Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója Bukarestben kijelentette: az adókonszolidáció, a gazdasági stabilizálódás, illetve a recesszióból való kilábalás azt mutatja, hogy a nehéz idők elmúltak.
Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója Bukarestben kijelentette: az adókonszolidáció, a gazdasági stabilizálódás, illetve a recesszióból való kilábalás azt mutatja, hogy a nehéz idők elmúltak. Románia hatalmas potenciállal rendelkezik, azonban strukturális reformra van szükség ahhoz, hogy a lakosság életminősége javuljon. A Valutaalap mégis újabb két évre szóló, úgynevezett biztonsági egyezményt készül aláírni Romániával, „örömmel készek vagyunk folytatni az együttműködést” címszó alatt, mert, ugye, „miért ne erősítenénk, amit megvalósítottunk”?
Az IMF vezérigazgatója szerint – a fenti megállapítás ellenére –, a világgazdaságot a régiek mellett újabb rizikófaktorok is veszélyeztetik, főképp a nem konvencionális pénzügyi és adópolitikák. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy ezeknek a politikáknak mindenekelőtt az emberek érdekeit kellene szem előtt tartaniuk, mert a nem megfelelő monetáris politika következménye például a munkanélküliségi ráta magas foka.
A magas rangú pénzügyi szakember szerint Románia sokat lépett előre a gazdasági fellendülés terén, de még mindig az európai átlag alatt van, és „nem csupán túlélnie, hanem fejlődnie kellene”, a humán erőforrások „intelligens” kihasználására, strukturális alapok nagyobb fokú abszorbciójára, a közigazgatás, az állam működésének javítására lenne szükség a makrogazdaság stabilitása és az adópolitika konszolidálása mellett.
Elméletben nagyon világosak a dolgok. Tudjuk, mit kellene tenni, a valóság viszont egészen mást mutat. Mert mit látunk? Azt, hogy a legmagasabb szinteken, ahol jó példával kellene járni, főleg ilyen krízis idején, szinte eszement pazarlás folyik. Elég, ha az autópálya-beruházásokra gondolunk, nem beszélve a törvényhozók szavazatairól, amikor saját kényelmükről van szó, miközben a szegény emberről hét bőrt is lenyúznak.
Mindenki tisztában van azzal, hogy mi történik a központi hatalom háza táján, a megyékben, a városokban, le egészen a legkisebb közigazgatási egységig. Nagy torta, nagy szelet, kis torta, kis szelet, de mindenki lekanyarítja a maga szeletecskéjét, a közérdek és közjó kárára. Miközben szinte semmi sem működik az országban, a szegény nép mind szegényebb, a politikusok mind gazdagabbak lesznek, az igazságügy politikai ítéleteket hoz, úgy néz ki, hogy a legnagyobb érdeklődést kiváltó téma a székely zászló, illetve a nemzetállam és az egyetlen állami nyelv alkotmányos bebetonozása.
A konklúzió? Korrupcióval, gazdasági, politikai és társadalmi megosztottsággal, szinte klinikai halálban vergődő egészségüggyel, gyenge, botrányokkal terhes oktatási rendszerrel, vad nacionalizmussal nehezen fogunk felzárkózni a gazdaságilag fejlett, civilizált országok sorába. Egyelőre csupán túlélünk, nem fejlődünk.
