Magyarsáros unitárius közössége őseink és hőseink nyomába eredve immár ötödik alkalommal szervezett kirándulást és zarándoklatot Molnár Attila lelkész és Molnár Mónika tanítónő szervezésében. A cél: felfedezni, megismerni Szászföld és Erdővidék történelmi, kulturális és lelki értékeit.
Nagy örömmel és kellő kíváncsisággal indult hátizsákjával 49 személy Botos Botond autóvezető társaságában október 17-én, legendák és mesék történetein szárnyalva, várak és templomok rejtett titkainak terében haladva az időben. Tudtuk, hogy egy kis pihenés, számtalan élmény, egy nagy kaland és egy jó társaság minden utat különlegessé tesz. Így indultunk el a kétnapos erdélyi kirándulásra, ahol a történelem mesévé, a mese pedig hatalmas élménnyé vált a kirándulók számára.
Bágyadt őszi napsütésben vágtunk neki gyalogosan a szászkézdi parasztvárhoz vezető útnak. A felújított vár nem egy nemesi rezidencia, hanem a környék lakói által a 14. században épített vár, mely a török és más ellenséges támadásoktól védte a helyieket. Megcsodálhattuk a nehéz időkben védekezési és biztonságot nyújtó rendszert, melyet a 17. századig bástyákkal egészítettek ki. Ez a várrendszer biztosította a túlélést és megmaradást lakói számára.
Utunkat folytatva Szászfehéregyházára (románul Viscri) érkeztünk, ahol várt ránk Major László datki unitárius lelkész, majd készségesen irányított és kísért további útvonalunkon. Itt először Károly király házát látogattuk meg. Ebben az volt a szép és érdekes, hogy a ház megőrizte a szász építkezés, életforma, mesterségek, eszközök sajátosságait. Figyelmünket a természet kincseire, gazdagságának felhasználására fókuszálta.
Békés, barátságos hangulat fogadott. A főutca közepén kis patak csörgedez természetes medrében. Helyenként libaúsztatóként kiszélesedik. Kivájt törzsű faitatóknál olthatták szomjukat a legelőről hazatérő jószágok. A villanyoszlopokra fonott, fedeles vesszőkosár szolgált szemetesként. Egyik kapualjban egy fiatalasszony gyapjúfonalból zoknikat, sálat, kesztyűt kötött és árult. A zsalugáteres ablakokat kézi csipkebetétes függönyök díszítették. Keskeny, macskaköves úton jutottunk a vártemplomhoz, melynek fehér erkélyéről kapta nevét a település. A várfalak és bástyák belsejében kiállított tárgyak, eszközök, szerszámok a falu egykori lakóiról mesélnek, akiket a 12. században telepítettek be az egykori székely településre.
Közben egy kis tarisznyás piknik tette hangulatossá együttlétünket. Megálltunk Datkon. Megcsodáltuk a szép kazettás templomot, a közelben található régi használati tárgyak gyűjteményét és azok történetét a lelkész tolmácsolásában. Gyönyörű levendulacsokorral indultunk Nagyajta felé.
Érkezésünkkor Fekete Levente unitárius tiszteletes úr fogadott és mutatta be a vártemplom és a kazettás templom történetét, miközben megelevenedett Szent László alakja, Kriza János balladavilága és sok neves személy példája. Lenyűgöző, tartalmas előadás részesei lehettünk. Már besötétedett, mire datki szálláshelyünkre érkeztünk. Finom vacsorával, szeretettel fogadtak szállásadóink, László Ferenc és neje, Judit. Az est jó hangulatához a zenét a helyi Datki Church Band együttes néhány tagja szolgáltatta. Nótázás, tánc, társalgás váltogatták egymást éjfél utánig.
Második nap istentiszteleten vettünk részt. Lélekben megerősödve, csodálatos balladaelőadás után köszöntünk el vendégfogadóinktól. Kisbacon következett, ahol nagy meseírónk vendégei lehettünk. Végre ülhettem Elek apó ölében, hallgatva meséit, intelmeit, példás életútját! A baróti ebédszünet után Oklándra utaztunk. Tőkés Lóránt unitárius lelkész fogadott, aki ismertette a csodálatos kazettás templom, valamint a Szent László legenda történetét. Nagy élményt jelentett számunkra az a tény, hogy a Systema Copernicanum kazetta festője, Kuti András magyarsárosi származású. Az előadás végén érzelmileg, hangulatilag valahol a kazetták sugallta magasságokban jártunk.
Legendák, balladák és mesék történetein szárnyalva, várak és templomok rejtett titkainak terében kalandozva, Szent László erényeivel felvértezve érkeztünk haza. Feledhetetlen élményként őrizzük ezt a kirándulást, amely a hit, a nemzet, az anyanyelv, a barátság láthatatlan szálainak erősítését is szolgálta.
Isten áldja és óvja mindazokat, akikkel utunk során találkoztunk!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
