Marosvásárhelyre készül Ecaterina Andronescu,
az oktatási tárca „régi-új” vezetője. Az MTI közleménye egy kolozsvári sajtótájékoztatón elhangzott szavait idézi. Ecaterina Andronescu a média képviselőinek azt nyilatkozta, hogy 2012-ben a MOGYE-t illetően egy éjszakába nyúló tárgyaláson az ő közvetítésével jutottak egyezségre a magyar oktatók képviselői és az egyetem román vezetése, továbbá, hogy az akkor elfogadott hétpontos egyezség tudomása szerint megvalósult.
Nos, azt gondolhatnánk, hogy durván félretájékoztatták a minisztert az egyezség utóéletét illetően, amiért ő személyes felelősséget vállalt, ugyanis a hét pont közül a leglényegesebb soha nem lépett életbe. És a többi sem, amely abból következik. A magyar főtanszékek megalakulása, a magyar tagozat egyetemen belüli önállósága olyan ígéret marad, amely a román vezetés eddigi ügyködései nyomán egyre messzebb kerül attól, hogy valósággá váljon. Nos, erről az ellenkezőjét állítani, miközben beadványok, személyes találkozások, a minisztérium előtti tüntetések szóltak a valódi helyzetről, olyan megnyilvánulás, amilyent a miniszteri széket többször betöltő rangos egyetemi tanár, aki hivatali felelősséget vállalt egy kérdésben, nem engedhetne meg magának. Legalábbis, ha fontosnak tartja szavainak a hitelességét. Ha arra hivatkozik, hogy rosszul, pontatlanul tájékoztatták, akkor tanácsosai, informátorai érdemelnének útilaput a talpukra, akik hazugságokkal traktálták. Ha a legfontosabb ígéret, amely az összes szülőanyja, csak papíron létezik, akkor hol marad a többi? Az egyetem román vezetése az egymást váltó miniszterek idején pedig azt tette, amit csak elgondolt, hogy minél jobban beletaposson, hogy cseléddé tegye a magyar nyelvű oktatást, nemcsak fizikai, szellemi mivoltában is semmissé téve a hagyományokat. Holott az 1945-ös királyi rendeletnek, amellyel a marosvásárhelyi egyetemet megalapították, a magyar nyelvű oktatás megőrzése volt a célja.
Az idézett sajtótájékoztatón a miniszter asszony egészen eredeti ötlettel állt elő az évtizedek óta a magyar oktatás sorvasztására kiagyalt „praktikák” magyarázatára: a magyar oktató-utánpótlást csak románul beszélő tanársegédekkel lehetett megoldani, mert ha az előírt oktatói létszám nem teljesül, akkor nem ismerik el az Európai Unióban az okleveleket. Micsoda képmutatás! De hely hiányában térjünk át arra a véleményére, miszerint indokoltnak tartja az egységes vizsgafeltételeket, de nem tudja, hogy az egységes vizsgáztatási szabályok ismertek voltak-e tanévkezdéskor. Hogy azt törvénytelen módon csak a szesszió előtt pár nappal hozták nyilvánosságra, erről is félrevezessenek egy tapasztalt politikust! Ha valóban ezt gondolja, megígért marosvásárhelyi látogatásának eredményessége is kérdőjeles. Ha egyáltalán eljön a hangyabolyba, ahol az adott szó eddig is súlytalannak bizonyult.
