A titkos költő könyve

• 2011-10-17 13:30:32

• Kaáli Nagy Botond

Ismert és elismert meghívottak, egy új, értékes kötet és a magyar irodalom egyik legjelesebb költőjének versei. Vita és beszélgetés életéről, költészetéről, elfogadásáról és be nem fogadásáról, fájdalmasan korai haláláig.

Ismert és elismert meghívottak, egy új, értékes kötet és a magyar irodalom egyik legjelesebb költőjének versei. Vita és beszélgetés életéről, költészetéről, elfogadásáról és be nem fogadásáról, fájdalmasan korai haláláig. Péntek délután az újonnan alakult Kós Károly Akadémia Alapítvány szervezésében mutatták be a Láng Gusztáv szerkesztette kiadványt, Dsida Jenő összegyűjtött verseinek kötetét, igen szép számú közönség előtt, a Kultúrpalota kistermében.

Házigazdaként Markó Béla fogadta a résztvevőket és a vendégeket, beszélgetőtársakat: Láng Gusztávot, Fűzfa Balázst (a könyvet megjelentető Savaria University Press Alapítvány elnökét), Kántor Lajost és Kovács András Ferencet.
– A Fűzfa Balázs elnökölte alapítvány jóvoltából az eddigi legteljesebb Dsida-kötet jelent meg, amelyet a talán legkiválóbb Dsida-szakértő, Láng Gusztáv szerkesztett, és az egykori társszerzőt, Kántor Lajost kértük meg e beszélgetés moderálására – mondta Markó Béla, majd Albert Orsolya és Marosszéki Tamás, a Művészeti Egyetem hallgatóinak rövid műsorát követően Kántor Lajos szólt.

– A színis hallgatók által előadott szövegben is látjuk Dsida óhaját arra, hogy olyan magyar irodalom szülessen Erdélyben, amely az egész magyar nyelvterületen fontossá válik. És mégis, milyen helye van Dsida Jenőnek az irodalmi közvéleményben? – tette fel az első kérdést a moderátor, ezúttal Láng Gusztávnak.

– Dsidát olyan költőnek tartották, mint aki nem adott hangot az erdélyi magyar kisebbség fájdalmainak. De tudjuk, hogy ez csak részben igaz. Szavai – „Mindig magunkért, soha mások ellen” – halála után ötven évvel is jelszót tudtak adni a felvidéki magyar kisebbségnek. Költészete igenis közéleti költészet. De soha nem közölték verseit a Babits-féle Nyugatban, köteteiről egyetlen kritikát sem írtak. Dsidát a baloldaliak, a kommunisták bírálták. A kommunisták ma Európában nincsenek sehol, míg a keresztényszocializmus létezik. Holott a költő nemegyszer püspöki dorgálásban is részesült, a Szent Ferenc nyomában járó költészete számukra kicsit eretnek szagú volt. A következő nemzedék harapott rá a költészetére és bizonyos mértékig a politikai rendszernek kellett megváltoznia, hogy Dsida újra népszerűvé válhasson. Költészetének van egy csodálatos humora, gyerekkorában kezdődő szívbetegsége ellenére Dsida Jenőre az Assisi Szent Ferenc-i világlátás jellemző, példaképének Kosztolányi Dezsőt tartotta. Jelenleg népszerű költő, köteteiről elismerések sorozata jelent meg, a tanulmányok szerzői rangos szerzőnek tartják, én magam Radnótival egy fejezetben tárgyaltam, mint az újklasszikus irány jeles magyar képviselőit.

– Nagy dolog, hogy Dsida a virtuális földrajzi-irodalmi térképen lassan a centrumba kerül – tette hozzá Markó Béla. Dsida, akár Áprily, szorongó költő volt, ezt érezzük a Kóborló délután kedves kutyámmal című, híressé vált versében, melyben – az eufória mögött – hatalmas szorongás rejtőzik. És ezt érezzük a Psalmus Hungaricus kapcsán is. Dsidát nem kell mentegetni, a Psalmus Hungaricus számomra egy szörnyű dráma, amelyről nem igaz, hogy kilóg a költészetéből. Dilemma, dráma, szorongás, egy sajátosan erdélyi vers. Ugyanakkor nem csak a szorongás, hanem az életöröm költője is volt.

– Én költőként nem vettem észre, hogy Dsida népszerűsége elveszett volna, a neve fennforog – mondta Kovács András Ferenc. – Jelenleg is foglalkoztatja az irodalomtörténészeket, a versszeretőket. Nagyon jó volt őt csendben felfedezni, én a humorát, az életörömöt szeretem benne. Ha egy költőben nincs meg az adni tudás öröme, akkor az nagy bajt jelent. Fűzfa Balázs mint irodalomtörténész, tankönyvíró és kiadó elárulta: tankönyvsorozatának 9-12.-eseknek szóló kötetei Kányádival kezdődnek és végződnek, de igyekezett bennük Dsidát és Reményiket is feltüntetni.

– Dsidának addig jó, ameddig nem kerül be a kötelező tananyagba. Ő a titkos nagy költő, a kánon alatti vízesés. Nem mellékesen nagyszerű költő, ezt a könyv is mutatja, amelynek versei közül ötszáz kötetben eddig nem jelent meg. Én miatta lettem irodalomtörténész, verseinek 1982-es magyarországi megjelenése nagy esemény volt a számunkra. Sokszor találunk nála vigasztalást döntés előtti és utáni élethelyzetekben. Dsida Jenő soha sem volt trendi, ma sem az, és ez jó neki. A profán és az emelkedett közötti nagyon keskeny járdán tudott mozogni, és aki erre képes, azt baj nem érheti a magyar költészetben.