Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„Az őzikének nedves orrhegyén violaszínű harmatcsepp ragyog. Az égre néz, hol bongó dongó döngicsél. Béke. Igazi békesség.” – írta 1944-ben vadásznaplójába Kemény János egy júliusi hajnalon. Évszázados tölgy lombkoronájából csalisíppal hívta elő valahol a Kelemenekben azt az őzbakot a mentaszagú tisztásra. Aztán 1966-ban hozzáírta: „Azóta nem emeltem fegyvert őzre…”
Július 16. Kánikulai mentaszag. 1926-ot idézi. Az első marosvécsi találkozó napját. „A nagy tölgyek között… hatalmas malomkő asztal állott, körülötte padok – emlékezik Tamási Áron a Vadrózsa ágában – s ezen a helyen folyt a tanácskozás.” Helyette ma Kós Károly faragta Helikon-asztal állít emléket, nem csak Kuncz Aladárnak. Rálátni innen az Istenszékére. A vécsi kastélypark maradványa ez a tölgyliget. Még valamikor II. Rákóczi György, aki aztán 1648-ban a Kemény családnak adományozta a várat, ültettette. Herbáriumom vécsi tölgylevele így válik évszázados üzenetté.
„Jaj már neked kánikula,
Ha Illés nyakadat mossa.”
Nógat a rigmus 20-a felé. Illés próféta napja hírhedett zivatart hozó nap. Mondják, ilyenkor Illés hajigálja le a kevély angyalokat a földre. E nap házasságszerző is: a hétfalusi evangélikus csángók párkereső mulatságának napja.
Illés prófétát tüzes lovak által vont tüzes szekéren ragadta égbe a forgószél. S vált csillagképpé. A Nagy Medve első hét csillagát Európa legtöbb országában szekérnek nevezik. Ismerik Illés, Szent Péter vagy Szent László szekerének, Nagytáltosnak, Angyalok hintójának. Legtöbben Göncöl szekerének. A magyar mondavilág Göncöle táltos volt, aki az emberek között járva gyógyította őket, s beszélni tudott a fákkal, madarakkal. Egyszer eltört szekerének rúdja, s nem segített senki megjavítani. Haragjában a lovak közé csapott, és felrepült az égbe. Azóta görbe a rúdja!
Ahol Illés véletlenül nem hozna lehűlést, rá egy napra Dánielre hárul ez a feladat.
A próféta a középkorban a bányászok védőszentje volt. Az oroszlánbarlangba vetett Dániel a halottaiból feltámadott Krisztust jelképezi, s küldetése, hogy a bányászok is hasonló épségben jöjjenek a föld mélyéből a napfényes világba.
Nabukodonozor, Babilon királya hatalmas aranyszobrot csináltatott, s megparancsolta mindenkinek, hogy hódoljanak a szobor előtt. Aki ezt nem teszi, hajíttassék tüzes kemencébe. Dániel, két társával együtt, így került az izzó vaskemencébe.
„A király szolgái /…/ egyre fűtötték a kemencét kőolajjal, gyantával, kóccal és rőzsével /…/ a láng negyvenkilenc könyöknyire kicsapott a kemencéből. Elérte és elégette a kaldeusokat, akiket a kemence körül talált. Az Úr angyala pedig leszállt a kemencébe /…/ és kiverte a lángot a kemencéből.” – áll a Bibliában.
1856-ban, Bolyai Farkas halálakor, Kőváry László nekrológjában, a Pesti Naplóban, pályáját méltatva említi, hogy: az „úgynevezett Dániel-kemencze egész reformot idézett Erdélyben elő”.
„Bolyai – aki előadásaiban és jegyzeteiben igen gyakran használt bibliai hasonlatokat – maga nevezte el különösen nagy hatásfokú kemencéjét Dániel-kemencének. A múlt század bibliaolvasó embere számára nem voltak szokatlanok a bibliai hasonlatok. – írja Oláh Anna Bolyai-kutató –, Bolyai is így akarta az egyszerű emberrel érzékeltetni kemencéi hatását.”
Jómagam a felvidéki Betlér Andrássy-kastélyában találkoztam Bolyai kályháival.
Kívánok hasonló göncölszekeres, mentaillatú kandalló-kalandozásokat!
Kelt 2012 júliusában, Dániel napján, újhold után két nappal.
Kiváló tisztelettel:
Kiss Székely Zoltán