MOGYE-ügyben már semmin nem kell csodálkozni, hiszen mindent előre közöltek velünk. Titokról beszélni az egyetem átnevezése kapcsán még annyira sem. Már régen nincsen titok sem a szándékot, sem annak megvalósítási módját, sem az eszközöket illetően. A stratégiához is hozzászokhattunk volna, akárcsak ahhoz, hogy az egyetem rektora nem volt és nem is lesz a magyar fél számára tárgyalópartner. Céltudatos végrehajtója egy olyan felső hatalomnak, amely egyre határozottabb lépésekkel halad a célja felé: minden olyan érték, jelkép megsemmisítésére, ami erdélyi magyarságunk létének meghatározó pillére. Történik ez annyi fronton, hogy szinte már követhetetlen, hol ér újabb csapás. Nyíltan, leplezetlenül, hiszen már a kegyelet helyét, a temetőt is meg lehet rohamozni, betonkeresztekkel és zászlókkal el lehet foglalni, de visszaállítani eredeti állapotába annál kevésbé.
Ahogy a MOGYE-t sem lehetett attól kezdve, hogy a hatvanas években jellegének a megváltoztatásán kezdtek el dolgozni. Nem titokban, lépésről lépésre, adott időben attól sem riadva vissza, hogy az egészet megszüntessék, csak azért, hogy a magyar tagozat eltűnjön, vagy azért, hogy a teljes súlytalanság állapotába hozzák. A rendszerváltás után visszaállított egyensúlyt újabb román nyelvű szakok indításával bontották meg, egészen a sport szak bevezetéséig. Most már csak be kell fejezni a művet, aminek megvalósításán nemzedékek munkálkodtak.
Évekkel ezelőtt a decemberi egyetemi napokon a polgármester vetette fel a gondolatot, hogy milyen szép is lenne az egyetemek egyesítése. Egy-két év múlva egy közösen tartott tanácskozáson a mára összevont intézmények rektorai fejtették ki a sajtó képviselőinek, hogy milyen hasznos volna a két egyetem egyesítése. Végül a „menyasszony” hagyta magát beolvadni a vőlegénybe a nagy cél érdekében, amit ráadásul az európai divat követésére is lehetett fogni. Miután egy-két évig hagyták, hogy érjen a bejelentés, a frigy megköttetett. Erre a koronát a 2018. október 23-án elfogadott új egyetemi charta tette fel. Az új tagokkal bővült szenátus, amelyben eltörpült a magyar jelenlét, mindent elfogadott, és a kormány mindent szentesített. Idén januárban megszavazták az angol kar létrehozását, miközben a magyar kar létrejöttére vonatkozó törvényes előírást, egyezséget soha nem tartották be. Ugyancsak januárban adták a voksukat arra, hogy az egyetem felvegye a iaşi-i születésű, Nobel-díjas, Amerikába kivándorolt román sejtbiológus, G. E. Palade nevét szintén a multikulturalitás jegyében. Ezt május 23-án kormányhatározat szentesítette, ami június 10-én a Hivatalos Közlönyben is napvilágot látott, miközben már az úzvölgyi történésekkel voltunk elfoglalva.
A folyamat pedig megy tovább, a multikulturalitás ki van pipálva, az angol kar ugyanis 300 hallgatóval indul az új egyetemi évben, 150-en állítólag a hamburgi helyszínen, 150-en pedig Marosvásárhelyen kezdik meg tanulmányaikat. A végén még tényleg Cambridge lesz az összeolvasztott MOGYE, ahogy az alapító professzorok egyike az épület láttán hajdan felkiáltott. Egyébként az általános orvosi karon 100 helyet hirdettek meg a magyar, 170-et a román hallgatóknak. 75 hely lesz a magyar és 100 a román hallgatóknak a gyógyszerészeten, a fogorvosi karon pedig már nem lesznek külön helyek, ahogy jövő ősztől – ha a rektor felvetésére gondolunk – a többi szakon sem.
Volt egyszer egy magyar egyetem?
