A természet kalendáriuma LXIII.

Pár éve a teraszomon sarkantyúvirágot nevelgetek. Rég ismerősei vagyunk egymásnak: az Ebhátapró virágoskertjeiben csodáltam meg jó ötven éve először színpompájukat. Most meg azt, hogy lángoló élni akarással szinte utolsóként bírják a szárazságot, de az első hóharmatot is.

Vén szőlőtőke bölcs konokságban

Pár éve a teraszomon sarkantyúvirágot nevelgetek. Rég ismerősei vagyunk egymásnak: az Ebhátapró virágoskertjeiben csodáltam meg jó ötven éve először színpompájukat. Most meg azt, hogy lángoló élni akarással szinte utolsóként bírják a szárazságot, de az első hóharmatot is.

A würzburgi egyetem szakembereinek döntése alapján a kerti sarkantyúka lett a 2013-as esztendő gyógynövénye Németországban. A növény – latin nevén Tropaeolum majus – baktériumok, vírusok, gombák szaporodását gátló, valamint a vérkeringést serkentő hatásának köszönheti az elismerést. A rikító sárga, illetve narancssárga virágú kúszónövény fogyasztása részben helyettesítheti az antibiotikumok szedését, így pedig csökkenti a gyógyszerrel szembeni rezisztencia kialakulásának az esélyét – indokolták döntésüket a német szakemberek. Tormával együtt fogyasztva a sarkantyúka sikerrel alkalmazható arcüreggyulladás, hörghurut és hólyaghurut kezelésére is.

Most éppen az abosfalvi kiskertben csodálom virágait. Megvárt, míg ideérünk ebben a múló kánikulában. A fehér húsú vajalmát már anyósom tette elém, legalább kóstolónak. Leérett már, van annak hete is. Aztán előkerült a Szőlők tetejéről a Kis-Küküllő mente erős és zamatos bora.

Másnap gyaloglatot teszek. Az Apor szőlőjében szépen karbantartott szőlőmosolyok meg otthagyott öreg tőkejajok váltják egymást. Aztán a Felsőszőlőkön át a Kurtagödörig járok egy barcogó őzbak nyomában. A Kukucsiba öreg szőlősében nyulat riasztok, s mire a Szénafüvek fecskefarkú lepke hernyóját hizlaló ciprusképű kutyatej bokrocskái átlopakodnak a vízválasztón a Maros felé, rálátni már Lackodra. A Keresztnél, a törökbúzás felett, megszusszanok kissé, így is elérem a vasárnap déli istentiszteletet. A református templomban tízen ha vagyunk – velünk együtt. Ma ennyi a gyülekezet.

S az Ige szavára ráfelelnek e viharokat rejtő augusztusközép hullócsillagos, dióérlelő zizzenetei.

Járom a tájat Vásárhely körül. Nagy a szárazság. Abosfalván, teszem azt, nincs kimerhető víz a kutakban, Kisgörgény előtt alig folydogál a víz a Nyárádban, Havadtőnél a legkisebb szellő finom porzoknit húz a fák leveleire, Marosszentgyörgy fölött, a Cinege-tető erdejét sávosra „nyírták”, szegényedő flórájú, száradó gyepek borítják Jedd felé a Kincsesdombokat.

Helyi változások, s talán fel sem tűnnek azoknak, akik nap nap után látják, szagolják, hallják a tájat. A messziről megjöttnek szemet szúrnak. Ellenben ha visszafordíthatatlanná válnak, unokáink kérhetik számon rajtunk.

Az ember ökológiai lábnyoma egyre nagyobb lesz.

Az ökológiai lábnyom egy természetierőforrás-elszámolási eszköz, annak a mértéke, hogy mekkora az a biológiailag termékeny terület, amelyet egy adott népesség – akár egy személy – igényel, s viszonyítja azt a ténylegesen rendelkezésre álló területhez. Bár a modern mezőgazdasági technológiák a terméshozamokat megnövelik, azok nem képesek kielégíteni a növekedő emberiség fogyasztásigényét. Nem csupán a természeti tőke hosszú távon rendelkezésre álló hozamait használjuk, de magából a felhalmozott biomasszából költekezünk. Az emberiség az idén augusztus 17-ig felhasználta a 2013-ra tervezett egész évi erőforrásokat – ezt nevezzük az ökológiai túllövés napjának. Ez az állapot csak korlátozott ideig tartható fenn. Az ökoszisztémák túlzott kihasználása azok visszafordíthatatlan leromlásához és végül összeomlásukhoz vezet.

Erdély ökológiai lábnyoma rég túllépte a terület nagyságát, annak – a legvisszafogottabb becslések szerint is – másfélszerese. Gyakorlatilag feléljük utódaink életterét. A számítógépes modellezések húsz év távlatában a Mezőségen 1°C átlaghő-emelkedést jeleznek, a nyári forróság és szárazság időszaka pedig kitolódik szeptemberre is.

1986-ban az átlagos ökológiai lábnyom körülbelül megegyezett bolygónk biológiailag aktív területének nagyságával. Ez a fenntarthatóság határvonalát jelentette. ENSZ-szakemberek mérsékelt becslései 2050 tájára jelzik azt az időszakot, amikor a Föld lakosságának ökológiai lábnyoma kétszer akkora lesz, mint bolygónk összfelülete.

Akár néhány éve is még fenntartható fejlődésről beszéltek a politikusok, ma már a fenntarthatóság – értsük jól –, a földi élet fenntarthatósága a cél.

Maradok kiváló tisztelettel, a sarkantyúvirág lángoló élni akarását és Kis-Küküllő menti vén szőlősök bölcs konokságát kívánva mindnyájunknak:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2013 augusztusának derekán, az ökológiai túllövés napján.