Új év, új seprű

Mezőfelében hagyománya van a cirokseprű kötésének. A helyi Jakó család azonban nemcsak az ismert, régi modellt készíti,  otthonukban gyűrűs, extra minőségű és nyél nélküli seprűk is „születnek.” 

– A férjem már gyermekkorában elleste a mesterséget a szüleitől –  kezdte a történetet a legelején a szorgalmas, szerény mosolyú  Hilda, aki 1999-ben, tizennyolc évesen ment férjhez Jakó Mihályhoz. Nem volt könnyű meggyőzni, hogy ennek a sok porral, piszokkal járó munkának szentelje az életét, de nem bánta meg, hogy végül „beadta a derekát” – árulja el.

– Édesapám még a nyolcvanas években elkezdett cirokseprűt készíteni – veszi át a szót a fiatal vállalkozó. – A cirkot a szüleim normára termesztették a kollektívben. Apám sokat járta az országot, ő vette fel a rendeléseket, így jól ismerte a piacot. A kilencvenes évek elején aztán a szüleim visszakapták a földjeiket, és azután már a sajátjukon termeszthették a cirkot. A seprűkötést is folytatták.

A fiatalok számára mi sem volt természetesebb, mint átvenni az előttük járó nemzedék mesterségét. Kezdetben öt-hat hektáron, később, földeket bérelve, háromszor-négyszer nagyobb területen termesztették a seprűhöz szükséges nyersanyagot. Miután a napszámosmunka megdrágult, úgy döntöttek, hogy bérelt területen tovább nem termesztik, inkább megveszik a cirkot – mesélte a fiatalember, aki ottjártunkkor éppen egy bukaresti útról tért haza. 

 – Amikor a férjem átvette az édesapjától a vállalkozást, elindultunk üzleteket keresni az országban. Minden olyan nagybani kereskedésnél megálltunk, ahol úgy gondoltuk, hogy lenne vevő. Galacig jutottunk el, a másik irányban Máramarosszigetig mentünk. Az évek során kialakult az állandó klienskörünk – mesélte Hilda, akitől azt is megtudtuk, hogy az idősebb galaciak most is nyeletlen seprűt használnak a háztartásokban, és első látásra ki is nevették a nyeles seprűjüket. Ennek a tapasztalatnak a hatására bővítették kínálatukat a nyél nélküli seprűvel. 

 – Ennél a típusnál a gyengébb minőségű, vékony, hosszú, fűszálas cirkot használjuk. A hagyományos seprűt készítő falubelieknek nincs mit kezdeniük a termésnek ezzel a részével, így rendszerint eladják nekünk. Mi minden kis szálat felhasználunk, arra törekszünk, hogy semmi se vesszen kárba – tette hozzá a házaspár, majd a gyűrűs és az extra minőségű seprű készítéséről mesélt, amely vállalkozásukban az elmúlt pár év újításának számít.

– Külföldön láttuk először ezt a modellt. Egy olyan gépet használunk hozzá, ami jobban a cirokhoz szorítja a nyelet, így a seprű nem válik „kotyogóssá” – mondták Jakóék, majd azt is elmagyarázták, hogy a legdrágábban – darabját kilenc lejért – kínált extra seprű tulajdonképpen három cirokcsokorból áll, és a legjobb minőségű, hosszú, egyenes cirkot, az úgynevezett színanyagot használják a készítésekor. 

– A munkánk során a nyersanyag válogatása veszi fel a legtöbb időt, a hagyományos, gyűrűs, extra minőségű és nyeletlen seprűhöz ugyanis más-más minőségű, méretű cirok szükséges. Ez a folyamat nálunk még nincs gépesítve – tették hozzá a fiatalok. A későbbiekben azt is megtudtuk tőlük, hogy az egyes modelleket tízes csomagokba kötik össze, úgy szállítják a termékeket nagy tételben kínáló üzletekhez. 

– Szezonban egy héten 300–400 seprűt készítünk, ilyenkor gyakran éjszaka is dolgozunk. Karácsony és húsvét előtt van a legnagyobb kereslet a seprűinkre, akkor, amikor nagytakarítás előtt állnak az emberek. Az idősebbek a mai napig úgy tartják, hogy az új évet  jó új seprűvel kezdeni – mesélte Hilda, majd azt is hozzátette, hogy, bár egyesek szerint a modern technológia kiszorította a hagyományos takarító eszközöket, a tornácot ma sem lehet felporszívózni. 

Jakóéknak ezek szerint ilyenkor, az év utolsó heteiben van a legtöbb tennivalójuk. Ősszel, amikor le kell vágni a cirkot, helybéli szegény családoknak adnak munkát, a cirok fésülését is egy nehéz helyzetben lévő, többgyermekes házaspár végzi. A munka egy része már gépesítve van, de ahhoz, hogy tovább modernizálódjanak, egy nagyobb műhelyre lenne szükségük. Azt tervezik, hogy az elkövetkezőkben neki is látnak egy ilyen létesítmény kialakításához. 

A cirok állatok etetésére használható, zsíros magját rendszerint értékesítik. Mihály az év nagy részében az országot járja a seprűkkel, Hilda pedig a család régi mesterségének művelése mellett sok mással is foglalkozik, a háztartást vezeti, kertészkedik, régebb méhészkedett is. 

A házaspárnak két gyermeke van, egy 14 éves fiú és egy 13 éves lány. Hilda lánykorában zongorázni tanult, így minden reggel a Für Elisével vagy más, simogató dallamokkal ébreszti a két tizenévest.