Újdonságok a büntetőjogban (XI. rész)
A romániai büntetőjogi reform eredményeképpen nemcsak a büntetőjogi intézményeket szabták át, illetve hoztak létre újakat, hanem magát az eljárást is újraszabályozták a hatékonyság, méltányosság, a védelemhez való jog, illetve elve szerint is.
A romániai büntetőjogi reform eredményeképpen nemcsak a büntetőjogi intézményeket szabták át, illetve hoztak létre újakat, hanem magát az eljárást is újraszabályozták a hatékonyság, méltányosság, a védelemhez való jog, illetve elve szerint is. Ezen módosítások tárgyalása után sorozatunk utolsó részeiben elemzünk majd egy nagyon látványos, de a közmédiában eltorzított és jelenleg gyakran használt intézményt, az előzetes letartóztatás intézményét.
Az új büntetőjogi szabályozás szerint az eljárásnak négy szakasza van: a nyomozati szakasz (amely első körben a tettre – in rem – vonatkozóan indul el, majd utána a tettet elkövető személyre – in personam – vonatkozik – urmărire penală), az előzetes bírósági szakasz (camera preliminară – lehetne fordítani nyomozóbírónak is, bár ez terminológiailag elég ellentétes fogalom), a bírósági szakasz (elsőfokú bírósági tárgyalás, illetve fellebbezési tárgyalás) valamint az utolsó szakasz, az ítélet végrehajtása.
Az eljárásban a nyomozati szakaszt a nyomozóhatóság (rendőrség és bűncselekménytől függően esetleg más szervek, románul: organe de cercetare penală), valamint az ügyész vezeti le. A nyomozati szakaszban az alapvető emberi jogok fokozottabb védelme miatt egy új intézményt, az „emberi jogok és szabadságok bíróját” hozták létre. Ennek a bírónak a joga és kötelessége a nyomozati szakaszban foganatosított előzetes kényszerintézkedések (pl. letartóztatás), biztonsági intézkedések (pl. számlák, ingatlanok zárolása), előzetes és ideiglenes intézkedések, házkutatás, lehallgatás jóváhagyása. Ez a bíró összeférhetetlenné válik az ügy érdemben való letárgyalására, tehát például az a bíró, aki egy gyanúsítottat letartóztatott vagy elrendelte esetében a házkutatást, nem dönthet érdemben arról, hogy az illető személy bűnös-e vagy sem. Kivételes esetben, az ügyész kérésére előzetesen kihallgathatja azt a tanút, akiről megalapozottan feltételezhető, hogy később, a bírósági szakaszban már nem lehet kihallgatni (például súlyos betegség vagy előrehaladott életkora miatt).
A nyomozati szakaszban összegyűjtött bizonyítékok törvényességét, illetve az ügyészi vádemelést – vagy éppen annak ejtését, illetve az ügyész nyomozás végi döntését – az előzetes bírói eljárásban (camera preliminară), a bíróság értesítésétől vagy a vádirat iktatásától számított legtöbb 60 napon belül jogi-formai szempontból vizsgálja felül a bíró. Ennek az intéménynek az értelme az, hogy a vádiratra vagy a nyomozati bizonyítékokra vonatkozó formai okokat ne lehessen később a bírósági szakaszban felhozni (akár több évre a vádirat iktatása után), és az egész iratcsomót visszaküldeni a nyomozati szakaszban. Vagyis amikor a bíró érdemben kezdi tárgyalni az ügyet, az jogi-formai szempontból „tiszta” legyen. Ennek az intézménynek a bevezetése üdvözlendő az eljárás méltányos határidőn belül történő lejárása szempontjából, ám az ügyvédek nem annyira örvendenek neki, ugyanis a régi eljárás alatt egy közkedvelt technika volt az ügy húzása-halasztása mindenfajta vélt vagy valós eljárásjogi kifogás alapján, aminek eredményeképpen az ügy addig húzódott, hogy akár el is évülhetett (pl. Dan Voiculescu esetében az ügyet ilyen és hasonló okokból „sétáltatták” a nyomozati hatóság, illetve a bíróságok között, ezért volt szükség az ügy „lóhalálban” való letárgyalására a fellebbezésben, nagyon közel annak elévüléséhez). Ezt a technikát jelenleg – sajnos vagy szerencsére – az ügyvédek többet nem alkalmazhatják. Igaz, az előzetes bírósági szakaszban is hozhat olyan döntést a bíró, hogy az ügyet visszautalja a nyomozati szakaszba, amennyiben úgy látja, hogy a vádirat alaki szempontból hiányos vagy a tényállás nem eléggé tisztázott az összegyűjtött bizonyítékok fényében. Az ügy érdemi tárgyalását elsőfokon egy bíróból álló bírói tanács (complet de judecată), másodfokon-fellebbezésben (apel) pedig két bíróból álló tanács végzi. A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék elé kerülő ügyek esetében elsőfokon három bíró, fellebbezésben pedig öt bíró jár el. A fellebbezéseket (apel) az új eljárás szerint a bíróság és törvényszék döntései esetében a táblabíróságok (Curte de Apel) bírálják el. A területi katonai törvényszékeket megszüntették. A Dan Voiculescu-ügyre visszautalva megjegyezzük, hogy az új eljárás szerint abban az esetben, ha egy köztisztviselőt a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék előtt vonnak eljárás alá hivatalhoz kötődő bűncselekményért, annak lemondása nem eredményezi az ügy áthelyezését egy másik bírósági szervre, ezáltal is megelőzve a rosszindulatú ide-oda tologatását az ügynek időhúzás céljából. Amennyiben a bírósági eljárás elkezdődött, a bíróság hatáskörét vagy illetékességét nem lehet átadni (declinare de competenţă) csak egy felsőbb fokú bíróságnak.
Az ügyek áthelyezését egyik bíróságról a másikhoz (strămutare) nem lehet most már korlátlanul kérni: a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék csak egy szomszédos táblabírósághoz helyezheti át az ügyet, illetve városi bíróságtól vagy megyei törvényszéktől csak az ugyanazon táblabíróság alá tartozó bíróságokhoz vagy törvényszékekhez, és csak akkor, ha a bíróság minden bírájával szemben összeférhetetlenség gyanúja áll fenn (így például egy marosvásárhelyi ügyet a táblabíróság vagy a megyén belül vagy maximum Hargita megyébe küldhet át, a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék pedig a Marosvásárhelyi Táblabíróság ügyeit nem helyezheti át például Temesvárra vagy Konstancára). Ennek a rendelkezésnek az az értelme, hogy az eljárás áthelyezése ne okozzon a feleknek aránytalanul nagy anyagi megterhelést.
Újdonság, hogy a bírák összeférhetetlenségét és ennek okából az ügy áthelyezését az új eljárás szerint az ügyész is kérheti, illetve a vádirat megfogalmazása előtt kérheti egy új bíróság kinevezését.
Gogolák H. Csongor ügyvéd
(office@gogolak.ro)
