Új trükk, új csaló
Megáll az emberi ész az egyre szaporodó aljas kísérletek, cselekedetek láttán, hallatán.
Megáll az emberi ész az egyre szaporodó aljas kísérletek, cselekedetek láttán, hallatán. Az már köztudott, hogy azzal csapnak be idős embereket – főleg nőket –, hogy a fia vagy az unokája balesetet szenvedett vagy balesetet okozott, és sürgősen pénzre van szüksége, esetleg külföldinek adják ki magukat, és azt állítják, hogy kórházi kezelésre szorult családtagjaiknak van pénzre szükségük, amíg be tudják váltani a dollárjukat. Vagy megjelenik három egészséges, életerős ember teljes felszereléssel, permetezőgéppel a hátán azzal, hogy fertőtlenítenek a lakásokban. Egy másik csapat pedig létrával, új csatornával felszerelkezve csenget a kapun, azt állítva, hogy a polgármesteri hivatal utasítására ki kell cseréljék a régi csatornát. Aztán bekopognak lányok, jól öltözött fiatalemberek, mondván, hogy az árva gyermekek vagy az öregek háza javára gyűjtenek, és hadd ne soroljam tovább.
Augusztus 11-én, hétfőn telefonon hívott a 94 éves nővérem, aki egyedül lakik, és feldúlt lelkiállapotban, idegesen újságolta, hogy csengetett egy férfi a kapuján, és azt állította, hogy az éjjel a központi televíziós antennába beleütött a villám, és utasításuk van arra, hogy minden lakásban a tévékészülékbe szereljenek be sürgősen egy gumidugót, hogy a villám ne csapjon be a lakásba. Megkérdezte a nővérem, hogy mennyit kell fizessen? Ó, nem sokat, csak 200 lejt! Hát nekem nincs pénzem, drága – válaszolta ijedten a nővérem, aki 500 lejes nyugdíjból tengeti életét. – Nem baj, most nem is megyünk be, mert nagyon sok a munkánk, majd délután vagy ha ma nem végzünk a többi lakásokban, jövünk holnap délelőtt. Addig tessék pénzt szerezni, ha nem akarja, hogy a háza leégjen! – jött a felelet. Kértem a nővéremet, hogy kérdezze meg a szomszédját, hogy náluk járt-e az illető? Kiderült, hogy nem járt. Természetesen azt javasoltam, hogy ne nyisson kaput, és ne is álljon szóba az illetővel, ha még egyszer megjelenik. És bizony az „úriember” délután úgy 5 óra körül újra becsengetett. A nővérem hívta a szomszédját telefonon, és szólt, hogy itt van az illető. A szomszéd kiment, és megkérdezte, hogy mit akar, miért csenget. – Van nekem valami elintézni való dolgom itt – dadogta zavartan. – Nincs magának semmi intéznivalója, azonnal tűnjön el, mert ha nem, hívom a rendőrséget – utasította a szomszéd. És a „becsületes,” hívatlan vendég gyors léptekkel, szó nélkül távozott.
Ez az eset is szolgáljon figyelmeztetésül minden egyedül élő idős embernek, és javasolnám, hogy a hatóságok elég gyakori, óvintézkedésekre vonatkozó figyelmeztetését, felhívását mindenki vegye komolyan, és ismeretlen emberekkel ne álljon szóba, és főleg ne nyisson ajtót, kaput nekik. Csak így zárójelben mondanám, hogy ideje lenne törvényt hozni, amely olyan szigorú büntetést írna elő, hogy minden ilyen ingyenélő tekergőnek egy életre vegye el a kedvét más emberek becsapásától, meglopásától.
Szilágyi Domokos
