A természet kalendáriuma (CXLIII.)

Március idusán, az első tavaszhónap közepén még nyílik a hóvirág (Galanthus nivalis) szerte a Kárpát-medencében.

Győzelem jelét viselő kárpáti sáfrányos rét a Hargitán

Március idusán, az első tavaszhónap közepén még nyílik a hóvirág (Galanthus nivalis) szerte a Kárpát-medencében. A postaréti obeliszk köré felnövő székely szabadság napja és Marosvásárhely fekete márciusa között félúton, valahol a vár fölötti négyes keleti ostorfasor – amely a világ egyik legszebb sarkává varázsolta a Bulevárdot, elpusztítása a tudatlanság bűne lenne –, a Bodor kútjának emlékét őrző Lábasház és a Téka alkotta háromszög súlypontjában, az Ebhát iskolapálya felőli oldalán egy kiskertben együtt virít a hóvirággal néhány kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus).

Idézem a marosvásárhelyi származású Höhn Mária botanikust:

A kárpáti sáfrány a legészakabbra húzódó tagja az eurázsiai térségben a mediterráneumtól Iránig terjedő Crocus nemzetségnek. Maga a növénynemzetség latin nevét a görög krokhé – fonal – szóból kapta. A szó a sáfrányfajok fonalas bibéjére utal. Magyar neve arab eredetű, sárgát jelent. A nálunk nem honos, ősszel nyíló jóféle sáfrány (Crocus sativus) vöröses-narancssárga bibéje az egyik legrégebben használt ételfestő fűszer. Nincs köze a szintén ételfestékként ismert, indiai eredetű, magyarul sáfránygyökérként is ismert kurkumához.

Márciusban, az éppen ébredő alhavasi réteken, a helyenként még hófoltokkal tarkított fakó fű közül ez az élénklila virágú, törékeny kis növény hívja fel magára az arra járó turista, meg néhány korán ébredő pillangó figyelmét. A Kárpátok és a Balkán hegyvidék e bennszülött növénye Heuffel János pozsonyi orvosdoktor és botanikus emlékét őrzi.

Növényünket nem érdemes leszakítani, hamar elhervad. Feltűnő nagy virága a levelekkel egy időben jelenik meg. A virágtakarót lepellevelek alkotják, melyek két körben hármasával állnak. A lepellevelek csúcsán lévő sötét V alakú folt különbözteti meg a más, hasonló színű krókusztól. A hegyvidéki réteken, legelőkön néhol tömegesen fordul elő, nagy tömegben lila takaróval borítja a tavaszi nap első sugaraitól megrészegült lankákat.

Egy tizenötös szám. És március:

Az első tavasz-hónap közepe.

Kimondottam így egyszerűn,

Ne féljetek, ne féljen senkise.

Ne féljetek: nem tüzesednek át

Halk hangolás után a vers-sorok,

Nem temetni és nem lázítani,

Csupán figyelmeztetni akarok.

Oly csendben nő a versem, mint a fű,

Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán:

Nem szavalok, – szavaltunk eleget,

– Nagyon sokat – március idusán.

…Testvér, látod: én nem járok tilosban,

De te is hidd: nem tilalmas dolog

Megsimogatni otthon a fiókban

Egy poros, régi, kicsi szalagot...

E sorokat 1931. március 10-én vetette papírra Reményik Sándor Erdélyi márciusában.

Időben ma kissé távolabb sétálunk. Március 15-e különös jelentőségű azóta, hogy Julius Caesart ezen a napon ölték meg Kr. e. 44-ben. Ebben az időben jelent meg egy üstökös, mely Plinius későbbi feljegyzése szerint az égbolt északi részén hét napon át volt látható. Sokan megfigyelték és beszéltek is róla, s ezt a hatalom a maga javára ki is használta. Octavianus elterjesztette, hogy az üstökös képében Caesar lelke tért vissza, hogy őt támogassa a trónon. Pajzsokon, sisakokon és főleg érméken ábrázolták az égi jelenséget. Az üstökös rajza a hatalom jelképe lett.

Az üstökösöket a XVI. századig nem is tekintették égitestnek. Arisztotelész a Föld kigőzölgéseinek tartotta őket. Bár Regiomontanus, Mátyás király udvari csillagásza 1472-ben már megkísérelte felbecsülni távolságát, csak a dán asztronómus, Tycho Brahe tudta kimutatni az 1577-es üstökösről, hogy távolabb van, mint a Hold, tehát valóban égitest. Később az is bebizonyosodott, hogy az üstökösök Nap körüli pályán keringenek, központi csillagunk vonzóereje tartja őket pályán, tehát a Nap családjához tartoznak. A meteorrajok vizsgálata igazolta, hogy az üstökösökből kiáramló por végzi útját hullócsillagként a Föld légkörében. Például a nevezetes augusztusi Perseida-rajt a Swift–Tuttle-üstökösből korábban kiszabadult részecskék alkotják.

A múltban az üstökösök megjelenését szinte mindenhol félelem kísérte. A megszokott, változatlannak tűnő égi rendbe egy váratlan betolakodó csak bajt hozhat – gondolták elődeink. 1456-ban, a nándorfehérvári csata előtt feltűnt Halley-üstökösben a törökök keresztet, a keresztények török kardot véltek látni! A Halley 1910-es visszatérésekor pedig az a rémhír okozott pánikot, hogy a csóvájában felfedezett cián megmérgezheti akár az egész emberiséget!

Hóvirág méze buggyan, és hóban vacogó sáfrányok fürdenek a fényben. Lélekben visszavándorolnék az Ebhát ártatlan győzedelmes boldogságába. De a rég fakult kokárdák, a postaréti domboldal ibolyái, a Bulevárd vén fáinak rügybontása, a Téka haloványzöldbe öltöző udvara nem hagyja: figyelmeztet a város szeszélyes-veszélyes márciusaira.

A fölséges Tűz csiholója muszájbátorságát megsüvegelve maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2015-ben, aranyló Ajtony napján