Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
1.
Kővályú lett a márványcsipke-tálból,
repedések közt látszik ezer év,
magyarokra zúduló Európa árnya.
A faragott angyalok tenyerén
török patkók nyoma.
2.
Mihez kezdjek e feketére kopott
márványronccsal,
miféle szemétből kaparjam ki
a legendáról hiányzó födelet?
Te födéltelen ország,
a mozdíthatatlan kőlapot elsodorta a szél!
3.
Éheztél, földön-futottál?
Kívül-belül hajléktalan ezért voltál,
mióta vagy.
4.
Elsüllyedt hajó
ez az üres koporsó,
félredűlve, iszapba fúródva
az élő nemzedékek áramlatai alatt.
5.
Hol vagy, István király? A legegyszerűbb nép
arcán ragyogsz tovább,
porfelhőt kavarsz a Hortobágyon,
s a nehéz, sárga jegenyéken
szakad szét minden aranyad.