2023. szeptember 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ugye, hogy lehet!

  • 2023-09-18 15:00:00

  • -

Az olvasó írja

Csodálatos szeptember délután, vasárnap, valahol, nem messze ütemesen szól a zene. Felkapom a kis hátizsákom, elindulok a zene irányába, és íme, csoda! Az elhanyagolt Predeal vendéglő hamvaiból támadt fel, mint a főnixmadár. Pár fiatal ötletes és lelkes munkájával kivetkőzött a szemétből, az érdektelenségből, és próbál életre kelni. Megtisztították az udvart, a gazzal tele kerítést, s zenétől, csendes beszélgetéstől lett hangulatos a tér. 

Belépek a kapun, mosolygós lányok üdvözölnek, a karomra karszalagot illesztenek. Nem néznek rám kétkedve, nicsak, a néni eltévedt! Jó értelemben véve tényleg eltévedtem, hiszen újra élet van a régi Predeal vendéglő udvarán. Gyerekkocsis fiatalok, kisiskolások, tinédzserek, középkorúak és pár szépkorú is van az érdeklődők között. Kifinomult dzsessz szól, a fiatalok beszélgetnek, üdítőt fogyasztanak, a kisbabák békésen alszanak az anyukák ölében. Az udvar közepén, ahol valamikor virágok virítottak, homokozót alakítottak ki. A gyerekeknek van ahol játszani. Van ott mindenféle eszköz a játékhoz. Egymásra helyezett fapaletták szolgálnak ülőalkalmatosságként, amit takarókkal borítottak be.

Dzsessz. Három srác valami olyant hoz a délutáni ragyogásba, ami hiteles és elbűvölő. Szféra – ez a vasárnap délutáni csoda, ahová csöppentem, és újra átélem azt a valamit, ami 30-40 évvel ezelőtt oly természetes volt. A kezdeményező fiatalok – és nem csak! – megmutatták újra, hogy lehet minden álmot valósággá tenni, csak egy jó ötlet és főleg akarat kell, mert az akarat már fél siker!

Valamire még felfigyelek. A sok fiatal közül senki de senki sem nyomkodja a telefon kütyüjét, nincs hangoskodás. Nincs szemét, nincs eldobott cigarettacsikk, nincs izmos rendfenntartó, minden családias és békés. Apró kis butikokban hulladékanyagokból ötletesen elkészített ajándéktárgyakat kínáltak a szendvicses söröspultnál beszélgető fiatalok – mintha mindig így lett volna!

Lassan felállok, kifelé indulok, gratulálok a kapuban álló fogadó lányoknak, és megköszönöm az élményt. Ugye, még lesz ilyen?

Ognean Eszter


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató