Tündérkerti mosolynyomozás

Szente B. Levente új meseregénye

Ha világméretű közvélemény-kutatás indulna arról, hogy miből van a legkevesebb, illetve mire lenne a leginkább szükség az emberi közösségek boldogabb életéhez, bizonyára kulcsszósűrűséggel hangzanának el olyan fogalmak, mint anyagi biztonság, szilárdabb jövő, egészség, béke. A mosolyt azonban nagy valószínűséggel kevesen említenék, hiszen ezt legtöbbször egy kedvező helyzet, kellemes állapot, örömteli meglepetés következményeként tartjuk számon, inkább a jólét tartozékaként, következményeként, mint előidézőjeként. 

Szente B. Levente legújabb meseregényében, a Tündérkertben éppen a mosoly és a lélek általa jelzett szépsége, tisztasága a legnagyobb érték, ennek elvesztése okozza a kerítéssel védett, jóságos mikrouniverzum egyensúlyának megbomlását, a Pipacs és barátai életét megzavaró, maradéktalanul megoldásra váró konfliktust. A mosolyvesztést pedig mi más idézhetné elő, mint ennek a biztonságos, kicsi világnak a megtámadása: nem tüzet okádó sárkányok vagy más tomboló virág-, világpusztítók, hanem egy passzív, de annál veszélyesebb ellenség, a környezetet elcsúfító, megbetegítő szemét által. 

A Garabontzia Kiadó gondozásában megjelent, kinézetében is kedves, bájos könyvet a 28. marosvásárhelyi könyvvásáron mutatták be. A szerző a mű megszületésének előzményeiről mesélt. 

– Karácsony táján az Országos Pedagógusszövetség részéről fogalmazódott meg az igény egy olyan alkotásra, ami kissé tanító jellegű, és a környezetvédelem, szeretet, elfogadás témaköreire épül. Nekem akkor már volt egy vázlatom. A korábbi, Tücsök, Zöld Manó és a többiek című meseregényem bemutatóin sokan, többek között gyerekek is kérdezték, hogy lesz-e folytatás, és arra gondoltam, hogy a mű egyes szereplőinek történetét kibontanám külön-külön, és erre építeném az új mese cselekményét. A vándorló tücsökkalandor alakját át is vittem a Tündérkertbe.

A mese három részre tagolódik, az események vezérfonala, persze, közös, de mindhárom fejezetben újabb egyedi és vicces figurák tűnnek fel, és kapcsolódnak be a mosolyvisszaszerző akcióba.

– A történések egy kicsi kertben zajlanak, amelyet mindenki a magáévá tud tenni, illetve rá tud vetíteni a saját életterére. A főszereplő Pipacs, de tulajdonképpen bárki főszereplőnek tekinthető a történetből, éppen úgy, ahogy az emberi világban – fejtette ki a szerző. Meseregényének fontos eleme a humor – ezt leginkább az egér házaspár, Cinci és Cincogi szolgáltatja –, ugyanakkor a feszültségkeltés is fontos szerepet kap az események alakításában, a szemét megjelenésekor ugyanis nyomozás indul a miértek kiderítésére a mindenhova eljutó, küldetése teljesítésének háromszor nekilendülő Szellőcske révén. A kert kisállatai, növény- és bogárvilága mellett a harmadik fejezetben egy fiúcska és egy kislány is feltűnik, így a gyerek olvasóknak lesz kivel azonosulni a mosoly- és kertmentő műveletben, a szeméthalmok eltüntetésében.

A meseregény szövegvilágára zseniálisan rímelnek Egerszegi Éva szinte minden oldalon megtalálható, részletgazdagságukban is tiszta, szellemes rajzai. Érdemes hát többször is végiglapozni ezt a könyvet, hiszen a felnőttszem is mindegyre felfedezhet benne valami újdonságot. A mosolyt ingyen, pontosabban másik mosolyért cserébe adó pipacsvirág szépsége mellett talán éppen a fiatal bogáncs bölcsességét, aki kimondja, hogy „a csoda csakis azoké, akik hisznek benne”, vagy a magas, vén fák apró csemetéinek életörömét, miközben „csöppnyi orrukat az égnek emelték, és mélyet szippantottak a harmatfriss levegőből”.