Tévedés és segítség

Vannak az életben reménytelennek hitt helyzetek, amelyek váratlan segítség révén mégis megoldódnak. A segítséget általában nem azoktól kapjuk, akiktől elvárnánk, hanem egészen más forrásból. Ezért meglepő, szinte hihetetlen, ha azok segítenek, akiknek a feladatkörébe tartozik, hogy a rendkívüli helyzetekre megoldást találjanak. Ez történt nemrégiben Veress Károly nyugalmazott református lelkész lányával és unokájával, de hagyjuk, hogy ő mesélje tovább a történteket. 

– Augusztus 28-án, vasárnap du. 3 órakor indult volna a leányom és kiskorú gyermeke a Hargita nemzetközi járattal Kolozsvárról Budapestre. Az állomáson tévedésből arra a szerelvényre ültek fel, amelyik Budapestről a Déda-Brassó útvonalon a Székelyföldre tartott. Amikor a leányom észrevette a tévedést, azonnal szólt a kalauznak, aki telefonálni kezdett, majd azt mondta, hogy a vonat kivételesen megáll Apahidán, s ott szálljanak le. Esetleg utána elmennek Kolozsvárra, és onnan Bánffyhunyadra. Miután ezt megbeszélték, a vonat megállt Apahidán, és leszálltak. A lányom a forgalmistához (impegat) fordult, hogy elmondja a történteket. Nem tudjuk, csak feltételezzük, hogy a Déda felé közlekedő vonat kalauzának intézkedése nyomán, amíg a forgalmistával beszélt, a Budapest felé tartó vonat mozdonyvezetője integetett, és a szerelvény egy percre megállt. A lányomék gyorsan felszálltak, s a nagy ijedelem és elkeseredés után a kívánt irányba folytatták az utat. Feltételezzük, hogy mindez a kalauz, valamint a két nemzetközi vonat és a forgalmukat irányító személyek jóindulatának tulajdonítható. Köszönettel tartozunk a Román Vasutak dolgozóinak emberségükért, kivételes magatartásukért – zárta a történetet Veress Károly.