Tévhitektől megtisztított múlt

Több évszázadnyi ködöt eloszlatva mutatja be az erdélyi valóságot Sorin Mitu Az én Erdélyem című történelmi tanulmánykötete, amelyet évekkel a román nyelvű kötet megjelenése után Sebestyén Mihály történész, levéltáros fordított magyarra. A Mentor Könyvek Kiadó gondozásában megjelent kötetek között ez az első műfordítás, a Bernády Házban tartott péntek esti bemutatót ezért rendhagyónak nevezte ifj. Király István, a kiadó vezetője. 

A telt házas publikum figyelmét ifj. Király István a fehér borítóra is felhívta, amelynek szimbolikus jelentése van, a szerző ugyanis sok téves, illetve eltorzított információt tesz tisztába.

Az elkövetkezőkben Káli Király István felelős kiadó a fordítás erőpróbájáról, Mitu szemléletmódjának jellegzetességeiről, mindenekelőtt pedig arról beszélgetett Sebestyén Mihállyal, hogy miért fontos a magyar olvasó számára Az én Erdélyem című kötet.

Azt, hogy a korszakalkotó mű egy becsületes, tárgyilagos, dokumentumalapú történelemírás terméke, Káli Király István Mitu soraival támasztotta alá az eszmecsere előtt, majd a magyar fordítás megszületésének előzményeiről is szólt. Elég volt a tanulmánykötet elejét elolvasnia ahhoz, hogy munkára biztassa a fordítás ötletével előrukkoló történészt, aki nyolc hónapig dolgozott az erdélyi történetírásban mérföldkőnek számító kötettel.

 

Román folklór, Jókai-publicisztika

Káli Király István elsőként az elvont román nyelv magyarra fordításának nehézségeiről kérdezte beszélgetőtársát. Sebestyén Mihály elmondta, hogy történészként nem idegen számára a román értelmező próza, és nem is ez volt az első műfordítása, két évvel ezelőtt ugyanis Dub László barátja novelláskötetét fordította magyarra. Igaz, abban a műben vásárhelyi szövegekkel, ismerős helyszínekkel, arcokkal találkozott. 

– Mitunál a cím provokált. Mi az, hogy az én Erdélyem, hiszen Erdély a miénk meg az övék is – hallhattuk a történésztől, aki a továbbiakban meg is válaszolta a felvetést: a címválasztással a szerző saját szemszögére, látásmódjára utal. Ami a szerkezeti tagolást illeti, Mitu hat nagy esszéből „rakta össze” a 2014-ben a jászvásári Polirom gondozásában megjelent tanulmánykötetet. Sebestyén Mihály nem az első oldalon kezdte a fordítói munkát, hanem ott, ahol a könyv kinyílt. Ez pedig éppen a Kővári László erdélyi történésznek szentelt rész volt – akiről Mitu kitűnő véleménnyel van –, ismerős szövegekkel.

– Itt bíztam el magam – vallotta be Sebestyén Mihály, akinek az elkövetkezőkben a hiteles történelemírásról szóló elméleti fej-

tegetésekkel kellett megbírkóznia. A legnagyobb erőpróbát azonban a folklórrészek, a stílusvirágokkal teli, archaikus verses szövegek jelentették. Emellett nagy kihívás volt a magyar szerzők románra átírt szövegeinek visszafordítása is.

– Mitu kötetének egyik érdekessége, hogy Kővári mellett előveszi Jókait, azt a nagyon gazdag, színes, olvasmányos, ma is időszerű publicisztikát, amelyet az eredeti magyar változatban nehéz volt megszerezni, ugyanis sem a városban, sem az interneten nincs meg – árulta el Sebestyén Mihály, aki végül a Budapesti Hadtörténeti Könyvtártól kapta meg a hiányzó publicisztikát.

 

Az élet tükröződései

A tanulmánykötet nagy erénye, hogy a hasonló munkáktól eltérően nem kizárólag a csatákat sorakoztatja fel, hanem a történetírás szempontjából elhanyagolt térség lélegzetvételét, mindennapjait és embereit hozza olvasóközelbe. 

– Izgalmas, szinte regényszerű, ahogy különböző személyek mentén mutatja be az elmúlt századokat – jegyezte meg Káli Király István, majd a Sebestyén- és a Mitu-féle történelemírás mibenlétéről faggatta beszélgetőtársát, aki viccesen megjegyezte, hogy „elütötte ez a kérdés”.

– Mitu azt mondja, a nagy történelmi események már ismertek, hagyjuk őket nyugodni, és ugyanígy félreteszi a habot is, amely a nacionalista megközelítésben ezeket az eseményeket kíséri. Az érdekli, hogyan éltek az adott kor emberei, hogyan tükröződött a valóság a fejükben, és milyen cselekedetekre késztették őket ezek a tükröződések – mondta Sebestyén, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy a 19. századnak nincs élő tanúja, az írott formában fennmaradt dokumentumok pedig nem a parasztság rétegeinek világát tükrözik, hanem az írástudókét. A történésznek azonban az írott szövegek mellett a le nem írtakat, a szövegek közötti hézagokat, az elhallgatásokat is érzékelni, értelmezni kell.

Az én Erdélyem egyebek mellett rávilágít arra, hogyan látták a magyar férfiak a román nőket, bemutatja, miként készültek a térségben élő nők az osztrák császár látogatására, és Avram Iancu szeretőiről sem hallgat. Ami az etnikumok közötti tükröződéseket illeti, a magyarokat politikai késztetésből „gazembereknek” nevező moldvai krónikások mellett olyan bánsági szerzőt is említ, aki szerint jó a soknemzetiségű Magyarország. Mitu érdeme az is, hogy a 18. század végétől a 19. század közepéig tartó „fergeteges időszak” tárgyalásakor fontosnak tartja megmutatni, hogy mit jelentett a románság számára Európa, hogyan tükröződött a román értelmiség gondolkozásában, írásaiban az olaszországi eszmeiség, az ír probléma, Benjamin Franklin kapitalisztikus gondolatmenete, illetve miért azonosítja az egyszerű román ember a franciákat az idegenekkel. 

– A hosszú elméleti bevezető után a szerző konkrét példákkal készteti arra az olvasót, hogy elgondolkozzon azon, mit jelent számára Európa, amely nemcsak a csodálat tárgya, hanem történelmünk része kell legyen – hangzott el a bemutatón, majd elérkezett a végső problémafelvetés ideje, a szövetségi Erdély „szép illúziójának” kérdése.

– Mitu a maga rendszerességével megállapítja, hogy ez egy csodálatos illúzió. A románság számára a nap Bukarestben kel fel. Az etnikumok között ebben a témában nincs párbeszéd, a közösség ezt a kérdést nem tudja kezelni. Mitu ebben a közegben nem látja valószínűnek, hogy Erdély fejlettebb lesz, mint az ország többi része – fejtette ki Sebestyén Mihály.

Káli Király István azt hozta fel ellenérvként, hogy a román történész tanulmánykötetében az erdélyiség sajátosságát, regátival szembeni másságát is kiemeli. Sebestyén erre így reagált:

– Az, hogy vannak bizonyos specifikumok az erdélyi gondolkozásban, magatartásban, nem elég az autonómiához. 

A bemutató végén Sorin Mitu életrajzából is elhangzottak figyelemre méltó részletek. Amint azt az aradi születésű történész, kolozsvár egyetemi tanár tanulmánykötete felvezetőjében is elmondja, erdélyi nacionalista családból származik. Gyermekként még lelkesen énekelte a román himnusz harcias sorait, történészként jött rá arra, hogy mindenfajta nacionalizmus értelmetlen. Egyik őse egyébként Bethlen Gábor fejedelemtől nemesi oklevelet kapott, elismerésül a hadjáratokban szerzett érdemeiért. Interetnikus szemléletmódját Mitu Melindával kötött házassága is fokozta, feleségével számos tanulmányt közöltek a román–magyar művelődési kölcsönhatásokról.

Nacionalista torzításokat felszámoló tanulmánykötetében a román történetírás súlyos kritikája is benne van – hallhattuk a bemutatón. 

Az együttlét utolsó perceiben a jelenlevők tehették fel kérdéseiket. Mivel Az én Erdélyem szerzője három hónapra szóló ösztöndíjjal Nyugaton tartózkodik, nem tudott a könyvbemutatón részt venni, Káli Király István azonban megígérte, hogy a novemberi könyvvásárra igyekszik őt Marosvásárhelyre csalogatni.