pozitív, avagy negatív gyakorlatokból. Nem hiába született a jól bevált közmondás: tanulj, tinó, ökör lesz belőled!

Szász Károly