Találó szalagcím volt olvasható vasárnap éjjel az EP-választásokat kiveséző hírtelevízió képernyőjén: a háborúnak vége, kezdődik a mészárlás.
Találó szalagcím volt olvasható vasárnap éjjel az EP-választásokat kiveséző hírtelevízió képernyőjén: a háborúnak vége, kezdődik a mészárlás. Mert ugyan a hivatalos eredményeket csak csütörtökön hozták nyilvánosságra, azt már addig is tudni lehetett, hogy erre a voksvadászatra csak az elnökválasztás előkészítéseként tekintett a politikum. Az EP-kampányban sem kímélték egymást, de az igazi vagdalkozás csak ezután indul.
Amennyiben a szerdán beharangozott demokrata-liberális összefogás megvalósul, azzal újjáéledhet a tíz éve parlamenti és elnökválasztásokat nyerő szövetség, de a főszereplőket szinte biztosan kicserélik, és az sem biztos, hogy DA név alatt sorakoznak fel. Pontosabbat akkor láthatunk, amikor a liliomtalanított liberálisok befejezik a tisztújítást, amit valószínűleg komoly belső csaták fognak megelőzni.
Tíz éve a baloldal vesztett, és erre kétségtelenül jól emlékeznek a vasárnap pürrhoszi győzelmet aratott szociáldemokraták. Mert hiába az elsőség, ha a két éve fölényesen parlamenti választásokat nyert balliberális szövetség támogatottságát annak két partneralakulata és a pártütő színész együtt sem közelítették meg, az világosan megmondja a választók véleményét az USL és utódai ténykedéséről. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a nagyobbik kormánypártnak a hatalmi pozíciókban elérhető összes választócsalogató pénzcsap a rendelkezésére állt ebben a kampányban, és biztosak lehetünk abban, hogy használták is minden gátlás nélkül, hát igencsak savanyú lehet a csokoládé arrafele mostanában. Nem véletlen, hogy már a szavazatszámlálás első óráiban szirénhangon édesgették a tévelygő liberálisokat, majd a jobbközép összefogás szándékának bejelentése után a dolgozatmásolás doktora tegnap kijelentette, ő maradna a kormány élén még két évig. Elnökjelöltről csak később döntenek, a tegnapi hírek szerint a szocdem tábor is kongresszusra készül valamikor ősszel. Mindezek a fejlemények, azzal összevetve, hogy vasárnapig magabiztosan teljes hatalomátvételre készültek, a vereség madárnyelvű beismerését jelentik.
Továbbra is a hatalmi háború marad a közéleti szereplők egyetlen érdemi elfoglaltsága. Egyértelmű felhatalmazást ugyanis erre kaptak a választóktól. A közéleti szereplőktől felelős és hozzáértő munkát elváró adófizetők számára felér egy csattanós pofonnal, hogy úgy nőtt öt év leforgása alatt az EP-választásokon való részvételi kedv, hogy közben az ezeket megelőző kampányokban a magyar pártokon kívül senki nem beszélt érdemben az Európai Parlament hatáskörébe eső kérdésekről. Tehát a többségi választókat a sárdobálással lehet legkönnyebben urnához szólítani, és amíg ebben nem lesz változás, addig ugyanilyen csapnivaló kormányok fogják intézni a mi dolgainkat is. Mert hogy a magukat a köz érdekében cselekvő felelős választottaknak álcázó nyilatkozathuszárok az elnökválasztás után is átrendezik a játszóházukat, kétség sem fér hozzá.
