Tizenöt ifjú lelkipásztort szenteltek fel Mezőbándon

A mezőbándi gyülekezet hatalmas összefogással munkálkodott azért, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület július 6-i közgyűlésének méltó helyszínt adjon, és az ifjú lelkészek felszentelését igazi ünneppé tegye. Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét. 

Az igyekezet minden részletben megmutatkozott, hiszen a templom, az udvara, a gyülekezeti otthon és környéke, a parókia és annak udvara szépen rendbe téve, virággal ékesítve várta a vendégeket, akik szép számban érkeztek. A szervezők kitettek magukért, a gépkocsiforgalmat is irányították, a templom utcáját az esemény előtt lezárták, hogy ne legyen torlódás, így a székely ruhás fiatalok zavartalanul állhattak sorfalat a templomba vonuló egyházi elöljáróknak és az ifjú lelkészeknek. 

A közgyűlést Ambrus Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokának köszöntése nyitotta meg. Felvázolta, hogy a körülöttünk levő világ folyamatos változásban van, aminek menetét nem állíthatjuk meg, de engedelmes szolgálattevőkként tehetünk azért, hogy környezetünket jobbá tegyük. Az idei évet a lelkészi szolgálat évévé nyilvánították, amit egyszerűbben a szolgálat éveként kell megélni, mert az új társadalmi ideológia valósága közepette a lelkészek és a világiak együttes szolgálata hozhat gyümölcsöt. A felszentelés küszöbén álló lelkészeknek azt kívánta, hogy töltsék be azt a szolgálatot, amelyre elhívta őket az Isten. 

„Legyetek bőbeszédűek, oldjátok a magába zárkózás görcseit”

Kató Béla püspök, az ünnepi istentisztelet igehirdetője Pál apostol kolossébeliekhez írott levelét (3, 16) választotta: A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben! 

– Ma tizenöt lelkipásztort bocsátunk ki véglegesen a szolgálatra. A tanítók, a szülők, a közösség, a gyülekezet szeretne még valamit a batyujukba beletenni, valamit a lelkükre kötni. A gyülekezetekben nagyon sokféle elvárást fogalmaznak meg a lelkipásztorokkal szemben. Egyesek azt nehezményezik, hogy a lelkipásztoruk bőbeszédű. Nagy baj az, ha a lelkipásztor szűkszavú, mert ha rendes ember, lelki ember, ha evangéliumi, akkor kár minden ki nem mondott szaváért. Kérni kellene, hogy ne hagyja abba a szónoklást. Csüggeni kellene rajta. Az apostol ebben az igében azt kéri, hogy legyetek bőbeszédűek. A mai világban furcsa biztatás, miközben a lelkészt folyton szorítják, hogy minél rövidebben prédikáljon. Régebb is így volt. Egy németországi templom toronyszobájában találtak egy17. századi homokórát, amellyel az igehirdetés hosszát 35 percre szabályozták. Az istentisztelet úgy kezdődött, hogy a gondnok kivonult az úrasztalához, elindította a homokórát, s amikor lepergett a homok, be kellett fejezni a prédikációt. Később egy muzeológus megmérte a homok pergésének idejét, s alig volt 30 perc. Valakik 5 percet „kiloptak” belőle, hogy még rövidebb legyen az igehirdetés. Ma mindenkinek sürgős dolga van, siet valahova, de leginkább a templomból el. Minél hamarább legyen vége. Most úgy tanítják a szónokokat, hogy a beszédük ne legyen 20 percnél hosszabb, de ha lehet, akkor inkább 15 perces, mert az emberek a hosszabb beszédekre már nem figyelnek oda, nem érdekel senkit. Pál apostol azt mondja: legyetek bőbeszédűek! Azért is, mert „kiszáradt” világban élünk, az emberek nem beszélnek egymással… Milyen ismerős az a kép, amikor együtt van a család, mindenki maga elé görnyed, és nyomkodja a mobiltelefonját… A gyermekek bezárkóznak a szobájukba, s úgymond közösségi kommunikációban vesznek részt. Pedig egyedül vannak, magányosak és némák. Hát beszéljetek, kedves szolgatársak, szóljatok, oldjátok a magába zárkózás görcseit, hasítsátok fel a némaság burkait! Mert az Isten beszélni teremtette az embert. Dicsőítő szavakat, zsoltárokat, énekeket, magasz-talásokat adott a szívébe… Azért legyetek bőbeszédűek, mert Isten is az, bőséggel közli áldását, mindegyre szól hozzánk. Az apostol nem arra biztat, hogy fecsegjetek, hogy legyetek „jó fej papok”, akik szóval tudják tartani a gyülekezetet. Isten igéjének a hirdetése nem locsogás, hanem kegyelemhirdetés. Az igét hallgatni nem puszta időtöltés a templomban, hanem az üzenet fogadása. Amikor prédikálsz, nem magadat mondod, hanem Krisztust hirdeted. Övé az igazság, a szabadság, övé a boldogság és a feltámadás – fogalmazott a püspök. 

Fogadalom a hűséges szolgálatra

Az istentisztelet után az ifjú lelkészek fogadalomtétele következett. Az úrasztala köré térdelve az elöljárók és a gyülekezett előtt kijelentették, hogy elhatározták magukat a szolgálatra, hogy Isten igéjét a Szentírás és a református hitvallás szerint hirdetik, a hívek lelki gondozásán fáradoznak, családot látogatnak, az egyház építésén munkálkodnak, betartják az egyház törvényeit, példás életet élnek. Az eskütételt Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes vezette, az ifjú lelkészeket egyenként az esperesi kar tagjai áldották meg, majd Kató Béla püspök szolgálatra bocsátotta ki őket. 

A felszentelt lelkipásztorok közül Ambrus Mózes szólt a közgyűléshez és a gyülekezethez. Az elmúlt hét évben – a tanulmányok éveiben és a segédlelkészi szolgálat alatt – két kérdés fogalmazódott meg bennük: a miért és a hogyan. Miért választották ezt a szolgálatot? Az évek teltével ismeretük, tudásuk, hitük mélyült, e kérdésre adott válaszuk is évről évre változott, végül Isten adta meg rá a legpontosabb feleletet: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek”. A hogyanra megfogalmazott válasz: hisznek abban, hogy az egyház az ige egyháza, hogy a református hitvallás jelöli ki számukra a követendő utat – mondta a fiatal lelkipásztor. 

Egyházkelés – ősi szokás

Az istentisztelet egy ritka mozzanattal folytatódott, az egyházkeléssel, ami egy ősi szokás; Nyíri Hunor helyi református lelkész és felesége, Nyíri Gyopár a templomban bemutatták negyedik gyermeküket, a hathetes Nyíri Mátyást. Az újszülöttet és a lelkipásztor családját a püspök áldotta meg.

Kopjafát lepleztek le és felszentelték a felújított gyülekezeti otthont

Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese köszöntötte az egybegyűlteket, és elmondta, hogy három évvel ezelőtt is Mezőbándon szerették volna megtartani a lelkészszentelést, de a járvány miatt nem lehetett.

Nyíri Hunor mezőbándi lelkipásztor háláját fejezte ki, hogy otthont adhattak a közgyűlésnek. Mezőbánd gyülekezete a kerület egyik legnagyobb vidéki gyülekezete volt, a létszám mára 1500 tagra csökkent. A csökkenés nem erőtlenséget jelent, hiszen az erőt a felújított épületek példázzák. Lelki téren is szüntelenül megújulás tapasztalható. 

Az egyházkerület összetartozást jelképező vándorzászlaját a Görgényi Református Egyházmegye képviseletében Veress Róbert esperes és Bozsoky-Soós Zoltán főgondnok a Maros-Mezőségi Egyházmegyét képviselő Jakab István esperesnek és Nagy Győző egyházmegyei főgondnoknak nyújtotta át. A közgyűlésen a gyülekezet kórusa énekelt. 

Az istentiszteletet követően a templom udvarán leleplezték azt a kopjafát, amelyre a 15 ifjú lelkész nevét vésték. 

A lelkészszentelés után az egyházkerület elöljáróinak jelenlétében felszentelték a felújított református otthont, amit a gyülekezet áldozatos munkájával, adományokkal, támogatásokkal sikerült elvégezni.