A törvény évekig nem létezőnek tekintette őket

A diszlexiás, diszgráfiás és diszkalkuliás gyerekekkel a törvénykezés csak az utóbbi időben foglalkozik külön, most is tanulási zavarokkal küzdő gyermekek címszó alatt, és ezt is csak az érintett szülők, szakemberek és pedagógusok sokévi küzdelmének köszönhetően sikerült elérni – hívták fel a figyelmet a szakemberek azon a kerekasztal-beszélgetésen, amit Csép Andrea megyei önkormányzati képviselő kezdeményezett, és amelyre Marosvásárhelyen, a Gecse utcai református egyházközség tanácstermében került sor a napokban. 

Bartók Éva, a Diszlexiás Gyermekekért Egyesület elnöke hangsúlyozta, a diszlexia nem fogyatékosság és nem is betegség, amiből az ember kigyógyul, a diszlexiás gyerekből diszlexiás felnőtt lesz. Ezek a gyerekek kissé másként „működnek”, ezért különleges fejlesztési, oktatási módszereket igényelnek. – Olyanok, akikben óriási potenciál van és a megfelelő fejlesztés mellett felnőttként nagyon hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak – hangsúlyozta. Romániában, ami a törvénykezést illeti, sokáig nem is vettek tudomást ezekről a gyermekekről. Létezik egy módszertan, ami a speciális oktatást szabályozza, viszont ez szinte kizárólag a kisegítő iskolákra vonatkozik. Hosszú évekig folyó lobbi után 2014-ben indult el egy törvénykezdeményezés, és idén januárban jelent meg a Hivatalos Közlönyben a meglévő szabályozások mintegy kiegészítéseként a 6-os számú törvény, amely előírja a tanulási nehézségekkel küzdő diákok speciális oktatásának a lehetőségét. – Holott ezt követően 90 napon belül a tanügyminisztériumnak ki kellett volna dolgoznia a módszertanát, a tanügyminisztériumban az a személy, aki a speciális integrált oktatásért felel, bojkottálja ezt, azzal próbálja félrevezetni a szakembereket, hogy ez a törvény veszélyezteti a kisegítő iskolák létét – számolt be a jelenlegi helyzetről az egyesület elnöke, és hangsúlyozta, nem adják fel, továbbra is harcolni fognak a különböző tanulási nehézségekkel küzdő, azonban legtöbb esetben magas intelligenciahányadossal és különleges képességekkel rendelkező gyerekek érvényesülési esélyeinek biztosítása érdekében. A tanácskozáson az is elhangzott, hogy nem léteznek standardizált, az írás- és olvasási nehézségek felmérésére alkalmas tesztek román nyelven, a szakemberek a magyarországi teszteket használják. Markó Béla szenátor, aki több oktatási törvény kidolgozásában is részt vett, szintén az oktatási rendszer hiányosságairól szólt, amely csöppet sem gyerek- és pedagógusközpontú. 

Megyeszerte nyolc magyar logopédus

Csép Andrea a vidéken tapasztalt hiányosságokra világított rá, mint mondta, sok szülő, nagyszülő panaszkodik, hogy nincsen iskolapszichológus és logopédus, azaz szakember, aki kiszűrné a tanulási nehézségekkel, beszédhibákkal és emiatt gyakran önbizalomhiánnyal is küszködő vidéki gyerekeket, és biztosítaná számukra a szükséges szakellátást. Nemrég szászrégeni szülők jelezték, hogy magyar óvodásokhoz román logopédus érkezett, hogy felmérje a gyerekeket, és sajnos nem egyedi esetről van szó. Ugyanakkor a vidéki szülők több ízben arra is panaszkodtak, hogy anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy beszédhibás gyereküket magánrendelőbe hozzák be Marosvásárhelyre. 

Mindezek kapcsán László Enikő iskolapszichológus és Kacsó Erika logopédus az e téren tapasztalt szakemberhiányra hívta fel a figyelmet, ami miatt a gyerekek nagy része, elsősorban a vidékiek, nem férnek hozzá a pszichológiai, illetve logopédiai ellátáshoz. A Maros Megyei Nevelői és Tanácsadói Erőforrások Központ az az intézmény, amely tömöríti az iskolapszichológusokat és logopédusokat. – Maros megyében 58 iskolapszichológus és 21 logopédus van. Egy pszichológusra 800 diák jut, azokra a kollégákra, akik óvodákban dolgoznak, 400 gyerek. Ha az országos átlagot nézzük, nem vagyunk a legkevesebben, de ha a felmerülő problémákat, illetve az igényeket, akkor bizony nagyon kevesen vagyunk. Marosvásárhelyen valamennyi iskolában, illetve a hosszított programmal működő óvodákban van iskolapszichológus, vidéken viszont csupán Mező-panitban és Nyárádtőn. Máshol nincs, pedig igénylik a többi településen is – fejtette ki László Enikő. 

A gyerekek 25-30 százaléka beszédhibás

Maros megyében a 21 logopédusból csupán nyolc magyar anyanyelvű – mutatott rá Kacsó Erika. – A logopédiai ellátás még rosszabb helyzetben van, mint a pszichológusi, vidéken pedig hiányzik ez a szolgáltatás, egyszerűen nem fér bele az időnkbe, hogy kimenjünk vidékre, hiszen egy logopédushoz 500 gyerek tartozik. És mindez olyan körülmények között, amikor egyre több a problémás gyerek, a felmért gyermekek 25-30 százaléka beszédhibás, az előző évekhez képest megháromszorozódott a logopédusra szorulók száma. A vidéki gyerekek óriási hátrányban vannak, esélyük sincs – hangsúlyozta a szakember. Mint mondta, a logopédusoknak nemrég volt egy kezdeményezésük, kimentek a vidéki településekre, beszélgettek az óvónőkkel, tanítónőkkel, felhívták a figyelmüket a jelekre, amelyek alapján felismerhetők az egyes beszédhibák, valamint módszereket mutattak be nekik, amelyekkel ezeken segíteni lehet, viszont ez nem helyettesíti a szakszerű logopédiai ellátást – jegyezte meg Kacsó Erika. 

A szülők egy része nem ismeri el, hogy gond van

Kiss Rozália marosvásárhelyi tanítónő elmondta, jelenleg az osztályában van egy diszlexiás gyerek, akivel külön módszerrel foglalkozik, ugyanis a hagyományos módszerek nem célravezetőek ezen esetekben. A tanítónő a pedagógus–szülő–szakember együttműködésének a jelentőségére hívta fel a figyelmet, ugyanakkor rámutatott, milyen nehéz helyzetben van a pedagógus, amikor meg kell győzze a szülőt, hogy problémás a gyereke, és kérjék szakember segítségét. A szülők nagy része ugyanis nem vállalja fel, hogy gyereke segítségre szorul. Ezzel egyetértett Fejes Réka, a Maros Megyei Tanfelügyelőség elemi oktatásért felelős tanfelügyelője is, aki kezdettől fogva felkarolta a diszlexiás osztályok indításának ügyét. Mint mondta, sokan nem értették, miért kell ezeket a gyerekeket különválasztani a többségiektől, vagy hogy miért nem foglalkoznak velük a kisegítő iskolákban. – Ezek a gyerekek nem fogyatékosak. Külön diszlexiás osztályokra azért van szükség, mert egy tanító egy órán nem tud két módszertant alkalmazni és két-három gyerekkel külön foglalkozni, amint ezt a diszlexiás gyerekek igénylik – indokolta a tanfelügyelő. 

Marosvásárhely országos szinten úttörőnek számít a diszlexiás gyerekek speciális oktatása terén, ugyanis a megyeközpontban már az 1990-es évek végén létrehozták az első diszlexiás osztályt, ahol bukott, kiközösített gyerekek fértek végre hozzá a különleges módszerekkel történő oktatáshoz a Magyarországról származó Meixner-módszer révén. Mi több, képzések révén számos pedagógusnak segítettek, hogy elsajátítsák ezt a jellegzetes oktatási módszert. 

Míg évekkel ezelőtt alsó és felső tagozaton is működtek diszlexiás osztályok Marosvásárhelyen, ma már nincsen alsó tagozatos csoport. – A szülők nagy része nem vállalta fel, hogy a gyereke diszlexiás, és sokan például step by step osztályba irányították őket – fűzte hozzá Fejes Réka.