A természet kalendáriuma (CXVII.)

Egy lángot adok, ápold, add tovább

Mit augusztus meg nem főz, azt szeptember sütetlenül hagyja.

Lassan jön a dióverés ideje, de még virít minden: pozdor, margaréta, útifű, szarkaláb, zsálya, zsázsa, piros here, ökörszem, kutyatej, galaj, pacsirtafű. A bőkezű kert ajándékai a nyári konyha asztalán: szilvaíz mázas edényben, szekérkeréknyi kenyér, és egy ódon kiskanálban málnaíz. Egy kiskanálnyi nyár.

Némi igazsága van a 29-i jóslásnak – Ha Szent János napján esik, nem lesz dió –, de még tombol augusztus. A még csak halovány piros csipkebogyók igazolják: még nincs vége a nyárnak.

Augusztus 30. Reményik Sándor születésnapja. A sorsvállaló transzszilvanizmusáért a magyar irodalomból száműzött költő '90 után Törpefenyőként tért vissza:

„Ahogy a hegyek nőnek,

Úgy törpülnek a fák.

Nagy szálfa-gőgöt nem tűr

A magasság.

A törpefenyő fája

Alázat fája itt.

Nem hívja ki öntelten,

Mindig viharközelben –

A menny villámait.

Hanem azért próbáld

Tövestül tépni ki:

Beleszakadsz, de ő

Magát nem engedi.

Indája szikla-szívós,

Acél a gyökere –

Rácsap, de belecsorbul

A Bucsecs kard-szele.

A rádühödt szelekkel

Dühödten birkózik,

Vad oromtalajába

Vadul kapaszkodik.

A földre fekszik néha,

Mint tanult birkózó,

Vélnéd: vég-kimerült, –

S ím: talpra-pattanó.

Nagy, büszke rokonságból

Kis mostoha-kölyök:

Legárvább, legkeményebb,

Ki ide felszökött.

Törnek a szálfák lennebb,

Roppan ezer derék.

De él itt fenn e hajló,

Magát mindenkép tartó,

Megpróbált nemzedék.”

Ötvenegy éves korában, 1941. október 24-én költözött ki a Házsongárdba. Sírkövén ennyi áll: Egy lángot adok, ápold, add tovább.

Gránittükre lendít át Szent Mihály havába.

Az 1579. évi nagyszombati kalendárium szeptemberre ezt tanította:

„Hordót készíts pintérekkel tiszta boroknak,

Hányj lépet, szőlőt az seregélyek élik,

Vért ne vetess, hideg viztül messze távozzál,

Ért szőlőt, dinnyét, mandolamagot egyél.”

E kalendáriumi rigmusok jó tanácsaiban az előítéletek összekeverednek a gyakorlati tapasztalás igazolta tényekkel, a rómaiaktól örökölt ismeret a nemzeti sajátosságokkal. Sok elemüket mind a mai napig őrzi a néphagyomány.

Mert ugyan milyen igazat hordozna a szeptember elsejei mondás: Olyan lesz egész szeptember, milyen idő jön Egyeddel. De abban, hogy: Egyed ha fenn hordót görget, jól terem jövőre földed, már sok évszázados tapasztalat üzen, és megint, szeptember 4-én, hogy Rozália nevének viselőjét megoltalmazza minden bajtól, járványos betegségtől, nem más, mint szép előítélet.

Szeptember 5-én lesz 227 éve, hogy 1787-ben megszületett Françoise S. Bendant, a párizsi egyetem egykori természetrajztanára, a Francia Tudományos Akadémia tagja. 1822-ben jelent meg Párizsban az Ásványtani és földtani utazások Magyarországon 1818-ban című műve. Hosszú ideig ez volt az egyetlen összefoglaló földtani munka hazánkról. Mi több, hosszú ideig világviszonylatban irányadó volt az eruptív kőzetek itt közölt beosztása.

E napon halt meg 1942-ben Móricz Zsigmond. 1926-ban akkor járt Erdélyben, amikor az Erdély-trilógián dolgozva Kelemen Lajos történész segítségét kérte Bethlen korának megértése végett. Bernády György második polgármestersége kezdetén látta vendégül. 1927 januárjában született Móricz ritka verseinek egyike, A gyermek hazamegy:

„A gyermek az ősi házba

öreg szülői kedves köribe

hol a diófa lombja bókol,

hol a mogyorós mókusa libeg,

hol szűzvirágok koszorúja int:

siet, jön, vágyik,

az ősi lelkek édes otthonába.

… Ködök, ködök,

titokzatos mélységűek

feküdtek a hegyek, völgyek,

a kopár ősz kapuján,

mikor a gyermek szeme

mohón keresi

a távoli határokat.

… Hogy a köd mélyén ember és ember

egymás kezét,

egymás szívét keresi,

… egymást nem értők,

együtt mennek tovább,

bokrok s bozótok,

farkasok és kígyók

szigorú telében…

egymást meglelik…

… legyen boldog és ragyogó

tavaszod:

Erdély!…”

Grieg Solvejg dalát hallgattam a minap. A norvég zeneszerző 1907. szeptember 4. óta lakója a Troldhaugen fjord felirat nélküli sziklateraszának.

Reményik és Móricz, Bendant és Grieg hűségével felvértezetten, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2014-ben, Szent János napján