Terülj asztalka a Koinóniánál

• 2011-11-25 14:35:01

• Nagy Székely Ildikó

Az idei szépirodalmi termés Szép könyve – Sorin Kierkegaard igazi imakönyvpapírra nyomtatott imái –, egy Bodor Ádám novellára írt „tízkezes,” – az Állomás, éjszaka –, az első magyarra fordított méenkiveli nyelven írt próza – Bengt Pohjanen regénye, A csempészkirály fia – bilincselte le a marosvásárhelyi könyvvásár harmadik délelőttjére időzített Koinónia-kóstolón a Bernády Házat zsúfolásig töltő felnőtt publikumot.

Az idei szépirodalmi termés Szép könyve – Sorin Kierkegaard igazi imakönyvpapírra nyomtatott imái –, egy Bodor Ádám novellára írt „tízkezes,” – az Állomás, éjszaka –, az első magyarra fordított méenkiveli nyelven írt próza – Bengt Pohjanen regénye, A csempészkirály fia – bilincselte le a marosvásárhelyi könyvvásár harmadik délelőttjére időzített Koinónia-kóstolón a Bernády Házat zsúfolásig töltő felnőtt publikumot. A nagyoknak szóló ismertetőket türelmesen végigülő óvodásoknak, kisiskolásoknak Segesvárról szóló Kincses Képeskönyvet kínáltak a szerzők, Berszán István jóvoltából angyallátó „kiképzést” kapott, majd Demény Péter Hóbucka Hugójával is megismerkedhetett és Zágoni Balázs Barniján derülhetett a – kiadványszemléken ritkaságnak számító – gyereknép.

Az Állomás, éjszaka kötetben Bodor Ádám Megérkezés, északra című, 1978-ban a Kriterion Kiadó gondozásában megjelent novellája folytatódik tíz szerző – Balázs Imre József, Demény Péter, Dragomán György, Hajdú Farkas-Zoltán, Hertza Mikola, Láng Zsolt, Molnár Vilmos, Potozky László, Szabó Róbert Csaba, Székely Csaba – hangján.

A méenkiveli nyelven született regényt, A csempészkirály fiát M. Bodrogi Enikő fordította magyarra. A svédországi Tornio-völgyében beszélt, a többségi lakosság által „ganajnyelvnek” nevezett nyelv sorsát a fordító a csángóéval hasonlította össze a találkozón.

Kincses találkozás

A Segesvárról szóló a negyedik Kincses Képeskönyv. Egyszerre született meg magyar és román változatban, alkotói – az illusztrációkat készítő Jánosi Andrea és Zágoni Bálint, a szövegek szerzője – szerint a legnagyobb kihívást is az jelentette, hogy az írott anyagot időben el kellett juttatni a magyar és román történészekhez. Románra Demény Péter fordította le.

– Iskoláskori emlékeket idézett fel bennem, ezért volt különösen kedves számomra ez a munka. Licistaként jártam először Segesváron, elhoztak ide festeni, és „szabadon engedtek” a várban. Senki nem tudta, mi hol van, csak csodáltuk, hogy egyetlen szabályos épületet sem látni. Nem gondoltam, hogy újra találkozni fogok egyszer ezzel a várossal, de ez is azt példázza, hogy a történelmet nem lehet megúszni – mondta a képzőművész a történelmi adatokhoz szigorúan ragaszkodó, a Drakula-kultuszt csupán egyszer említő kiadvány kapcsán, majd arra biztatta a gyerekeket, addig „rágják” szüleiket, tanítóikat, amíg elviszik őket Segesvárra.

– Előre nem kell sokat tudni róla – javasolta Andrea.

Szárnyírással

– Minket megvicceltek az angyalok egy harmadik gyermekkel, éppen az idő tájt, mikor a nagyobbik lányunk férjhez ment – kezdte történetét Matyifarkassal, legújabb könyve múzsájával a csodákra „fülelő” Berszán István. – Vannak mesék, amelyeket az angyalok írnak bele a világunkba, illetve írnak hozzá a világunkhoz. Ezeket nem én találtam ki, én csak észrevettem őket – szögezte le az alkotó, majd a felnőtteknek szóló rövid felolvasás után („Tudod, fiam ezen a világon sok dolguk van az angyaloknak. Nekik kell folyton vigyázni, hogy ami megesik, tisztességes történetekké álljon össze...”), újra a kisebbekhez fordult, és elmesélte nekik, hogyan jelent meg ő maga angyalként egy vaddisznókondának.

– Akkor értettem meg, hogy az angyalok azért nem mutatkoznak olyan sokszor a mindennapokban, mert abból iszonyú galiba keletkezne. Remélem, hogy ebből a könyvből megtanuljátok észrevenni azokat a történeteket, amelyek az angyaloktól származnak – tette hozzá a mesélő.

Hóember a youtubon

Hóbucka Hugó egy bohém csávó, aki a nyárban marad, és mivel a fantáziátlan emberek nem fogadják be, a mókusoknál húzza meg magát – foglalta össze Demény Péter új meseregényének cselekményét, melyben a mai világ minden kelléke megjelenik – leszámítva a mobiltelefont, amit a szerző ki nem állhat –, a hazavágyó hóember például a youtubon hallgathat egy téli dalt. Az izgalmas történetet Keszeg István illusztrálta. A szerző az ötödik fejezetet osztotta meg a gyerekekkel, azt a részt, „melyben megjelenik a szörnyű unalom.”

Varázspáros

Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője szerint Zágoni Balázs és fia, Barni „varázsigéket tudnak, azokkal bűvölik az olvasókat.” Hogy mennyire így van ez, arról az irodalmi kóstoló utolsó pár percében győződhettek meg az egybegyűltek.

– Két karácsonyi mese már „lógott a levegőben,” így lett a sorozatunk új kötete téli. Van benne egy hóemberes és egy angyalos mese is. A lányok, Dorka és Hanna itt már jóval nagyobbak, mint az előző könyvekben – adott útmutatást a Barniék teléhez az apaszerző, majd az írók asztalánál mindeddig nagyokhoz illő komolysággal ülő fiúcskával közösen felolvasta a Nem tudós mesét, melyből sok minden kiderül, többek között az, hogy „Apa nem tudja, hogy magyar ember evés közben megbeszél...,” ami pedig a lányokat illeti „azt sem tudja, hogy ha felnövünk, feleségül megyünk hozzá, mind a ketten.”