Már készül a húsvéti kalács, s nagyszombat feltámadási körmenete vadgesztenyevirággal ékes. A hirtelen feltámadó szél s a napok alatt akár 10-15 °C-nyit is süllyedő higanyszál leparancsolja virágait a kopott betonkerítésre, s a felkelő nap fényében a folyó csiszolta kvarcszemcsék homályosan felvillantják féldrágakő hegyikristály múltjukat.
Az ógörögök úgy tartották, hogy ez az átlátszó, tiszta kő felolvaszthatatlanná fagyott jégből keletkezett, el is nevezték kristallosnak, jégnek. A magyar királyi jogar vésett oroszlánokkal díszített gömbje is hegyikristály. A Kárpátok karéján belüli folyóerózió a medence folyóinak hordalékágyát is telerakta e kristálytörmelékkel.
Töredékkövek virágtöredékek alatt. Ezekből a virágokból már nem lehet vadgesztenyetermés. Pedig egyre kelendőbb lesz! Nem csupán játékos kedvű felnőttek faragnak belőle tiszavirág-életű figurákat, hiszen újra felfedezik mosóhatását. Egyre inkább hódít – joggal – a természetes anyagok használata a mosásban: ecet, citrom, szódabikarbóna, s a mosónövények. Honos növényeink közül ilyenek a szappanfű és a mécsvirág. Ebbe a sorba illik a vadgesztenye is. A hámozott és szárított vadgesztenyét kis vászonzacskóban adagolhatjuk a mosógép dobjába, 30-90 °C-on megbízhatóan mos, antibakteriális hatású, kiveszi a szagokat, s nem roncsolja az anyagot. A kokkinkínai mosódió utaztatási költségével és társult környezetterhelésével szemben a vadgesztenye ingyen terem.
Eredetileg a húsvét áldozati étele a bárány volt. De a böjti tilalom a tojásra is vonatkozott. A tojás a világ minden táján ősidők óta az élet, a termékenység szimbóluma, a világ keletkezését, a természet tavaszi megújhodását és a keresztény világban a feltámadást is jelképezi. Karcolt díszítésű tojásokat már a honfoglalás előtti avar sírokban is találtak. A tojás piros színe a vért, a tüzet, a napot, a szerelmet szimbolizálja. A piros tojás egészségvarázsló, még a mosdóvízbe is raktak húsvét táján.
Idén a húsvétszombat 19-ére esik. 1890-ben e napon – éppen szombatra esett – hagyta itt az árnyékvilágot Orbán Balázs. Parlamenti képviselőként fenntartott bérelt lakásán az ágya felett… egy kard függött, Kiss Ernő honvédtábornok kardja. 1871-ben ellenzéki programmal éppen Marosvásárhely küldötteként lett a tisztelt ház tagja. Összesen két rend ruhája volt, egy szürke, székely posztóból készült és egy fekete. Ez utóbbit ünnepekkor vagy szónokláskor viselte, öltözetét hosszú szárú magyar csizma s hegyes fekete kucsma egészítette ki. Az előbbit sarkantyú, az utóbbit sastoll díszítette illő alkalmakkor. Bizonyos napokon – húsvétkor, karácsonytájt – maga főzött székelyes ételeket kis szobájában, s ilyenkor Pesten tanuló szegény székely diákokat vendégelt meg. Ilyen is volt a legnagyobb székely. Neve máig zeng.
Hadrév,
Sáronberke,
Kalota-Szentkirály –
didergő fészkek az erdélyi rengetegben!
Neveteket ki mondhatná ki szebben,
mint én az emlékezés áhitatában.
Zentelke,
Asszonynépe,
Szépkenyerű-Szentmárton,
s Detrehem, ki Bethlehemet idézed –
hogy elszakított tőletek a végzet,
lelkem térképén egyre pirosultok.
Régi vitézek lábnyomán kelt virágok,
hervadt bokréták kopjás, árva dombon:
valahányszor a nevetek kimondom,
álmodozásom sólyomszárnyra kap.
Némelyitek mint húsvéti harangszó,
másban egy fejedelem csizmás lépte döng,
csillagfény csillan s ékes pártagyöngy,
ha felderengtek az őszi éjszakában…
Hazám lelkéből lelkedzett nevek,
ti maradtatok nekem a világon!
De meghalljátok-é szólongatásom,
s hívásomra szálltok-e közelebb?
– írja Zengő nevek című versében 1947-ben, az április 24-én, még 1913-ban Nagyenyeden született Jékely Zoltán.
Közönséges zengőlégy látogatja mostanság a cseresznyefák virágbokrétácskáit. Fekete-sárga gyűrűs potroha darázsra emlékeztet. Ettől tűnik veszélyesnek ez az egyébként ártalmatlan, az ember számára hasznos legyecske: nyüvei számolatlanul falják a levéltetveket.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
