Újra angyalok jártak a Mezőségen

Negyedik éve, hogy ilyenkor sűrűbben röpködnek az angyalok a Mezőségen. Talán, mert az ott lakók jobban megérdemlik az ajándékot, vagy talán azért, mert az angyalok érzékenyebbek lettek a mezőségi emberek sorsa iránt. Mivel évek óta tapasztalják, hogy angyaljáráskor nagy az öröm, ezt az örömet akarták fokozni idén azzal, hogy ajándékaikkal az emberek lelkéhez szólnak. Olyan emberekéhez, akik távol a nagyváros zajától, elszigetelt környezetben, sok esetben magányosan és gyengélkedve élik mindennapjaikat, úgy, hogy ritkán kopog be hozzájuk rokon vagy szomszéd. 

A magyarországi Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány önkéntesei idén is angyallá változtak. De nemcsak decemberben, hanem jóval előbb, amikor az adományok gyűjtésébe kezdtek Magyarországon. – Olyan nagy mennyiségű adomány gyűlt össze – tartós élelmiszer, édesség, tisztítószer, pokrócok, olyan ajándéktárgyak, amit az ember a szeretteinek ad – az alapítványnál, hogy kilenc kocsit pakoltunk meg a „plafonig”. A sok holmit el sem tudtuk szállítani, hiszen nem volt kapacitás. Egy busznyi ott maradt Budapesten, ezt a Kárpátaljára juttatjuk majd el, amit szintén az ottani református egyház segítségével osztunk szét. Akárcsak itt. Hiszen mi elhozzuk az adományokat, de a mezőségi református lelkészek azok, akik útbaigazítanak, s összesítik, hol van a legnagyobb szükség az angyaljárásra. Nagyon örvendünk annak, hogy minden ajándékcsomag mellé egy személyes üzenet, egy levél társul. Volt egy németországi adományozó, aki futárral küldte el az ajándékát, s leírta, hogy neki is nehéz élete volt, de most megteheti, hogy a mezőségiekre is gondoljon. A Pick Szeged kézilabdázói – Ilyés Ferenc és Zubai Szabolcs – a mezüket ajánlották fel, ezeket értékesítettük, s aki megvásárolta, a végösszeget további összeggel toldotta meg. Ilyen lelkülettel adományoznak az emberek. Egy kislány saját meséit küldte el, több gyerek a rajzait adta át – mondta Bálint László, az alapítvány képviselője.

A református lelkipásztorok által összeállított névjegyzékeket Domahidi Béla lelkész összesítette, ezek alapján állították össze a csomagokat a mezőbergenyei református egyház diakóniai központjában. A kilenc gépkocsi kilenc útvonalon indult úgy, hogy hat-hét településen fordultak meg. A konvojból az egyik gépkocsi Svájcból érkezett, 1700 kilométert tett meg, hogy eljusson a Mezőségre. 

– A legnemesebb gesztus az, hogy az önkéntesek karácsony előtt időt szánnak erre, hiszen a családjuk köréből négy-öt napot hiányoznak, azért, hogy számukra idegen embereknek ajándékot vigyenek. Isten segítsége kell, de az emberek kis segítségére is nagy szükség van. Eddig még soha nem volt ekkora az adakozókedv. Ha üzletemberként végeznék elemzést, úgy kellene fogalmazzak, hogy dinamikusan fejlődő ez a vállalkozás. Sok kicsi sokra megy! A jó belülről fakad, s akik jót akarnak, megtalálják egymást. Ez történt idén is. S ezért nagyon sok embernek hálásak vagyunk. Akik velünk tartottak, tudták, hogy nem csak mi viszünk ajándékot, hanem mi is kapunk: tiszta emberi értékeket, jóságot, szeretetet. Ez számunkra a legfontosabb – fogalmazott Bálint László. 

Adja Isten, hogy karácsonykor minden mezőségi kis faluban messze zsongjon a hálaének, s minden ember szeretettel boruljon le imádkozni, hálát adni a békességért, egészségért a magasság Istenének!