A természet kalendáriuma (CXXII.)

Szeptember vége októberrel ölelkezik. A hajnali hideg harmat füvek hegyére csalogatja a levegőég kihűlő vizét s a benne oldódó szennyét is a kombinátnak. 

Őszi verőfényben a Somostető vén tölgyei

Szeptember vége októberrel ölelkezik. A hajnali hideg harmat füvek hegyére csalogatja a levegőég kihűlő vizét s a benne oldódó szennyét is a kombinátnak.

Szőlőt szedtél, menj ki vadászni, most madarászni,

Mustos tormával jó pecsenyékkel elég

Vígan élj már, ásd ki répádat,

Az föld majd megfagy, vond ki karódat immár.

Peechi Lukács 1579 nyomtatott kalendáriumának pajzánkodó (?) jó tanácsai a XVI. századi önellátó paraszti gazdálkodás tanúi.

Vén tölgyeim a Somostető tetején a református kollégium egykori sportpályája feletti platón lerévednek a Maros felé, s onnan látják a dombhátak színeváltozását. Ide nem látni, ahogy a Hétfáknál őszi szomorúfűz vízre bókolja s eregeti aranysárga füstfoszlánykák gyanánt lassú zenére pergő, valószínűtlenül hosszúra nyurgult leveleit. De dél felé szabad a szemnek elcsatangolnia. Lila és sárga keveredik a Sapientia tömbje fölött ideélesülő Csereerdő fölött. Negyedszázadnyi ideje még a „Lordok háza” bitorolta a Hipp-hopp – az egykori hírhedten híres sípálya – kiindulópontjától a Vendéglő felé eső területet, a régi agyagbányával és a hajdanvolt zsidó temetővel együtt. Ha a tölgyes széléről az ember a déli szakadás felett elnézett köd nélküli hajnali órákban napkelte után vagy dércsípte késő délután, mikor a gondolat a még le nem nyugodott nap után rohan, a Fogarasi-havasok vonulatát sejdítette a távolban. Ritkán fordult elő, hogy a messzi havasok odakurjantsanak a város feletti magaslatok valamelyikének, s ma, ahogy egyre szennyezettebb Erdély levegőege, még ritkábban. Kristálytiszta égalja, s a havasokról fényt visszacsillogtató hó kell hozzá. E csodát fél évszázadnyi ideje édesapám mutatta volt nekem.

A tölgykérgen pedig halványzölden rakódik évről évre egysejtű zöld moszatok rétege, időtlenné varázsolva az erdőt, ahol valamikor hóembert építettünk Annival a gyerekeknek. Kicsik voltak még, ma már nem emlékeznek rá. Ők sem. Csak mi ketten.

A tölgy nemzetségbe 400-450 fajt sorolnak a botanikusok. Nagy részük az északi féltekén él: trópusi, mediterrán és mérsékelt égövi fajok.

Hajlamosak vagyunk a világ dolgaira amúgy tekinteni, mintha a jelenlegi állapot a végállomás lenne. Legtöbbször az evolúcióról is mint befejeződött történetről beszélünk.

A cserefán kívül a többi tölgyfaj állandóan kereszteződik, s ezek a hibridek szaporítóképességüket is megőrzik. Nagy a változatosság a nemzetségen belül: a levelek, a kéreg, a makk alakja, a virágzás ideje más és más; a helyi klímához való alkalmazkodás eredménye. A Somostető platóján a száraz ágaikat égbe meresztő tölgyek tanúi az egykorvolt erdészeti rezervátumnak: maggyűjtő területe volt ez az erdő a környék tölgycsemetekertjeinek. Ma némelyikük helyén cementkeretű sírkert hazudja ősinek magát.

Az élővilág változatosságának a tölgyesek a legfontosabb és leggazdagabb színterei.

A legutóbbi jégkorszakban a tölgyek Európa három mediterrán félszigetén vészelték át a zord időket. Innen hódították vissza Európát. Szél porozta növények, ezért a váltivarú fajoknál a hím egyedekhez kötött tulajdonságok rendkívül gyorsan terjednek. A termés, a makk csak „szajkó-röpte” távolságra juthat el egy generáción belül. Ismerve a tölgyek hosszú életciklusát, ez igen kis sebesség. Hogy milyen útvonalon hódították vissza a tölgyek Európát? A kutatók a női örökléshez kötött tulajdonságok (mitokondriális DNS) vizsgálatával igyekeznek megválaszolni a kérdést. Terjesztésébe a neolitikum óta az ember is betársult.

Októberi eső, termékeny esztendő – tartja a mondás. Hozzájárul az ember is ehhez, ha idejében földbe kerül a búzaszem. Vetésének ideje vidékenként változik. A csillagászati ősz első négy hete – mátéhét, mihályhét, ferenchét, gálhét – alkalmas a vetésre. Régente a gazda megadta a módját, s minél messzebb került az óhazától, kötődése a föld adta éléshez annál erősebbé vált. A madéfalvi veszedelem után Moldovába menekült csíki székely falvakban a vetés szertartássá nemesült. Istensegítsben a gazdák födetlen fővel vetették a búzát, Andrásfalván fohásszal kezdettek minden fordulót. Valamikor Erdély-szerte karácsonyi abroszból vagy házi szövésű sütőabroszból szórták szét az élet magját.

Somostetői tölgyek alól, az őszi búzavetés emlékével, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2014-ben, 788 évvel Assisi Szent Ferenc halála után.