Töredékek harmóniája

Csütörtök délután könyvbemutatóval, majd tárlatnyitóval kezdődtek az idei marosvásárhelyi Bernády Napok. A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány által immár tizenhatodik alkalommal megszervezett rendezvénysorozat első momentumaként a Kultúrpalotában került bemutatásra az alapítvány által kiadott és a Maros Megyei Tanács által támogatott, Kultúrpalotáról szóló kötet román nyelvű fordítása, délután hat órakor pedig a Bernády Házban gyülekezett a teljes telt házas közönség.

Fotó: Szőcs Attila

Csütörtök délután könyvbemutatóval, majd tárlatnyitóval kezdődtek az idei marosvásárhelyi Bernády Napok. A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány által immár tizenhatodik alkalommal megszervezett rendezvénysorozat első momentumaként a Kultúrpalotában került bemutatásra az alapítvány által kiadott és a Maros Megyei Tanács által támogatott, Kultúrpalotáról szóló kötet román nyelvű fordítása, délután hat órakor pedig a Bernády Házban gyülekezett a teljes telt házas közönség. A központ földszinti galériáiban ezúttal Kuti Botond igen jellegzetes stílben született, emlékezetes festményeiből nyílt kiállítás.

Az összegyűlteket az alapítvány elnöke, Borbély László üdvözölte. Mint megnyitóbeszédében elmondta, a tizenhat év rendezvénysorozatainak keretében arra az emberre emlékeznek, aki talán a legtöbbet tett a városért. – Volt ma egy román nyelvű könyvbemutatónk. Egy nagyon szép kötetet fordítottunk le román nyelvre, mert itt régóta két közösség él egymás mellett, két párhuzamos társadalom. És vannak dolgok, amelyeket másképp értelmezünk. '90 márciusa egy nagy teher a hátunkon és az elmúlt 23 év alatt e két közösség még tovább távolodott egymástól. E könyvbemutatón körülbelül harmincan voltunk, ebből húsz magyar. Pedig 250 román nyelvű meghívót küldtünk el. Mindez azt bizonyítja: van még tennivalónk azért, hogy e két párhuzamos társadalom észrevegye a közös értékeket. Bernády közös érték, mindenkinek büszke kellene lennie rá. Micsoda dolog, hogy Marosvásárhelyen két és fél évig kellett vitatkozni a helyi tanácsban arról, hogy Bernády megérdemli-e, hogy róla nevezzük el az általa felépített iskolát? Az idei rendezvénysorozat új kezdet. Büszkéknek kell lennünk kultúránkra, értékeinkre. Ma délelőtt lejöttem ide megnézni a képeket és megállt körülöttem az idő. Vannak értékeink, Bernády tevékenysége, Kuti Botond művészete is az. Mi teszünk arról, hogy ezt a románok is megismerjék – mondta nyitóbeszédében Borbély László, majd Bartha Lajos és Ilka hegedűjátéka után Nagy Miklós Kund méltatta a nyíló tárlatot.

– Két ifjú művész játszott az ugyancsak fiatal kiállító Allegro barbaro című képe előtt. Kuti Botond úgy kapcsolódik a gyökerekhez, a hagyományokhoz, hogy közben roppant modern és nagyon nagy tehetség. Pályája elején tart, mégis, már a második tárlatát láthatjuk a Bernády Házban. A múltkori kiállításon látható „roncs-aktjai” igencsak emlékezetesek, a Kiadó terek című sorozata már akkor is készülőben volt – lerobbant házak, emberek képezik. Szomorúságot, melankóliát és szépséget sugároznak ezek az alkotások, amelyekről A mulandóság diszkrét bája címmel írtam dolgozatot. Mostani tárlatára e cím nem illik. Kuti Botond kísérletező, mindig újat kereső művész. Képei, témái igen szerteágazóak, rácsodálkozunk, hogy hogyan is születtek e különleges alkotások? Képei statikusak, mégis igen dinamikusak – a festésmód miatt. E roppant gazdagság adja meg azt a különleges mozgalmasságot, amelyből előbukik a téma. Akárcsak Bartóknál: a töredékekből összeáll a harmónia. A festő küzd, harcol, csatában áll a képekkel. Soha nincs megelégedve velük, gyakran átfesti őket és e küzdelemből az alkotások újjászületnek. Nála már nem az a fontos, hogy miről, hanem az, hogy hogyan fessen. Hogy hogyan juthat el e különleges vizualitáshoz. Munkamódszerében van egyfajta véletlenszerűség, ugyanakkor megpróbálja uralni, irányítani a véletleneket. És ezt csak a szakmai tudás teljes fegyverzetével lehet, amelyet Kuti Botond birtokol.