Törekvéseink apró nagykövetei

Agócs Gergely gondolatai a Fölszállott a páva versenyről

A közmédia és a Hagyományok Háza ez évben is meghirdette a Fölszállott a páva tehetségkutató versenyét. Ezúttal ismét az ifjabb korosztály legtehetségesebb tagjai mérhetik össze tudásukat. Agócs Gergely, a Hagyományok Háza szakmai megbízottja öt alkalommal segítette a zsűri munkáját. Gondolatait – a felhívás nyomán – foglaljuk csokorba.

– Az első két sikeres évad után a televíziós kollégák 2015-ben felvetették, hogy a felnőttek korosztálya után a magyar gyermeknéptánc- és népzenei mozgalom is mutatkozzon be a képernyőn. Nagyon nagy feladatnak tartottuk, hiszen az ifjabb nemzedék lelkivilága különbözik a felnőttekétől, velük nagy körültekintéssel szabad csak foglalkozni, hogy tehetségük szabadon, mentális sérülések nélkül kibontakozhasson. Idén már a harmadik gyermekévadot szervezzük, ismét a 6-14 éves korosztály számára.

A verseny során nemcsak a fiatal felnőttek zenei és tánctehetségét mutathattuk így meg, hanem ország-világ színe elé tártuk a magyar zenei és táncoktatás színvonalát, s egyúttal számot adunk azon kollégák áldozatos munkájáról is, akikről egyébként ritkábban beszélünk. Ők azok, akik a művészeti iskolákban, együttesek élén gondoskodnak arról, hogy a hagyomány fonala ne szakadjon meg: az az érték, az a műveltség, amit még nagyapáink sajátjukként gondoztak, az utókornak is javára váljék. Ha szétnézünk a világban, ez nem tűnik magától értetődőnek, vannak országok, amelyek szakemberei saját hagyományaikat, eredeti organikus műveltségüket már csak könyvekből, történeti forrásokból ismerhetik meg, próbálhatják rekonstruálni.

A zsűritag feladata egyáltalán nem hálás, a felnőttekkel ellentétben döntéseinket a gyerekek esetében a tanárokkal és a szülőkkel is el kell fogadtatnunk. Végső döntéseinket így utólag helyénvalóknak, indokoltaknak tekintem. Természetesen sokszor fájt a szívünk, amikor egy-egy tehetséges fiataltól kellett elbúcsúznunk, de ilyen a verseny. Mivel gyakran szinte leheletnyi különbségek döntöttek, más körülmények között, vagy akár ugyanazon a színpadon, más időpontban ugyanazokból a szereplőkből más győztesek is születhettek volna. A Fölszállott a páva igazi értékének tartom, hogy a verseny során olyan igazi tehetségekkel ismerkedhetett meg a nagyközönség és a döntnökök, mint Kacsó Hanga Borbála, a gyimesi Vrencsán Anita, a Haraszti ikrek, a csíkmadarasi Antal Adorján vagy a jászfényszarui ifjú cimbalmos, Horváth Áron, akik közben törekvéseink kicsi nagyköveteivé váltak a világban. Őket nemcsak a tehetségük mentén válogattuk ki, hanem az elkötelezettségük is befolyásolta döntésünket. Sokaknak a színpadra lépés nem egy karrier állomása volt, hanem egy kultúrának, a magyar örökség értékeinek elkötelezett híveiként jelentkeztek a versenyre.