A titoktartási és versenykorlátozó klauzulák
A versenytilalmi klauzulák (clauza de neconcurenţă) törvényes szabályozása, mint mondtuk, összetettebben szabályozott mind terjedelemben, mind részletességében, mint a titoktartási klauzuláké.
(Folytatás április 30-i számunkból)
A versenytilalmi klauzulák (clauza de neconcurenţă) törvényes szabályozása, mint mondtuk, összetettebben szabályozott mind terjedelemben, mind részletességében, mint a titoktartási klauzuláké. Ezt a záradékot a Munkatörvénykönyv 21–24. paragrafusai szabályozzák. A versenytilalmi záradék lényege az, hogy a munkaszerződés megszűnése után a volt alkalmazott bizonyos feltételek mellett nem folytathat a korábbi alkalmazóéval konkurens tevékenységet saját maga vagy harmadik személy számára, meghatározott havi, a volt alkalmazó által folyósított pénzbeli juttatás ellenében.
Ahhoz, hogy egy versenytilalmi klauzula érvényes legyen, több törvényes feltételnek kell eleget tennie, a klauzula nem lehet abszolút és teljeskörűen tiltó, ezért abban konkrétan meg kell határozni a következőket: a konkurens – tiltott tevékenységeket egyértelműen meg kell határozni, azonosítani kell azokat a harmadik (jogi vagy természetes) személyeket, akik alkalmazásával tiltott a konkurens tevékenység folytatása, meg kell állapítani annak a havi összegnek az értékét, amelyet a volt alkalmazó fizet a tiltás betartásáért, rögzíteni kell a tiltás határidejét, illetve le kell írni azt a földrajzi zónát (például megyét, megyéket), amelyek területén a tiltás érvényes és a volt alkalmazott reális „kon-kurenciaveszélyt” jelent.
A versenytilalmi klauzulát már a szerződés megkötésekor vagy azután, annak végrehajtása során is meg lehet kötni.
A klauzulában szerepelnie kell a későbbi havi juttatás azon értékének, amely nem lehet kevesebb, mint az alkalmazott utolsó 6 havi bruttó átlagjövedelmének az 50%-a vagy 6 hónapnál rövidebb időtartamú munkaszerződés esetén a havi bruttó jövedelem 50%-a. A havi juttatás – nevezhetjük akár kártérítésnek is – mértékét a felek közös beleegyezéssel kell megállapítsák, tehát a törvény ennek csak a minimális összegét határozza meg, amelytől nem lehet eltérni.
A törvény szigorúan tiltja ennek az összegnek a fizetésbe való beépítését, kijelentve, hogy ez az összeg nem a fizetés része, vagyis ezt nem lehet előre kifizetni – a gyakorlatban az alkalmazók gyakran ezzel próbálják a munkavállalókat rábírni ennek a klauzulának az aláírására –, mivel a klauzula értelemszerűen a munkaszerződés megszűnése után lép életbe, a vonatkozó havi juttatásokat is csak a munkaszerződés megszűnése után lehet folyósítani. Ezeket az összegeket a volt munkaadó a törvény értelmében elszámolhatja mint adóalap-csökkentő költségeket.
Mivel alapelv az, hogy a klauzula nem lehet abszolút tiltó, a munkavállalás szabadságát csak a törvényes keretek között lehet korlátozni, ezért a törvény értelmében a versenykorlátozó záradék maximális ideje nem lehet több mint 2 év.
A Munkatörvénykönyv 23. paragrafusa aláhúzza azt az általános elvet, hogy a munkavállalás jogát valamint a munkavállaló szakmai képesítésének gyakorlását sohasem lehet teljeskörűen és abszolút módon korlátozni. Azért, hogy ennek a kitételnek konkrétan érvényt lehessen szerezni, a törvény lehetőséget teremt arra, hogy a munkavállaló vagy az illetékes megyei területi munkakamara megkeresésére a törvényszék csökkentse egy esetlegesen aránytalan vagy részben törvénytelen versenykorlátozó záradék jogi hatását. Természetesen semmi nem állítja meg az érdekelt feleket, hogy a törvényszéktől kérjék a záradék teljes semmisségének megállapítását, hivatkozva például a törvényesen kötelező alaki feltételek hiányára.
A versenykorlátozó záradék által rögzített kötelezettségek megszegése a kötelezett személynek felróható okokból több jogi következménnyel jár: elsősorban a munkaadó visszaigényelheti a kötelezett személy számára folyósított havi juttatások összegét. Ugyanakkor kártérítést is kérhet a kötelezettségek megszegésével kárt okozó személytől, viszont a kárt valamint annak mértékét bizonyítani kell.
Akárcsak a titoktartási záradék esetében, nem egységes a romániai bíróságok joggyakorlata annak a problémának a megítélésben, hogy a felek a versenykorlátozó záradékban meghatározhatják-e előre a károkozás esetén kifizetendő kártérítés mértékét (clauză penală), vagyis megállíthatnak-e úgynevezett kötbért. Ebben az esetben is elmondható, hogy a többségi bírói vélemény azon az állásponton van, hogy ezeknek a kötbéreknek – kártérítéseknek – a megállapítása nem érvényes, és az ilyen kitétel semmis, ugyanis egyenlő értékű a jogról való lemondással, illetve törvényellenes, amit – mint már említettük – az Mkt. 38. és 11. paragrafusai tiltanak. Ebben az értelemben ugyanis a kártérítés mértékének előzetes megállapítása tulajdonképpen a munkavállaló védelemhez való jogáról való lemondásával egyenértékű, illetve azzal a törvényes kitétellel ellentétes, hogy a kár mértékét az ebben érdekelt félnek bizonyítania kell. Ismételten kiemeljük, hogy ez a bírói álláspont nem általános, vannak törvénykezési gyakorlatok, amelyek ennek éppen az ellenkezőjét állítják, álláspontjukkal a munkaadó javára értelmezve a törvényt.
A versenykorlátozó záradék rendelkezéseinek megszegése nem csak a szerződésszegő személy polgárjogi-anyagi felelősségét alapozhatja meg, hanem az 1991. évi 11. számú, a versenytorzító tevékenységek korlátozásáról szóló törvény rendelkezései alapján annak szabálysértési felelősségét is maga után vonhatja (răspundere contravenţională). Ebben az esetben már nem polgárjogi perről beszélünk, ahol a főszerep a feleké, illetve a bíróságoké, ugyanis ebben az esetben a szabálysértést a Gazdasági Versenyhivatal (Consiliul Concurenţei) területi egységei állapítják meg szabálysértési jegyzőkönyvvel (proces verbal de constatare a contravenţiei).
A versenykorlátozó záradék a munkaszerződés megszűnésekor „aktiválódik”, viszont bizonyos – a törvény által szabályozott esetekben – ez nem történik meg. Nem lép életbe a versenykorlátozó záradék, hogyha a munkaszerződés az alkalmazott elhalálozása, jogerős bírósági úton történő halottnak nyilvánítása, gyámság alá helyezése, vagy az alkalmazó jogi személy jogerős feloszlatása, vagy a természetes személy – alkalmazó jogerős bírósági úton történő halottnak nyilvánítása, illetve gyámság alá helyezése miatt szűnik meg. Másik eset a munkaszerződés teljes semmisségének kimondása jogerős bírói határozattal. Abban az esetben sem működik a versenykorlátozó klauzula, ha az alkalmazottat bírói úton jogerősen eltiltották (pl. egy orvost orvosi műhiba esetén), valamint abban az esetben, ha a kiskorú 15-16 év közötti alkalmazott esetén a szülők vagy a gyám visszavonja a munkavállalásra vonatkozó beleegyezését.
A fentebb említett törvényes szabályozásból az következik, plasztikusabban fogalmazva, hogy a versenykorlátozó záradékot a törvény időben és térben valamint a tiltások tekintetében korlátozza, fő gondolatként kizárva a teljes-körűen tiltó klauzulákat. Ennek ellenére a gyakorlatban nagyon sok restriktív, hatalmas összegű kötbéreket tartalmazó versenykorlátozó záradékot kötnek meg a felek, viszont a bíróságok előtt ezek csak részben állják meg a helyüket, sokat pedig a bíróság teljes mértékben hatályon kívül helyez.
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
