A természet kalendáriuma (CCXXXVI.)

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Jobb időt, mint tavaly volt

Ez új esztendőben;

Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,

Jó termést és jó vásárt

Ez új esztendőben!

 

Konsza Samu gyűjtéséből, az 1957-ben Marosvásárhelyen megjelent Háromszéki magyar népköltészetből kölcsönözve a pákéi rigmust, három napra újévtől, annak ígéretével, hogy a körforgás jeleivel, ősi tapasztalásokkal és a költészet ráérzéseivel leírható idő örömét – ahogy engem e megtisztelő szavakkal illetett Haller Béla, a Castellum Alapítvány elnöke – tolmácsolom tudásom java szerint az új évben is, kezdem ez évi utolsó sétámat, kedves Olvasóm. Ha időd engedi, tarts velem.

December 30. 137 évvel Apáczai Csere János halála után, Zsibón megszületett Wesselényi Miklós. 25. évét elrúgta volt, mikor ezt írta – készülvén Széchenyi István társaságában megteendő amerikai és angliai közös útjukra, amiből Franciaország és Anglia lett végül – Útinaplójába, 1821. december 30-án:

 

Bétöltvén hát 25-ik esztendőmet és visszatekintek. Békétlenség, szégyen, megbánások lepnek meg. Mely keveset éltem s mely semmit sem tettem s pedig az életnek fele szinte elrepült. „Magna pars vitae dilabitur male agentibus, maxima nihil agentibus, tota aliud agentibus” – idézi Senecát. – „Nagy része az életnek elillan, miközben rosszakat teszünk, a legfontosabbak nem tesznek semmit, az egész életükben valami mást csinálnak.”

 

1821. október 29-én ugyane naplóba írta volt, hogy külföldi tanulmányútjáról visszatérvén haza fogok érkezni s a korondi rétet máléval újra bevettetni.

Azaz élni e táj mindennapjait.

A Magyar Tudományos Akadémia november 17-én az igazgatótanács tagjává választotta. 

A nagy dunai árvízkor, 1838. március 14-én egyik napról a másikra mintegy ötvenezer ember veszítette el hajlékát Pesten. Az árvíz alatti erőfeszítéseiért Wesselényit a megtisztelő árvízi hajós jelzővel illették. De az akkori helytállásáért nyert pesti díszpolgári címet Landerer Lajos nyomdász is.

Érdemei vannak a selyemhernyó-tenyésztés meghonosítása és a földművelés korszerűsítése, az állattenyésztés – főleg a lótenyésztés – forradalmasításában.

1848-ban már vakon s betegen jelentős része volt abban, hogy a kolozsvári országgyűlés is kimondta Erdély unióját Magyarországgal.

Tüdőgyulladásban halt meg 1850-ben Pesten.

Mintha őróla is szólna Arany János keseredése, két és fél évvel legjobb barátja eltűnése után, 1852-ben az Év utolján:

 

Kifelé az évnek a szekere rúdja,

Pályáját a nap is csak robotban futja,

Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse,

Ahol a reggel van, ott a dél, az este. 

 

Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el,

Megelégedtem már sovány böjteiddel;

Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged:

Kívánok jó utat s jó egészséget. –

 

Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál?

Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár,

Mely hiába mondja; hogy: „csütörtök, péntek”,

Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek.(…)

 

Remélem, hogy A természet kalendáriuma nem olyan portékám, amelybe aztán bele sem tekint senki, szilveszter után is marad még mondanivalója az új esztendőben.

Bár fergeteg hava meg sem kezdődött, de alig hete kakaslépésnyivel nő naponta a nappal hossza. Nem véletlen, hogy az egykori téli napforduló, Jézus Krisztus születésnapja, december 25. valamikor évkezdővé lett, váltva a január 6-i vízkeresztet. Bizony január elsejének az esztendő első napja címért meg kellett küzdenie. Először Kr. e. 153-ban lett évkezdő nap Fruzsina névnapja, de e nemes feladatot csak 1691-től kezdődően vette át véglegesen a keresztény világban.

1817. január 1-jén jelent meg az első magyar nyelvű tudományos folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény. Újdonsága s erőssége volt a helyismeret és a népleírás. Széchenyi javaslatairól rendszeresen itt jelentek meg az első tudósítások. Fő követelménnyé ez az újság tette a nép nemzetbe emelését, a Nyugat polgári eredményeinek utolérését.

 

Hova lett a tarka szivárvány az égről?

Hova lett a tarka virág a mezőkről?

Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,

S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?

(…) Egyebet nem látni hónál és fellegnél;

Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

 

– írta Arany barátja, a 194 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor, A téli estékben Pesten, 1848 januárjában –

 

Esik a hó, mégis fekete az utca,

Nagy, vastag sötétség egészen behúzta.

Járó-kelő ember nem is igen akad,

Egy-egy látogató megy csak hazafelé,

Lámpája megvillan az ablakok alatt,

S fényét a sötétség hirtelen elnyelé,

Eltűnik a lámpa, a bennlevők pedig

Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?

 

Talán csak nem Rejtő Jenő? Ő éppen e nap tűnt el 1943-ban munkaszolgálatosként a szovjet fronton.

Január 2. 178 évvel ezelőtt, 1839-ben készítette el Louis Dauerre az első dagerrotípiát a Holdról.

Az év fordulóján a növekedő Hold sarlója éppen az első negyedébe hízik, s korán nyugszik, így nem zavarja fényével az új esztendő első meteorhullását. A Quadrantidák meteorraj tetőzése január 3-áról 4-re várható, akár 120 óránkénti felvillanással. Az év egyik leggazdagabb meteoráramlata kevéssé ismert. A hideg januári hajnalokon nem sokan szokták nézegetni az égboltot. Ez az áramlat nevét egy ma már nem létező csillagképről (Quadrans Muralis – Fali Kvadráns) kapta, ez a terület ma az Ökörhajcsár (Bootes) része. Itt található e raj radiánsa, azaz a rajhoz tartozó meteorok visszafelé meghosszabbított pályái az Ökörhajcsár északi részén látszanak összefutni. E pont most ráadásul a Nagygöncöl rúdjának folytatásában, attól rúdnyi távolságra, kissé északkeletre van, szinte a horizonton.

1848. január 3-án a felvidéki Videfalván megalakult a Magyarhoni Földtani Társaság. Alapvető feladatának tartotta, többek között, a földtani kutatásokhoz és a bányászathoz kapcsolódó kulturális örökség ápolását, megőrzésének elősegítését. A sors fintora, hogy Ferenc József csak 1869. június 18-án hagyta jóvá a Magyar Földtani Intézet, a társaság törvényes képviselőjének megalapítását.

1745. január 4-én született Magyarláposon az első magyar ásványtani munka szerzője, Benkő Ferenc. Jénai és göttingeni egyetemi tanulmányai befejeztével, hazatérte után rövidesen meghívták alma materébe, Nagyenyedre, a természetrajz, földrajz és német nyelv tanárának; itt működött haláláig. 1786-ban Kolozsváron adta ki élete főművét, az első magyar nyelvű ásványtant Magyar Minerológia azaz a’ kövek ’s értzek tudománya címmel. A mű legfőbb érdeme, hogy magyarul íródott, megteremtette a magyar ásványtani szaknyelvet a latin és német elnevezésekből. Benkő legnagyobb tette mégis más. A nagyenyedi kollégiumban természetrajzi múzeumot hozott létre. Az 1796-ban megnyitott Raritatum et Rerum Naturalium Museum volt az első nyilvános múzeum Magyarországon. Anyagának nagy része az 1848/49-es szabadságharc alatt elpusztult.

Reménykedve jobbakban, a nagybaconi születésű tanárember, néprajzkutató Konsza Samu gyűjtötte rigmussal kívánva békés, boldog új esztendőt magam is, maradok kiváló tisztelettel:

 

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Vegye el mind a nem jót

Ez új esztendőben;

Mitől félünk, mentsen meg,

Amit várunk, legyen meg

Ez új esztendőben!

 

Kelt 2016 utolsó újholdján, a növekedő ezüstös Hold árnyékában