Újra bevonultak a rómaiak Mikházára

Mint ismeretes, a falu határában kiásott római vár kutatásában részt vett régészek ötlete volt, s így a rendezvény főmozgatója is az a Pánczél Szilamér archeológus, aki oroszlánrészt vállalt a szervezésben.

Fotó: Vajda György

Szombaton délelőtt nagy nyüzsgés, dobpergés verte fel a kis nyárádmenti falu csendjét. Mindez azonban nem érte váratlanul az ott lakókat, mivel idén már a harmadik alkalommal szervezte meg a Maros Megyei Múzeum partnereivel a római és a reneszánsz fesztivált, amelynek helyszínei az idén is a Csűrszínház, a castrum, illetve a középkori ferences kolostor és udvara voltak.

Mint ismeretes, a falu határában kiásott római vár kutatásában részt vett régészek ötlete volt, s így a rendezvény főmozgatója is az a Pánczél Szilamér archeológus, aki oroszlánrészt vállalt a szervezésben. A történelem ilyen jellegű felidézése nem újdonság, hiszen világszerte a jelentősebb csatatereken, nagy múltú városokban, várakban rendeznek ehhez hasonló, korabeli „kosztümös” játékokat. A római fesztiválon, Mikházán a hajdani határvédő vár, illetve a település mindennapjaiba nyújtottak bepillantást a múzeum munkatársai úgy, hogy ez a visszatekintés elsősorban oktató jellegű legyen. Így nem csoda, hogy az idelátogatók nagy többsége kiskorú volt. Nekik és a felnőtteknek is 26 műhely állt a rendelkezésükre, ahol a rómaiak hétköznapjaiba lehetett bepillantani. Ezekben a műhelyekben a kőfaragástól a kovácsolásig minden ókori mesterséget ki lehetett próbálni. Ugyanakkor az érdeklődők megismerkedhettek az illatszerkészítés fortélyaival, a lányok római kori frizurát készíthettek maguknak, s az idén az egyik sátorban jósda állt a jövőjükre kíváncsiak rendelkezésére, egy másikban pedig különböző varázsigéket, védjegyeket, amuletteket tartalmazó mágikus nyakbavalót lehetett készíteni. Az idén a szervezők időhidat építettek azáltal, hogy a Csűrszínház egyik sarkában fotóstúdiót rendeztek be, ahol a kort idéző díszletek között lehetett emlékképeket készíteni.

Mivel a fesztivál egy átfogó projekt része, amelynek célja a mikházi castrum és a település feltárása és idegenforgalmi értékesítése, ezúttal a látogatók az iskolában azokat a terveket is láthatták, amelyeket a budapesti műszaki egyetem építészhallgatói készítettek azzal a céllal, hogy az ásatások befejezése után egy korszerű régészeti parkot és kulturális központot létesítsenek Mikházán. Természetesen a régészek ezúttal is betekintést engedtek a munkájukba. A kultúrotthonban felállított laboratóriumot lehetett megtekinteni, és időközönként az ásatások helyszínén is szakszerű idegenvezetést tartottak.

A fesztivál igazi látványosságát azonban a légiósokat és a gladiátoriskolát idéző – zilahi, kolozsvári és gyulafehérvári – hagyományőrző csoportok jelenléte, produkciója jelentette. A program, immár hagyományosan, a korhű ruhákba öltözöttek felvonulásával kezdődött. A menet a római arénától (Csűrszínház) a castrumig tartott, a kolostornál csatlakoztak hozzá a múzeum munkatársai is, akik szerzeteseknek és középkori hölgyeknek öltöztek. A római vár eredeti helyszínén rövid, a szerencse istennőjéhez szóló imával és természetesen a hivatalos megnyitóval kezdődött a fesztivál. Miután a díszes sereg elvonult a Csűrszínházhoz, az érdeklődők az aréna köré gyűltek, ahol délelőtt is, délután is a különböző hagyományőrző alakulatok mutatták be a légiósok harcmodorát egy római vámházért folytatott küzdelem során. Délután bemutatkozott Memnius gladiátoriskolája is. A gyerekek legnagyobb örömére ezek a bemutatók interaktívak voltak. Ki lehetett próbálni a harci felszerelést, és többen megküzdöttek a félelmetes gladiátorokkal is. A lányok megtanulhatták a nimfák táncát. Volt még játéksarok, íjászverseny. A délutáni program fénypontja pedig a rabszolgavásár volt, ahol többek között táncoslányokat, ékszerészeket, mozaikkészítőt, gladiátort, komédiást, játékmestert lehetett vásárolni. A „tulajdonos” egy órát rendelkezhetett új tulajdona fölött, úgy hogy a felkínált szolgáltatásban részesült. Az idén is meg lehetett kóstolni az eredeti recept után készített római ételeket, kenyeret és a különböző finomságokat. S nem maradt el a borkóstoló sem. A kor iránt érdeklődők több tudományos, ismeretterjesztő előadáson vehettek részt.

Aki pedig elfáradt a Csűrszínház körüli nyüzsgésben, félrehúzódhatott a kolostortemplom árnyékába, ahol a szerzetesek életébe, foglalkozásába betekintő sátrak várták a vendégeket. Ötvöstárgyakat, bőrdíszműves tárgyakat, gyertyát, papírt, szíjat lehetett készíteni, és az ügyesebb kezűek elsajátíthatták az iniciáléírás fortélyait. A hajdani kolostor egyik termében kiállításon lehetett megtekinteni, hogy milyen gazdag volt egykor a kolostor könyvtára. A hangulatot fokozta a kolozsvári Flauto Dolce együttes előadása, amely Kájoni Jánost és korát idézte fel a zsúfolásig megtelt templomban. Emlékbe pedig a „szagos misén” használt illatos fűvel szagosított olvasót lehetett hazavinni.

A kánikula ellenére nagyon sokan kilátogattak az idén is Mikházára, a szervezők által ajánlott széles körű programkínálat feledtette a tűző nap okozta kellemetlenséget. Aki pedig a legvégéig ott maradt, nem bánta meg, mert – az előző rendezvényekhez hasonlóan – az idén is parádéval zárult a római fesztivál. Ezúttal is a régi vár romjaihoz vonultak a történelmi kort idézők, ahol mintegy száz lampion feleresztésével köszönték meg az isteneknek, hogy sikeres volt a rendezvény, amelyet jövőre is szándékukban áll megszervezni.