2019. december 14., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A hajművész szerencséje

A párizsi színésznők és előkelő hölgyek világában valósággal eseményszámba megy, hogy a leghíresebb párisi fodrász, aki a sütővassal és fésűvel négy milliót szerzett, a magánéletbe vonult vissza. Eddig még nem akadt Figaró tanítványai közt egy se, aki a „nagy Marcel” helyét betölteni képes lett volna. A hasonlíthatlan hajművész szerencséjét Sarah Bernhardtnak köszönhette. A nagy tragika, amikor még az Odéon színház jelentéktelen színésznője volt, abban excellált, hogy nem akadt társnői közt egy se, aki ne utálta volna. Egy napon aztán valamirevalóbb szerepet kapott, és türelmetlenül várta azt a Figarót, aki akkor Párizs legkeresettebb fodrásza volt. Sarah gyűlölködő társnői azonban úgy intézték a dolgot, hogy a híres fodrásznak ne legyen ideje a „kiállhatatlan” vörös fejét személyesen munkába venni. 

A fiatal színésznő már keserű könnyeket ontott mérgében, amikor egy félénk, ügyetlennek látszó fiatal ember állított he hozzá, aki dadogva mondta el, hogy mr. Florent akadályozva lévén, maga helyett segédjét küldte. Sarah Bernhardtnak Kennedy Hanna szerepében kellett fellépnie, de a félénk fiatal embernek fogalma sem volt róla, hogy az illető figura hogy néz ki. Egy ekkor modern frizurába kezdett tehát, de a fiatal leány kikapta a kezéből a fésűt, és maga kezdte el csavargatni és befonni a hajfürtöket, míg egyszerre csak rárivallt a szótlanul álló fiók-hajművészre: – No, most láthatja, hogy’ akarom. Tűzze fel! A fodrászsegéd engedelmeskedett, és a sikerült frizura nagy tetszést aratott, és általános feltűnést keltett. Másnap Florent fodrász műhelye ostrom alatt állt. Csakhogy az ott megjelent szépek mind Marcel segéd által akarták magukat megfésültetni! – Azt a gazembert elcsaptam! – mormogta fogai közt dühösen a mester; de a „gazember” abban a pillanatban már Sarah Bernhardtnál járt, akinek a segítségével önálló üzletet nyitott. Nem sok idő telt bele: Marcel a legelső fodrásza lett Párizsnak, akinek műhelyében az előkelő világ hölgyei adtak egymásnak találkozót, míg Florent mester, aki a bosszúálló művésznőt annyira megsértette, elhomályosult, és a legjobban fizető fejeket mind elvesztette.

 Fodrász Újság, 1898. május 15.

****

Szerkesztői üzenet

M. J. Bpesten. Versét megkaptuk. Egyik belmunkatársunk elolvasta, és beteg lett. Az Istenszerelméért, ne írjon egy darabig verset, vagy ha igen, ne küldje be hozzánk, mert ismét beteg belmunkatársunk kezébe jöhet, és akkor nem vagyunk biztosak, hogy életben marad-e. Mondja kérem, mit vétettünk mi önnek? Szálljon le a pegazusról és menjen gyalog.

Fodrász Újság, 1898. december 1.

****

Ki találta fel a parókát?

Furcsán hangzik ugyan, de mégis igaz, hogy az első parókát Kasztilien de Bianka királyné készítette, aki annak föltalálója is egyúttal. Az említett királynét az anyai szeretet vitte arra a gondolatra, hogy a parókát megteremtse. Kasztilien de Bianka fia tudvalevőleg Lajos, Franciaország királya volt. A sok háborúviselés által és a sűrű levegőváltozás következtében teljesen elvesztette dús hajzatát. 

Az anya forró szeretettel csüggött fián, mélyen el volt keseredve fia kopaszságán. Éjjel-nappal azon töprenkedett, miként lehetne fiának régi szépségét visszaadni, mert a szó teljes értelmében, hajának hiányában csúf lett. Végre kitűnő ötlete támadt. A lovagokat és nemeseket, akik udvarához tartoztak, magához kérette, és akiknek haja Lajoséhoz hasonló volt, azok mindegyikéből egy fürtöt levágott. Ezen fürtöket sajátkezűleg összevarrta a királyné, és Lajosnak adta, akinek az ajándék roppant nagy örömet szerzett.

K. P.

Fodrász Újság, 1898. december 1.

Nagy Sándor: Szent várakozás. A reprók  a marosvásárhelyi Kultúrpalotában nyílt kiállításon készültek