Új lemezen dolgozik a Karthago

Nemrég Szigeti Ferenc, a magyarországi Karthago együttes vezetője azt nyilatkozta a sajtónak, hogy 10 éve született meg az utolsó nagylemezük, aminek egyik oka az, hogy az együttes a minőségi zenealkotásra törekszik, nem a mennyiségre. Az is elhangzott, hogy „a digitális világban nem üzlet a lemezkiadás”, mégis úgy érzik, hogy most már összegyűlt egy lemeznyi mondanivaló. A Karthago jövőben 40 éves lesz, erényük, hogy a tagok azóta is együtt vannak. A készülő lemezről és a jubileumi eseményről Szigeti Ferenccel beszélgettünk. 

 

– Hogyan születnek a dalok? Egyszer van egy dallam, majd utána a szöveg; kinek mi a szerepe ebben a folyamatban?

– Mi nem tartozunk a minden évben kinyomunk egy lemezt, ha kell, ha nem… kategóriába. Akkor szoktunk új albumot készíteni, amikor van zenei és szövegi mondanivalónk. Szép lassan összegyűjtünk kb. húsz dalt, és abból kiválogatjuk azokat, amelyek a legjobbnak tűnnek. Talán a felét. A többit kidobjuk, szó szerint. Ebben nagyon következetesek vagyunk, és szigorúak magunkhoz. Csak a legklasszabb dalokat engedjük ki, nálunk nincsenek ún. töltelék számok. A daloknak nagyobbrészt először a dallama születik meg, azután kerül rájuk a szöveg. Ritka, hogy kész szövegre írjunk zenét.

– Miről szól majd az új lemez, lesz-e kiemelkedő szerzemény, címadó dal?

– Erre most még nehéz válaszolni, mert egyelőre hat új dalt veszünk fel, ezeket készre gyártjuk a stúdióban. Közben elindult a nyári turnénk, így a stúdiómunka befejeződik, amint készen vannak a keverések. A késő őszi szezonban folytatjuk a felvételeket, amikor már lezajlott a turné nagy része. Akkor ismét hat számot rögzítünk, és ez így együtt adja majd ki a teljes új zenei anyagot. Ezért most nehéz lenne megjósolni, melyik szám lesz a címadó. 

– Foglalkoztatott-e, hogy a Karthago zenei stílusa betörjön mondjuk a színházi világba (musical, filmzene, rockszimfónia)?

– Igen. Ez számomra mindig vonzó feladat lenne, eddig még nem érkezett ilyen jellegű felkérés, de talán egyszer… Vagy magam találok ki valamilyen új, szuper rockmusicalt…

– Az utóbbi évtizedben nemcsak a zenében, hanem a társadalomban is egyfajta értékvesztés tapasztalható. Hogyan sikerül ebben a zenei – és nem csak – iránytévesztésben maradandót alkotni? 

– Nehéz kérdés. Van benne természetesen generációs probléma is, hiszen ami nekünk kevéssé értékes, az lehet, hogy majd a következő generációknak fontos lehet. Ezért sosem nézem le a fiatalok zenéjét, mert nyilvánvaló, hogy az az ő értékrendjük szerint jó. Szeretik. Amikor mi voltunk tizenévesek, a felnőttek éppen eleget piszkáltak bennünket a Beatles, a Rolling Stones és egyáltalán a beatzene okán. Az ő akkori értékeik Vámosi János és Zárai Márta dalai voltak. A mi lázadásaink pedig éppen olyanok voltak, mint ma, amikor pl. Tiesto pendrive zenéjét kellene összehasonlítani a Metallicával. A Karthago muzsikája egyfajta etalon, és ez azért nem véletlen, mert arra nagyon tudatosan vigyázunk, hogy ne térjünk le az általunk elképzelt, megvalósított és képviselt stílusról. Ezek a jegyek azok, amelyekről mindig biztosan fel lehet ismerni a Karthago zenéjét. 

– Azzal büszkélkedhet az együttes, hogy tagjai 39 éve együtt vannak, miközben mások felbomlanak, átalakulnak. Mi a titka az együtt maradásuknak? 

– A Karthago baráti társaság. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Szeretjük és tiszteljük egymást, igazi barátok vagyunk. Nem csupán a zene köt össze bennünket – bár az a legnagyobb kohézió közöttünk –, hanem a barátság és a szeretet is. Figyelünk egymásra, meghallgatjuk a másik véleményét, és respektáljuk. Persze, mi is sokat vitázunk, de sohasem veszekszünk. Mindenki tudja, hol a határ, meddig lehet elmenni. Nagyon sokszor pedig a humor, a nagy röhögések segítenek át bennünket nehéz helyzeteken. Szeretünk együtt muzsikálni, annál a világon nincs felemelőbb érzés, mint amikor megdörren a banda, és elindul az őrületes rockhenger. Ettől még a mai napig is libabőrös leszek minden koncerten, pedig már igencsak túl vagyunk úgy ötezer élő fellépésen a 39 esztendő alatt.

– Menedzserként, rádiószerkesztőként évtizedek óta közvetlen kapcsolatban vagy a szakma üzleti ágával. Mennyire könnyű ma utat törni? Mit tanácsolnál egy tehetséges fiatal pályakezdőnek? 

– Igen, alaposan körbejártam a szakmát. 26 évig voltam hanglemezkiadó-igazgató, 15 évig dolgoztam a Magyar Rádióban, a televízióban, és alapítója vagyok a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (MAHASZ). Sok mindent láttam, tapasztaltam hosszú pályám alatt. Mit tanácsolnék? Óriási hitet, kitartást, erőt, alázatot, türelmet, sok-sok munkát és rengeteg toleranciát. Természetesen a tehetség mellett… 

– Szándékotokban áll-e a budapesti Arénában 2019. április 13-ára tervezett jubileumi koncerten kívül nagyobb szabású lemezbemutató turnéra menni? Ha igen, hova?

– A nagy 40 éves jubileumi Aréna-koncert után ismét országos turnéra indul a Karthago, amelynek természetesen lesz erdélyi és szlovákiai állomása is. A szervezés már elkezdődött. Hihetetlen energiák vannak a bandában, annyira boldog vagyok, hogy ez a zenekar – szinte teljesen egyedülállóan Európában – így együtt tudott maradni és zenélni, nagyon bízom benne, hogy még jó sokáig teszi, a közönség és a rajongóink nagy-nagy örömére.