Túra viseli majd a nevét

Kiss Ernő 1909-ben született Erdővidéken, Baróton, nyomdász családban. Már zsenge gyerekkorában megszerette a természetet, ennek csodás jelenségeit. A szülők Marosvásárhelyre költöztek, ahol az IKE (Ifjak Keresztény Egyesülete) keretében számos honismereti és természetjáró túrán vett részt. Később több más természetkedvelővel együtt turistakört alakítottak. A megyei Szakszervezetek Házában működő körnek (amely a megszüntetett Erdélyi Kárpát Egyesület feladatkörét vállalta fel) évekig vezetője volt. 

Miután Kiss Ernő elvégezte a kereskedelmi középiskolát, tovább vitte a családi hagyományokat, és nem kis áldozat árán könyvnyomdát nyitott, ebből tartotta el négytagú családját. Az ő államosított rotációs gépét használta a helyi nyomdaipari vállalat az 1970-es évekig. Az államosítás után, 1948-ban egyszerű alkalmazottként dolgozott a helyi nyomdában. Felismerte a lehetőséget a csoportos kirándulások szervezésében, ami csupán az akkori rendszer jóváhagyásával valósulhatott meg. A családi, baráti és egyéni kirándulásokat, barangolásokat az 1950–1960-as években a vállalat szakszervezete keretében szervezték, amely jelentős összeggel járult hozzá a költségeik fedezéséhez, mi több, a turistaösvények és utak jelzésének költségeit is állta. Barátjával, Both Károllyal, aki a marosvásárhelyi cukorgyár munkásainak szervezett kirándulásokat, létrehozták a marosvásárhelyi szakszervezeti ház keretében a Turista Kiránduló Kört, amely 1990-ig működött. A turistakör igen sokrétű mozgalommá fejlődött. Külön tájfutási-tájékozódási osztálya (Haraszti Richárd és Fodor Frici vezetésével) és alpinista-sziklamászó szakosztálya alakult (Csiki István vezetésével). A magashegyi kirándulások mellett (Fogarasi-, Retyezát-, Radnai-, Kelemen-havasok) az ország összes nevezetességeihez eljutottak a benevezők az általuk szervezett túrákon. 

Télen a Kelemen-havasokban, a Hargitán, a Gyimesekben egyhetes sítábort szerveztek – mindig nagyszámú résztvevővel. Az egyik ilyen sítábor alkalmával történt a tragikus eset id. Both Károllyal a Madarasi-Hargitán, aki 1966-ban, a menedékházat meglátva – senkinek sem panaszkodva a rosszullétről – összeesett, és minden próbálkozás az újraélesztésére hiábavalónak bizonyult. Hálás turistatársai emléktáblát állítottak fel a menedékház hátsó bejáratánál. 

Both Károly halála után Kiss Ernő vette át a kör vezetését és szervezte a kirándulásokat, a fiatalabbak– Kerekes Péter Pál és Nagy Lajos – segítségével. Ezek a kirándulások egyediek voltak. Többek között pár napos országos kirándulást szervezett bérelt pullmankocsival, amelyet kívánság szerint bármelyik szerelvényhez hozzá lehetett csatolni. A kirándulók szalmazsákokon aludtak úgy, hogy minden fülkében öt személy kényelmesen elfért. 

A hazai honismereti túrákon kívül voltak külföldön is, a hajdani Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon. A legnépszerűbbnek bizonyult a Marosszék legmagasabb csúcsára szervezett Bekecs-túra, amelyre három-négy autóbusz vitte a kirándulókat. Szinte hetente, átlagban 30-40 fő részvételével, fiatalok és idősebbek egyaránt autóbuszos honismereti túrákon vettek részt. Kiss Ernő nemzedékeknek adta át természetszeretetét, hozzáértését. A túrák időtartama percnyi pontossággal ki volt számítva.

1977-ben felesége hirtelen lebénulása meggátolta abban, hogy folytassa a természetjárást. A turistakör vezetésére segítségei közül Nagy Lajos turistatársát találta méltó utódjának, neki adta át a stafétabotot. 1985-ben halt meg, végig ápolta feleségét, és mint Áprily Lajos, lélekben mindig hallotta a turistabakancsok dobbanását. Természetjáró utódai tavaszleső túrát szeretnének róla elnevezni.