Másfél hónapja – az iskolák és a szabadidős létesítmények bezárásával, valamint a kijárási tilalom elrendelésével – a pörgős mindennapokhoz szokott tizenévesek számára is lelassult az élet. Milyen változásokon ment át ezekben a hetekben az új helyzetekhez talán legkreatívabban alkalmazkodni képes korosztály, kialakultak-e kamaszkörökben új szokások, rituálék? – rövid összeállításunkban ezt próbáltuk kideríteni.
Nappallá vált éjszakák
Bármennyire is szépítjük, a tanév ritmusából kiesett, négy fal közé szorult tinédzserek többsége az éjszakai számítógépezésben, telefonozásban találta meg a legvonzóbb szórakozási formát a pandémiás korlátozások idején. Elmondásuk alapján a virtuális terekben töltött késői órák egyfajta szabadságérzetet adnak nekik, mintegy kárpótlásként a kinti bandázások, közös sportolások nélkülözéséért. A szülők persze nem látják ennyire természetesnek, mi több – bizonyára jogosan – aggasztónak érzik a közösségi virrasztásokat. Egy édesanya nemrég arról panaszkodott, hogy amikor hajnali 4-kor felkel vizet inni, a hetedikes lánya szobájában még világosság van, és kitartóan pittyeg a mobiltelefon. A fiús szülők inkább a „gépezést” említették gyermekük éjszakai elfoglaltságaként. A srácokat leginkább a különböző feladatok teljesítésére épülő internetes csapatjátékok tartják akár hajnalig a képernyő előtt. Több olyan tizenévessel beszélgettünk, akik elárulták, hogy 4-5 óra felé kezdi csak „húzni” őket az ágy, az egyik fiú pedig azzal büszkélkedett, hogy rendszerint reggel 7-ig bírja. Az éjszakai „műszakot” persze délutánig tartó alvás követi, így nem csoda, hogy az esti órákban újra messzire elkerüli az álom a világhálón kalandozókat.
Kivételek természetesen ez esetben is vannak. Egy hatodikos fiú rendszerint önszántából tér kortársainál jóval korábban, egy órával éjfél előtt nyugovóra, hogy másnap több ideje jusson mindenre: gépezésre, telefonozásra, erőgyakorlatokra. Egy másik kamasz szülői parancsra vetette el az éjszakázás lehetőségét, mi több, a nappali programját sem kizárólag az internetezés tölti ki, besegít a házi munkába, az édesanyjával együtt tornászik és filmeket néz.
Agymenőzés anyuval
Bár a „fészekből” folyamatosan elvágyódó tizenévesek aligha sóvárogtak egész napos szülői jelenlétre, az otthonról dolgozó felnőttek gyerekei számára ez elkerülhetetlen. Persze, a külön szoba – vagy sarok – sokat javíthat a helyzeten, és még az is előfordulhat, hogy az egymással gyakran szembeszálló két korosztály ezekben a hetekben megtalálja a közös hangot. Ha egymás én-idejét sikerül tiszteletben tartaniuk, akár nagy beszélgetésekre, sütögetésre vagy akár társasjátékozásra is adódhat kedv és lehetőség.
– Mióta nincs iskola, és nem az állandó rohanásról és elvárásokról szól a nap, anyával szinte egyáltalán nem veszekedünk. Mivel ő is pont olyan éjjeli bagoly, mint én, a késői órákban, miután elköszöntem a barátaimtól, együtt filmezünk vagy olvasunk, egyszer pedig „brainboxoztunk” is (sz.m.: a Brainbox, magyarul Agymenők a megfigyelőképességet fejlesztő társasjáték), és bár hajnal felé járt az idő, szinte minden kérdésre jól feleltem – mesélte egy 13 éves fiú.
Maszkos biciklisek
Több olyan tizenévessel beszélgettünk, akik a kijárási tilalom elrendelése óta nem hagyták el az otthonukat, sokan azonban rendszeresen kijárnak biciklizni, rollerezni, kutyát sétáltatni, bevásárolni, kisebb csapatokban sétálni. Mivel a 16 éven aluliak csak felnőttkísérettel tartózkodhatnak az utcán, időnként egy-két szülő is feltűnik a közelben, de leggyakrabban a kamaszok a velük egykorúakkal vagy egyedül merészkednek a közterekre. Vannak, akik úgy vélik, „ciki” az anyai, apai felügyelet, és biztosak abban, hogy a járőröző rendőröknek nem tűnik fel, hogy magukban vannak. Mások viszont megértették és elfogadták ezt a feltételt, tartanak a pénzbüntetéstől. Ami viszont mindenképpen dicséretes: a tizenévesek közül sokan felfogták az egészségbiztonsági intézkedések fontosságát, nem szégyellnek maszkot – vagy az orrukat, szájukat eltakaró kendőt – viselni, és ha a gumikesztyűtől idegenkednek is, egy menő bicikliskesztyűt szívesen felvesznek, függetlenül attól, hogy két keréken vagy gyalog élvezik a szabad levegőt.
