Új köntösbe öltözött a mezőbándi református templom

A Székely-Mezőség legimpozánsabb templomát öltöztette újra hófehérbe a Mezőbándi Református Egyházközség, s ezzel újból a falu dísze lett az imádság háza. A küzdelmes munka árán gyönyörűen felújított 130 éves templomot 2015. október 18-án hálaadó istentiszteleten áldotta meg főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. 

 

Büszkék lehetnek a bándiak 

Büszke lehet az a közösség, amelynek ilyen ősi hagyaték adatott meg, olyan hagyaték, ami életerőt, jó módot, tartást és erős hitet sugároz, ahová méltósággal léphetnek be vasárnapról vasárnapra istentiszteletre, az élet legszebb pillanataiban, esküvő vagy keresztelő alkalmával. Déli 12 óra előtt megkondult a harang. A templom előtt, a parókia udvarán gépkocsik sorjáztak, székely viseletbe öltözött fiatalok gyülekeztek a portikus előtt, majd zászlóval bevonult a kórus, érkeztek az egyházi főméltóságok: főtiszteletű Kató Béla püspök, Jakab István maros-mezőségi esperes, Szabó Ferenc vértesaljai esperes, Lukácsi Szilamér lelkipásztorral, dr. Csige Sándor Zoltánnal, Magyarország csíkszeredai vezető konzuljával, Szabó Barna főgondnokkal és Bartha Albert gondnokkal együtt. A hálaadó istentiszteleten a meghívottak, a vendég lelkészek, magyarországi vendégek mellett a gyülekezet is nagy számban vett részt. 

 

Örüljetek!

Jakab István, a Maros-mezőségi Egyházmegye esperesének előfohásza után Kató Béla püspök optimizmust sugárzó igehirdetése következett. A püspök elismerően szólt a mezőbándi gyülekezet nagyszabású munkájáról, aminek eredménye a gyönyörűen felújított templom, ami elsősorban az imádság helye. A templom találkozóhely azok számára, akik Istent keresik. A mezőbándiak bebizonyították, hogy mindig a szükségnek megfelelően alakították azt a helyet, ahol Istennel találkozhatnak. A gyülekezet lelkében ilyen jeles hálaünnepen ott van az öröm, de mi van hétköznapokon? A Pál apostol leveléből felolvasott idézetben az áll, hogy mindenkor, szüntelenül, mindenért örvendezni kell! Ez olyan parancs, amit nehéz betartani. Ravasz László püspök szerint az öröm Isten legszebb ajándéka. Vágyunk rá, szeretnénk, ha mindennap részünk lenne ebben az életérzésben. Hány ember próbálja külső szerrel fokozni az örömöt, de az csak ideig-óráig tart! Sok szomorú embert látunk környezetünkben. Hogyan mondhatnánk ezeknek az embereknek, hogy örüljenek, amikor számtalan kudarccal, nyomorúsággal van tele az életük? A „Mindenkor örüljetek!” parancsot csak akkor teljesíthetjük, ha ez az öröm felülről érkezik. Ami felülről jön, Istentől jön, nem függ a pillanatnyi értékválságtól. Csak a hívő ember tud a sötét, nehéz napokon felülemelkedni. Olyan időket élünk, amikor sötét erők küzdenek azért, hogy maguk alá gyűrjék az embert, s csak a Krisztusban hívő emberek diadalmaskodhatnak. Nincs más, ami megmenthet bennünket. A statisztikák azt mutatják, hogy a magyarságra a búskomorság, a pesszimizmus jellemző. Villanásnyi örömeink vannak, de az általános életérzésünk ezzel ellentétes. Ilyen ünnepeken kell tudatosítsuk magunkban, hogy isteni öröm kell áthassa az életünket! Ehhez azonban a szüntelenül imádkozás parancsát is kapjuk. Sokan azonban távol maradnak, számtalan okot találnak arra, hogy ne vegyenek részt az istentiszteleteken, pedig itt választ találhatnak mindennapi gondjaikra. A mezőbándi templom kész, de hogy betölti-e igazi rendeltetését, az attól függ, hogy az ige fényében a gyülekezet tud-e örülni, imádkozni, Isten közelében maradni és hálát adni – fogalmazott a püspök.

 

Egyedül Istené a dicsőség!

Az igehirdetést követően Lukácsi Szilamér lelkipásztor a vendégeket név szerint köszöntötte, majd a 400 éves református gyülekezet történelmét, a templomaik sorsát ismertette.

– Soli Deo gloria! – Egyedül Istené a dicsőség! A mezőbándi református közösség lelkét öröm tölti be, hiszen órási összefogással megújult a 130 éves templom. Ilyenkor a település történetére is illik visszapillantani. Az ősi településről szóló legrégebbi feljegyzésre a pápai tizedjegyzékben bukkantak, ami 1332-ből származik. Református hitre pontosan 400 éve tértek át a mezőbándiak. Ekkor épült fel az első vályogtemplom. Később ehelyett kőtemplomot építettek azon a helyen, ahol ma az ortodox templom található. Ez a templom nem állta ki az idő próbáját, sokat kellett javítani, s a XIX. század utolsó felében már megérett egy új templom építésének gondolata. 1881-ben az egyházközség megvásárolta a telket, s 1883-ban Losonczi Dénes tervei alapján megkezdődött az építkezés, amely három évig tartott. A templom 27 méter hosszú, 12 méter széles, 10 méter magas, a torony pedig 44 méteres. Három harang szól benne. Az egyháztagok óriási munkájával sikerült megépíteni a környék legimpozánsabb templomát. A szószéket id. Csiszár Sámuel készíttette, az Úrasztala Kiss János marosvásárhelyi asztalos munkája, az orgonát Szabó János készítette, a toronygombot Káli Nagy Ferenc csináltatta. Szász Domokos püspök 1894-ben szentelte fel. Az idők során ezt a templomot is sokat javították, de 2010 után érett meg a teljes felújításra. A nyílászárók körül repedések jelentek meg, az orgona fölött beázott a mennyezet. Gyors beavatkozásra volt szükség. A munkálatok 2013-ban kezdődtek, Fekete Zsigmond és Szabolcs, továbbá ifj. Nagy Ferenc közreműködésével. A tetőszerkezet javítására 2014-ben érkezett a pályázati finanszírozás. Szász István 70 darab fémlemezt adományozott. A tetőzeti javításokat Gombos József marosszentkirályi vállalkozó vezetésével végezték el, az ablakok Szabó Attila asztalosmester és Szép Levente jóvoltából újultak meg, a templom falainak javítását Szombat Béla mezőmadarasi vállalkozó és csapata végezte. A munkálatok végzését Szabó Barna főgondnok és Bartha Albert gondnok segítette és követte, ők azok, akik nap mint nap jelen voltak, ügyintéztek, bevásároltak, ellátták a munkásokat. Nagyon sokat segített Balázs János kántor és Szőcs Sándor harangozó. A templom csatornáját Horváth István készítette, Szabó Barna főgondnok és felesége, Ilona adományozta a járdaépítéshez szükséges járólapokat, Horváth Árpád a kaput készítette, a gázszerelést Bartha Domokos végezte – mondta Lukácsi Szilamér lelkipásztor. Óriási összefogás eredménye tehát a megújult templom, minden adakozó és munkát vállaló nevét felsorolni túl sok lenne, de aki szívből dolgozott és adományozott – köztük az önkormányzat is –, nem emberek elismeréséért, hanem Isten dicsőségére tette. 

 

Hálaadás, köszöntések

A gyülekezetet köszöntötték Jakab István, Szabó Ferenc esperesek, dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzul, Nagy Sándor egyházmegyei főgondnok, Kelemen Atilla parlamenti képviselő, Szabó Andor mező-madarasi lelkész. A gyülekezetet a Balázs János Zoltán vezette kórus, majd Mészáros János Elek magyarországi énekes dallal örvendeztette meg.

A hálaadó ünnepség a gyülekezeti otthonban folytatódott, ahol szeretetvendégséget tartottak. Finom ebédet szolgáltak fel, ami, a püspök szavaival élve, szintén a hagyományainkhoz tartozik. Örvendetes, hogy vannak még olyan falvak, ahol az asszonyok, gondnok- és presbiterfeleségek összefognak, és a fiatal lányoknak példát mutatva sütnek, főznek, amit aztán ízléses terítéken szolgálnak fel. 

– Sokat dolgoztunk, de most boldogok vagyunk! – fogalmazott a főgondnok felesége, Szabó Ilona, aki oroszlánrészt vállalt ebben a munkában. 

S mielőtt még az ebédet tálalták, a mezőbergenyei Domahidi lányok léptek színpadra, akik – négyen – komolyzenével kápráztatták el a közönséget. Fellépett a Csipkebokor gyermek- és ifjúsági táncegyüttes. Dr. Szekeres Gerő ismertette a gyülekezeti otthonfelújítás tervét.  A mányi polgármester díszokleveleket adott át Bartha Domokos alpolgármesternek és Szabó Barna főgondnoknak a testvérgyülekezeti jó kapcsolat éltetéséért. Sok szép gondolat hangzott el, amit egy újságcikkbe tömöríteni lehetetlen. Kívánjuk, valamennyi maradandó nyomot hagyjon a mezőbándiak lelkében!