Az eddigi négy év helyett ők már öt éven keresztül alkottak egy osztályközösséget, ennélfogva talán még erősebb kötelék fűzi őket egymáshoz és a tanító nénihez.
„Jól igazán csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Antoine de Saint-Exupéry)
A fenti idézet jutott eszembe negyedikes lányom osztályának évzáró ünnepélyén, amelyet június 15-én délután tartottak az Európa Általános Iskola dísztermében. Tartalmas és kedves műsorral készültek a gyerekek, tanítónőjük, Kopacz Enikő-Zsuzsánna lelkes irányításával. Ők az első generációhoz tartoznak, amely már előkészítő osztályba járt, abba a bizonyos nulladik osztályba, ráadásul anélkül, hogy megfelelő tankönyveket kaptak volna... Ennek ellenére nagyon szép eredmények születtek a különböző irodalmi, anyanyelvi, matematikai és rajzversenyeken is, melyekre gyerek és tanító közös erővel készült.
Az eddigi négy év helyett ők már öt éven keresztül alkottak egy osztályközösséget, ennélfogva talán még erősebb kötelék fűzi őket egymáshoz és a tanító nénihez. Az évzáró ünnepélyen mintha kis színészeket láttam volna, aztán kis táncosokká váltak, majd felcsendült az „Összetartozunk...” című dal, amit együtt énekeltek nekünk. Rádöbbentünk, hogy itt egy összekovácsolódott közösségről van szó. Ezek a gyerekek összetartoznak, tudnak együtt dolgozni, együtt örülni, és kíváncsisággal vegyes izgalommal néznek elébe az újnak, az ötödik osztálynak. A tanító nénitől meglepetésverssel búcsúztak, utána pedig néma öleléssel, amiben benne volt az a „lényeges, ami a szemnek láthatatlan”...
A gyermekek írásban is kifejezték, hogy igazi „kincset” kaptak tanító nénijüktől, hiszen a valódi értékekre támaszkodó ötévnyi tanítás, terelgetés nemcsak alaptudást biztosított nekik, hanem betekintést is egyéb területekre, mint amilyen a magyar nyelv és kultúra, különböző tudományok, kézműves-tevékenységek vagy kedvenc ételeik elkészítése. Értékeink ápolását, megőrzését, igényességet, pontos munkavégzést és környezetük tiszteletét, szeretetét is továbbviszik a tarsolyukban...
Hosszú, néha fáradságos út vezetett idáig, de biztosak lehetünk benne, hogy ezek a gyerekek bátran és ügyesen megállják a helyüket a továbbiakban, a tanító nénitől kapott biztos alapokra könnyen tudnak majd építkezni. Ahogy egyikük fogalmazott: „ Úgy indultam el az élet göröngyös útján, mint egy eltévedt kis bárány, aki csak arra vár, hogy a pásztora rátaláljon. Egy napon egy hatalmas épülethez érkeztem, ahol egy nagyon kedves, gondoskodó, szép, felelősségteljes és okos személlyel találkoztam, akit ma már csak úgy nevezek: Tanító néni”.
További szép eredményeket kívánok mind a tanító néni, mind a gyerekek számára!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
