Tóth Erzsébet örökké köztünk lesz

Tóth Erzsébet, az erdélyi magyar népdaléneklés nagyasszonya 85 éves lenne, ha élne.

Tóth Erzsébet, az erdélyi magyar népdaléneklés nagyasszonya 85 éves lenne, ha élne. A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, az EMKE és a Maros Művészegyüttes által szervezett emlékest a Maros Művészegyüttes zsúfolásig megtelt termében azok köré az értékek köré szerveződött, amelyek Tóth Erzsébet életpályáját, munkásságát meghatározták. A nagyérdemű közönséget Kilyén Ilka színművésznő, a műsor szerkesztője köszöntötte Tóth Erzsébet egyik kedvenc versével, a Csalogányok és pacsirták című Petőfi Sándor-alkotással.

Megemlékező beszédében Barabási Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója mint házigazda Tóth Erzsébet művészi és emberi értékeit emelte ki. Felkérésére a közönség kegyeleti csenddel emlékezett a hajdanvolt énekesnőre és örök pihenésre elvonult pályatársaira.

Peti András alpolgármester Tóth Erzsébet azon érdemeiről beszélt, amelyek birtokában a művésznő méltán vált Marosvásárhely díszpolgárává. Érdekes, izgalmas és tanulságos volt fiának, dr. Kerekes Medárdnak édesanyjával folytatott egyoldalú párbeszéde, mely egyszerre volt tudományos igényű és lélekhez szóló. Beszédében a gondoskodó, megértő édesanyának állított emléket. Dr. Gáspárik Attila Tóth Erzsébetre, az igazgatóra, a vezetőre emlékezett, aki a bábszínházat, majd a népi együttest is nagyszerűen vezette. Mennyire hiányoznak a nők mint vezetők a közéletünkből! – állapította meg. Megtudtuk, hogy Tóth Erzsébet egyik kedvenc költője Szilágyi Domokos volt, így a Gáspárik Attila által elmondott Kényszerleszállás című vers különleges színfoltja lett az előadásnak. Az est folyamán felléptek a magyar népdal nagyasszonyának volt pályatársai is. Percekig tartó tapssal jutalmazta a közönség Eötvös Mária, Koszorús Kálmán és zenekara, Emilia Lateş, Maria Precup, Leontina Pop produkcióját, valamint a Tóth Erzsébet személyiségéről és pályafutásáról elhangzott elismerő szavakat. Leontina Pop mindhármuk nevében a pályatársnak, a nagyszerű énekesnek, a kitűnő kollégának és barátnőnek ajánlotta a felcsendülő szép román népdalokat. Kásler Magda hangja zenekari kíséret nélkül is gyönyörűen csengett. Balázs János szépen énekelt. A kiforrott, meleg hangú Csorba Erna énekművész Tóth Erzsébet néhány kedves dalát adta elő Nemes Ildikó zongorakíséretével. A Vadászkolindát Bartók Béla fordításában Kilyén Ilka mondta el nagy érzékenységgel. Mély csend és hatalmas taps jutalmazta előadását. A Vadászkolinda néhány sora szállóigévé vált. „Csak tiszta forrásból” érdemes szomjunkat oltani, úgy, ahogy a szarvasokká változott fiúk is tették. Ezt vallotta Tóth Erzsébet, és vallják ma is azok, akik népköltészetünk avatott őrizői, továbbadói. Az EMKE Fagyöngy citerazenekarának lendületes muzsikája, a megkapóan fiatal és tehetséges Cinige zenekar és a Napsugár együttes fergeteges tánca színpompássá varázsolták a műsort. Reménnyel és ugyanakkor megnyugvással töltött el látni a sok szép, tehetséges, ügyes fiatalt, akik, mint büszkén ívelő híd múlt és jövő között, értékőrzők, értékátadók. A megemlékező estnek hihetetlen dinamikát adott a műfaji sokszínűség.

Tóth Erzsébetet sokan ismerték és szerették. Neve napjainkban is az igényesség, a magas művészi értékek etalonja.

Köszönet a Maros Művészegyüttesnek, hogy lehetővé tette ennek az emlékestnek a megvalósítását. Köszönet a szervezőknek, valamint a szerkesztőnek, Kilyén Ilka színművésznőnek.

Kiss Julianna