Bombának indult, ködgránáttá szelídülni látszik a leköszönő elnök kémleleplező nyilatkozata. Ami biztos, hogy az érintett körökben komoly vihart okozott, alighanem ezért is próbálta az egykori kapitány a titkosszolgálatokat kimosni a slamasztikából.
Bombának indult, ködgránáttá szelídülni látszik a leköszönő elnök kémleleplező nyilatkozata. Ami biztos, hogy az érintett körökben komoly vihart okozott, alighanem ezért is próbálta az egykori kapitány a titkosszolgálatokat kimosni a slamasztikából. Most úgy tűnik, bohócot csinált magából, de később kiderülhet még, hogy ez nem volt véletlen.
Igen csúszós talaj a titkosszolgálati leleplezések terepe. Pletykákkal tele a padlás mifelénk, ha mindegyiket igaznak vesszük, talán még a szuahéli kémelhárítás 007-es ügynöke is a Dambovita partján ólálkodik, főleg kampányidőben. Ezek a sztorik arra igazán jók, hogy a lehetséges elnökjelölteket senki ne fárassza olyan kérdésekkel, hogy miként szándékoznak megdolgozni a bérükért a bársonyszék elnyerése esetén. És minden ilyen történet csak pletyka addig, amíg dokumentum alá nem támasztja.
Azért durrant akkorát a távozó elnök első, leleplezést lebegtető nyilatkozata, mert az ország első emberének jelentenek a szolgálatok. Bizalmas vagy titkos információkhoz is hozzáférése van, tehát bárki jó okkal gondolhatta, hogy ha bizonyítékot mutat fel, akkor valamelyik utódjelöltjét alighanem kiüti a választási harcból, még ha ez számára is kockázatos. Mert a titoktörvény előírásai nemcsak a jelenlegi és a volt titkosszolgákra vonatkoznak, hanem az elnökre is, akinek a szolgálatok jelentenek, tehát egy nyilvános leleplezés esetén annak célpontja mellé ültette volna saját magát is a vádlottak padjára.
Aztán kiderült, hogy írott bizonyítéka nincs, és azt is pontosította, hogy volt ügynök van az elnökjelöltek között. Ez duplán is öngól, mert egyrészt bizonyíték nélkül csak pletyka van, nem leleplezés, másrészt meg volt ügynök bármit tehet közéleti szerepkörben is, amire megválasztják, ráadásul egyenesen tilos beírnia az önéletrajzába a titkosszolgálati múltját a törvény szabta ideig. Ekkortól kezdve valódi leleplezés aligha lesz, de így legalább a román titkosszolgálatok, amelyek a nemrégeni észak-atlanti csúcson hozott döntések fényében komoly bizalomnak örvendenek nemzetközi szinten, tisztán jöttek ki az ügyből.
Így a jelek szerint egyedül a leköszönő elnök feneklett meg a mocsárban. Meglehet, hogy ez a saját fejre sárdobálás hosszabb távon hoz hasznot az egykori hajósnak. Ha ez volt a jelzés az elnöki palota következő lakója számára, hogy elegendő kényes irat van félretéve az elkövetkező nehéz időkre, akkor egyhamar nemcsak hogy a flottaügy nem kerül majd terítékre, hanem az egykori kapitány is kap valahol egy jól fizető bársonyszéket öreg napjaira. Már hogy játékos kedvében ne szellőztessen.
