2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Éppen versenyben voltak, ki tudja élethűbben megfesteni az utca túloldalán, a szomszéd ház udvarán lakktündöklésével fénytrillákat, szikralepkéket táncoltató aranyfát.

A forzicia arany éneke


„Sziromrügye kénsárga csőrét

naponta tolta mind előrébb,

kérge alól repesve tolta

– ki! ki! – a forzicia bokra:

ki akart repülni magából,

inni a kéken át a távol

Nap tündér csókját,

...hogy a föld alatt

bizsereg tőle és kigyúl a mag.

 

– rajong A forzicia énekéért Szabó Lőrinc, és így folytatja: 

Ma aztán szinte sistergett, ahogy

száz bimbaja egyszerre kicsapott:

tűzkolibrik, fénytrillák, szikralepkék

ülték körül az ágait, belepték

s mézükkel, selymeikkel úgy lobogtak,

lakk-tündöklésükben úgy szónokoltak,

hogy utcahosszat...

…őt nézte, őt hallgatta, föld meg ég,

 

a forzicia arany énekét.”

Az aranyfa (Forsythia suspensa (Thunb. Vahl.) arany énekét festette éppen 1972-ben húsvéthétfőn Csűrös-Káptalan Margit, amikor Nagy János későbbi marosvécsi biológiatanár, évfolyamtárs barátommal – ennyiden voltunk magyar fiúk akkor a Babeş-Bolyai Egyetem biológia szakának másodévén – bekopogtattunk a botanika tanszék vezetője, Csűrös István kolozsvári botanikus kert mögötti Kert utcai lakásának ajtaján. Éppen versenyben voltak, ki tudja élethűbben megfesteni az utca túloldalán, a szomszéd ház udvarán lakktündöklésével fénytrillákat, szikralepkéket táncoltató aranyfát. S rögtön vizsgáztatott is, tudnom illett, hogy az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó, néha kivaduló díszcserje egyes vidékeken aranyeső, máshol aranyvessző névre hallgat. De nem tévesztendő össze a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjához tartozó aranyesővel (Laburnum). Mivel az Ebháton, Vásárhelyt, lakásunk udvarán megörököltünk volt egy dús virágú aranyesőbokrot – e növény rokonáról írta Tóth Árpád, hogy

„… szelíd arany hajóraj.

Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdag

…délután nyugalmas kék legén…

… Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon

Csak miriád virág szelíd sajkája leng:

Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,

Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,

Egy boldog remegés, és felpiheg sóhajtva

A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!

S reszketve megnyílik egy lótusz szűzi ajka,

S kileng a boldog légbe a hószín szárnyú Béke.”

... s írta volt mindezt az első világégés idején az Elégia egy rekettyebokorhoz című versében, jómagam meg gyakorta áhítattal időztem eme arany hajócskák bokra alatt –, tudtam a választ. Még az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó özönnövény aranyvesszőről (Solidago), más nevén aranyos istápfűről is eszmét kellett cseréljünk, s csak utána öntözhettük meg szeretett Margit nénémet. A versenyt különben ő nyerte volt meg, s a közös dolgozószobájukban évek múlva is megcsodálhattam kis remekét, de férje szénrajza is felkerült a kis növényrajz-miniatűrökkel telezsúfolt szobafalra.

Ők voltak mentoraim, amit értek a botanikához, tőlük tudom elsődlegesen. Nem csak a Kárpátok lucfenyveseiről írt államvizsga-dolgozatomnak, de halálukig szinte minden botanikai munkámnak – a faragói-tói, a Kelemen-havasokról szóló, s a Marosvásárhely flórájáról megírt dolgozataimnak – ők vállalták a biztató s biztonságot adó hátországot. Mint ahogy tették azt egész életükben – százaknak. Margit néni szüleimmel együtt végzett még 1950-ben a Bolyai Egyetemen, s tanítványát vette feleségül a kolozsvári botanikai iskola utolsó nagy öregje. Még a '90-es években aktívan részt vállaltak az újrainduló Erdélyi Múzeum-Egyesület munkájában. Sok asztalfióknak írt tudománynépszerűsítő dolgozat az újrainduló Erdélyi Gyopár számaiban ekkor jelent meg. István bácsi utolsó műve, az Erdélyi növénykincsek már felesége halála után – de Margit néni rajzaival – látott napvilágot 1995-ben. Csűrös István száz évvel ezelőtt, az első világháború kitörését három hónapnyival megelőzve, 1914. május 3-án született.

Ez az erdei szálkaperjén (Brachypodium sylvaticum) átvillanó napsugár közös kirándulásainkra emlékeztet. A zápor utáni naplemente hamiskás színekbe öltözteti a kalászkákat, így virít ki belőle a viráglakó karolópók (Misumena vatia) halványzöldje.

Április záporai után virágos május érkezik.

Reá várva, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2014-ben, április farkában

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató