Rendhagyó fotókiállítás nyílt december közepén a Maros Megyei Múzeum Történeti Osztálya várbeli épületének emeleti termeiben Átkeretezett hétköznapok. Török Gáspár fotóhagyatéka címmel. Különleges, mert Török Gáspár (1934–2019) a Marosvásárhelyi Fotóklub (mai nevén Marx József) meghatározó egyénisége volt, aki autodidakta fotósként egyedi módon dokumentálta az őt körülvevő világot. Képei visszarepítenek abba az időszakba, amikor analóg géppel, filmtekercsre készültek a felvételek, és a sötét fotólaboratóriumok zöld vagy piros fényében született meg a varázslat, amikor a latens képből előjött fénnyel írt fotográfia. A kiállítás emléket állít a néhai művésznek.
Blos-Jáni Melinda, Török Réka és Ötvös Koppány Bulcsú Fotók: Nagy Tibor
Török Gáspár fotóhagyatékának digitalizálása fontos a fotográfia mint művészeti forma újraértelmezésében, a marosvásárhelyi városi kultúra kontextusában. A tárlat anyagát ugyanis mintegy 10.000 filmkockán rögzített anyagból válogatták ki a kiállítás kurátorai. Török Gáspár az amatőr fotózás úttörője volt, már a szocializmus idején részt vett az 1953-ban létrejött Marosvásárhelyi Fotóklub tevékenységében és a nemzetközi fotószalonokon. Első kiállítása 1965-ben volt. Hagyatékának digitalizálása értékes forrás a fotótörténeti kutatások számára, így a kiállítás nemcsak műveit, hanem létrejöttük kontextusát is feltárja. A termekben többnyire témánként elrendezett képek, valamint az ezekhez fűzött kísérőszövegek eligazítást nyújtanak a korban és Török Gáspár művészetében, igazi, izgalmas időutazást jelentenek nemcsak azoknak, akik megélték, átélték azt a kort, hanem a ma már digitális géppel vagy telefonnal pillanatképeket rögzítők is támpontot, ízelítőt kaphatnak az egykori művészi és dokumentarista fotózásból.
A kiállítást összeállítók szerint az „átkeretezett hétköznapok” kifejezés Török Gáspár filozófiáját tükrözi, aki szerint „minden hétköznapi dolog, ami mellett mások elmennek, érdekes lehet számomra. Fel kell fedeznem benne az egyedit”. Ezzel a megközelítéssel a banális pillanatokat művészi kompozíciókká alakította a mindennapi élet finom bájának megragadásával. A kiállítás ugyanis egy folyamatot is tükröz, és ezáltal Török Gáspár hagyatékát munkásságának történelmi és társadalmi kontextusában újragondolja, a fotótörténeti kontextusok bemutatásával átkeretezi mindazt, amit a fotós megmutat, ugyanakkor rámutat arra is, hogy a szocializmus éveiben milyen lehetőségei voltak a kreatív, alkotói fotográfiának, milyen intézmények, műfajok és tendenciák határozták meg a romániai fotósok képeit és részvételét a fotográfia „nagy” történetében.
Munkásportré-sorozat a kiállításon
A kiállítás külön érdekessége, hogy egy tárlóban láthatók Török Gáspár analóg fényképezőgépei, egy korhű (egykor tömbházlakások fürdőszobájában felállított) fotólaboratórium is megtekinthető, és egy teremben a Török Gáspár által gyűjtött – a fotográfia hőskorszakából származó – fényképeket is kiállították.
A kiállítás-megnyitón jelen levő nagyszámú közönséget Ötvös Koppány-Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy a kiállítás nemcsak Török Gáspár fotóművészetének, tehetségének előtérbe helyezése, hanem „tisztelgés az élet legegyszerűbb pillanataiban is szépséget feltáró emberi szellem előtt. Tanulság arról, hogy az emberi szenvedély, a kitartás, a kíváncsiság hogyan változtathatja a mindennapokat a művészet és az ihlet forrásává. Török Gáspár több volt mint autodidakta fotós, vizuális mesélő volt, az őt körülvevő világ felfedezője, aki lenyűgöző árnyalatokban és jelentésekben gazdag örökséget hagyott ránk. Fotóinak digitalizálásával és újraértelmezésével a kiállítás lehetőséget teremt számunkra, hogy új szemszögből tekintsünk erre a kincsre. Ez a kiállítás több mint egyszerű képgyűjtemény. A múlt és jelen, az egykori és a mai ihletforrások párbeszéde” – mondta az igazgató, majd Török Gáspár szavait idézve hangsúlyozta: minden egyes fotó önmagában is egy kis univerzum, amely nemcsak a művész nézőpontját tárja fel, hanem a megörökített emberek és pillanatok történeteit is.
Negatívlenyomatok
Az eseményen jelen volt Török Gáspár lánya, Réka is, aki a múzeum rendelkezésére bocsátotta a gazdag hagyatékot. Meghatóan emlékezett édesapjára, aki minden csütörtökön a fotóklubba ment, azelőtt pedig, a szőnyegre terítve fotóit, kiválogatta azokat, amelyeket beneveztek valamelyik kiállításra. „Édesapám analóg korszakára emlékezünk. Ehhez szükség van a művészi látásmódra, rendkívüli jó technikai érzékre és egy fotólaborra. S az utóbbihoz az 1970-es, 1980-as években Romániában nem ártott egy gyógyszerész feleség sem…” – mondta Török Réka, majd megemlítette, hogy még emlékszik, amikor édesapja órákat töltött a Szakszervezetek Háza alagsorában, majd a vegyi kombinát (fotógyár) laboratóriumában, végül pedig otthon, a fürdőszobában berendezett laborban, ahol a sötétkamrában elkezdődhetett a varázslat. És ez így ment csütörtöktől csütörtökig, amikor este ismét elköszönt, mert klubnap volt.
Blos-Jáni Melinda, a kiállítás kurátora kifejtette, hogy mintegy öt évvel ezelőtt találkozott Török Rékával, aki felajánlotta édesapja hagyatékát. Sajnálatát fejezte ki, hogy személyesen nem találkozhatott Török Gáspárral, de a beszkennelt több mint 10.000 képkockán keresztül megismerhette fotográfiai munkásságát. S a beszélgetések során sikerült rekonstruálni az egykori laboratóriumot is. A kiállítás összeállítása kapcsán néhány, a fotós életében, fotográfiai percepciójában is jelen levő fontos szempontot emelt ki. Elmondta, hogy Török Gáspár művészetét befolyásolta az a közösség, amelyhez évtizedeken át tartozott, a fotóklub, amely meghatározó volt az életében. Az első 1965-ös kiállítás óta haláláig fontos volt ez számára, hiszen az 1953-as alapítás óta a fotóklub tagjai minden csütörtökön délután 6 órától találkoznak, és ezekről a megbeszélésekről ritkán hiányzott. Rányomta bélyegét a látására, a láttatására a mentora, Marx József és azok a barátok, klubtársak, akikkel csütörtökönként megosztotta fényképeit, vitatkoztak, megbeszélték az alkotásokat. Fontos volt az is, hogy a szocializmusban az egykori fotóklubok ablakot jelentettek a világra, ugyanis Európa több országába és Japántól Dél-Amerikáig nagyon sok helyre benevezhettek a meghirdetett fotókiállításokra. A díjnyertes fényképekkel pedig egy igazi nagy közösség tagjaivá válhattak azok a klubtagok, akik zsűrizésre fotókat küldtek.
A Marosvásárhelyi Fotóklub jelenlegi tagjai az egykori tagok csoportképe előtt
A fotográfia ugyanakkor egyéni munka, tette hozzá a kurátor, hiszen valakinek a kreativitása, egyénisége mutatkozik meg a fotókon keresztül. Török Gáspár a művészi fotók mellett dokumentumértékű felvételeket is készített: építkezések helyszínét rögzítette, munkatársairól készített portrékat. A képek nagy részében megjelenik sajátos humora is. Művészi képein ott van a kor avantgárd formavilága, a formalista modernizmus és a festőiség is, ugyanis a fotográfia rokoni viszonyban van a grafikával, és azt tudni kell, hogy Török Gáspár, mielőtt építőmérnök lett volna, grafikus szeretett volna lenni, azonban ez a vágya nem teljesült, ugyanis nem jutott be a képzőművészeti egyetemre, de ez az érzék, hajlam tükröződik a fekete-fehér fotóin, aktfelvételein és leegyszerűsített képi tartalmú tájképein.
Blos-Jáni Melinda azt is megjegyezte, hogy a fotográfia a kommunizmusban a szabadság elvesztésével, a cenzúrával is szemben állt, ezért nem igazán voltak intézmények, ahol ezt a szakmát tanulni lehetett volna. Mindenki, aki abban a korban fotózott, amatőr klubokon keresztül, autodidakta módon sajátotta el a tudást. Török Gáspár a fotótörténetet is kutatta, és jelentős mennyiségű régi fotót gyűjtött, amit rendszerezett, kis füzetkékben megpróbálta feltérképezni az erdélyi fotográfiatörténetet. Ezekből a fényképekből egy termet rendeztek be a kiállítás kurátorai, így igazi időutazást tehetnek azok, akik felkeresik a Maros Megyei Múzeum Történeti Osztályának várbeli épülete második emeletén berendezett kiállítást, amely április 13-ig várja a látogatókat.
Átkeretezett hétköznapok. Török Gáspár fotóhagyatéka
Kurátorok: Blos-Jáni Melinda, Mira Marincaș, Újvári Dorottya
Digitális képfeldolgozás: Mira Marincaș, Pászka Róbert, Fekete László, Dénes Csaba. Grafika: Ideaplus
Partnerek: Atrium Musei Egyesület, Villa Vinèa Pincészet, Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala
Helyszín: Maros Megyei Múzeum – Történeti Osztály, marosvásárhelyi vár
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
