Újra együtt a régi Mureşul kézilabdacsapat játékosai

Vacsorával egybekötött ünnepségre hívták Maros megye minden idők egyik legsikeresebb és legkedveltebb együttesének, a hajdani Mureşul női kézilabdacsapatának egykori tagjait önzetlen marosvásárhelyi sportbarátok – Horaţiu Nicolau, Tiberiu Petriş és Ballai Sándor (aki egy alább említett sportkönyv kiadásának támogatásában vállalt szerepet), akik a Play Mures Sportklubbal közösen szervezték meg a találkozót. Ez alkalommal bemutatták Aurel Raţiu újságíró, író könyvét is a helyi kézilabda történetéről, amelyet Istoria handbalului Mureşan címmel jelentetett meg. 

Az összejövetelen az együttes volt játékosain kívül részt vettek a szakosztály egykori vezetői, hajdani megyénkbeli kézilabdaedzők és a helyi sajtó képviselői is.

A Mureşul valamikori játékosai közül jelen voltak Angela (Cioboată) Bloj, Kiss Emese és Ana (Man) Mocean, Virginia Borda és Fábián Harmat kapusok; Sós (Soós) Rozália – ő férjével, Sós Árpád volt vízilabdázóval jött el, Maria (Dorgó) Buciuman, aki 1983-ban gólkirály volt Romániában, Nyulas (Peres) Magda, Lungu (Szöllősi) Judit, Mariana Frâncu, Biró (Fejér) Zita, Adriana Bărbat, aki 1977 és 1999 között volt a Mureşul tagja, Kibédi (Kozma) Tünde, Gödri Erzsébet, Párdi (Hegedüs) Erika – ő Budapestről jött haza, Vasilescu (Gergelyfi) Erzsébet – mezőnyjátékosok; továbbá Rodica (Cordoş) Sarchiz (a csapat egykori orvosa); Maria Kulcsár, aki már 50 éve a kézilabda terén tevékenykedik, Bukaresti László, Gogu Ştrec, Dorin Mureşan (a szakosztály volt edzői); Orbán István kétszeres kézilabda-világbajnok, Viorel Negrean, Aurel Raţiu (a Mureşul volt vezetői); Bianca Bârlean és Flaviu Pop (Valentin Pop egykori edző gyerekei); Mihai Grebenişan (Maros megye egyetlen nemzetközi kézilabda-játékvezetője), Sorin Mureşan (segesvári edző), Negrea Dobrău és Vasile Dobrău (marosludasi edzők).

A rendezvényen nem mindenki tudott részt venni a régiek közül, Jensen (Gál, Mózsi) Évát Bálint Julianna bolyais testnevelő tanár képviselte, és köszöntőlevelét is felolvasta; Mátéfi (László) Eszter, Gabriela (Gherendi) Florea, Ramona Mihalache, Maria Avram, Carmen Bartha, Peteley (Szőllösi) Mária, Stroia Elena, Biró Andrea sem tudott eljönni. Itt kell megemlítenünk ugyanakkor a néhai Corina Muşat egykori játékos, valamint Bartha Jenő és Valentin Pop hajdani edzőket. 

A finomságok elfogyasztása közben a meghívottak virággal díszített emlékplakettet, valamint a frissen megjelentetett sportkönyv egyik példányát kapták kézbe a szervezőktől. Érdekes volt látni az egykori kedvenceket – zömük túl a hatvanon –, amint a nyolcvanas évek slágereire táncoltak...

A jelenlévők kivetítve megtekinthették az 1987. március 29-ei, craiovai Románia-kupa-döntő mérkőzését, amelyen az akkori Mureşul IMATEX 28-21-re (12-10) legyőzte ellenfelét, a Bákói Ştiintát, és elhódította a kupát. 

Aurel Raţiu és Vlad Amariei, a rendezvény ötletgazdái, műsorvezetők emlékeztették a jelenlévőket: éppen tavaly volt 30 éve annak, hogy a Mureşul IMATEX a Bajnokcsapatok Európa Kupájának nyolcaddöntőjéig jutott el, ahol éppen a legendás 13-szoros (!) BEK-győztes szovjet Kijevi Szpartak (edző: Igor Turcsin) búcsúztatta a csapatot. Sajnos mindkét mérkőzését elvesztette az együttes (Marosvásárhelyen 25-22-re), de a csapat így is felemelt fejjel távozott a BEK-ből. 

A Mureşul abban az időszakban érte el minden idők legjelentősebb Maros megyei kézilabdasikerét, hiszen a nyolcvanas években nyolc trófeát nyert – 1988-ban országos első helyet szerzett, 1987-ben és 1988-ban a Románia-kupa győztese volt, emellett három 2. és négy 3. hely birtokosa volt –, sőt az 1988–1989-es évadban Mózsi Éva, Mátéfi Eszter és Bloj Angela a nagyválogatott, Ramona Mihalache pedig az utánpótlás-válogatott tagja volt!

Harminc év távlatából mit mondhat el e sorok írója, aki jelen volt az 1989-es Szpartak elleni hazai találkozón? Cicero bölcs mondása jut eszébe: ,,O tempora!...”, azaz „Ó, azok az idők!...”

Így nyilatkoztak

* Sós (Soós) Rozália: „Én a Muresul egyik korábbi, de értékes generációjának vagyok a tagja. Az, hogy ma újra találkozhattunk a szakosztály későbbi, azaz fiatalabb nemzedékével, boldogsággal tölt el. Azt jelenti, hogy mi is elértünk valamit a szakosztály és a helyi kézilabda történetében.”

* Lungu (Szöllősi) Judit: „Örvendek, hogy találkozhattam a lányokkal, egyesek közülök egykori csapattársaim és régi barátnőim. Nagyon jól éreztük magunkat, és szeretném, ha évente rendeznének hasonló összejöveteleket!”

* Peres (Nyulas) Magda: „Nekem a kézilabda mindig is megmaradt első szerelemnek, a mai napig is követem a minőségi férfi- és női mérkőzéseket.”

* Biró (Fejér) Zita: „Sajnálom, hogy a volt csapattársaknak csak egy részével tudtunk találkozni, viszont ezúttal is üdvözlöm Esztit, Évát, meg a többi, külföldön élő volt csapattársunkat!”

* Angela (Cioboată) Bloj: „Csodálatosan érzem magam, azt nem lehet leírni szavakkal! Annak idején olyanok voltunk, mint egy nagy család – nem számított, hogy ki milyen nemzetiségű – , a csapatban egymáshoz testvérekként viszonyultunk!”

* Adriana Bărbat: „Ez egy csodálatos este a számunkra, örvendünk, hogy rendeznek még ilyeneket a városunkban, és valakiknek eszükbe jutnak az 1970–1990 közötti időszak vásárhelyi kézilabdájának sikerei és szereplői.”

* Párdi (Hegedüs) Erika: „Le nem írható öröm újra találkozni a volt csapattársakkal, hiszen egyeseket mintegy 30 éve nem láttam... Üdvözlöm és puszilom mindegyiküket!”

* Fábián Harmat: „Lenyűgözött a találkozó! Volt egy visszatérő rémálmom – mint kézilabdakapus –, amikor a mérkőzésekre készültünk, s kifáradtam, hónapokon át álmodtam, hogy közeledik felém az egyre nagyobb kézilabda, majd a fejemnek csapódik! Mindig felriadtam...”