A természet kalendáriuma (CCXX.)

Hűvösödnek a reggelek, a harmat lassabban lényegül apró sóhajú párává az akácfa még zöld levelein. Délre már gyors szitakötő járja a bokrok magasát. Nagy rókalepke óvatoskodik a korcshere virágzatáról a másodvirágzású orgonára. Szénfejű cinkék szöszmötölnek az aknázó moly ette gesztenyelevelek között. Csuszka szemtelenkedik végig a nagy platán törzsén, s garral érkező tarka harkály rikkant néha. A kora délután halványkék egén a magasra nőtt nyírfák közén fecske cikkan át. Aztán még egy. A harmadik belerepül a késő nyár azúr magasságába, megcsillantva fehér mellénykéjét.

Fecskehajtó Boldogasszony napja után vagyunk. Ilyenkor kezdenek gyülekezni az elsők közt induló fecskék.

Kisboldogasszony napja 1416 éve dologtiltó nap. A katolikus egyház Szűz Mária születésnapját ünnepli ilyenkor. Most szokás a Mihály-napig elvetendő gabonát megszentelni. A vetésre szánt diót is ilyenkor szentelik.

13 éve, 95 éves korában, 2003. szeptember 9-én meghalt Teller Ede, az utolsó princetoni „marslakó”, a Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János alkotta magyar tudóssziget utolsó képviselője. Még az 1920-as évek végén Heisenbergnél, Lipcsében, doktorált. A hidrogénion tulajdonságait kutatta, ez szabta meg későbbi kutatásainak területét. Sokfelé ágazó pályája fontos állomása volt a princetoni egyetem. 1939 októberében lett az Uránium Bizottság tagja. 1945 után Teller folytatta a hidrogénbomba kifejlesztését. Miután 1949-ben a Szovjetunió is felrobbantotta saját atombombáját, a kiéleződött politikai helyzetben Teller megkapta az amerikai elnök támogatását a hidrogénbomba további fejlesztése terén. Utolsó „nagy dobása” a „csillag-háborús” rakétaelhárító terv volt az 1980-as években, mely végül is közvetve a Szovjetunió felbomlásához vezetett.

1991-ben látogatott először haza. A paksi atomerőmű előtt a környezetvédők egy népes csoportja, a Zöld Szív Mozgalom tüntetést szervezett a hidrogénbomba kifejlesztője ellen, figyelembe sem véve azt, hogy az atomerőművek biztonságos üzemeltetésének kidolgozása is a nevéhez fűződik. Akkor mondta volt, hogy:

Az én szívem nem zöld… Az én szívemben piros vér kering… Nincs a világon semmi, aminek ne lenne hátránya. Nincs a világon semmi, ahol ne lenne veszély. De a magerőművekben úgy van, hogy a veszély kicsi, és ami a legfontosabb, ismeretes, ezért el lehet kerülni… Az atomenergia biztonságos… Mi legyen a jövő? Még több magenergia.

2001-ben tizenkettedmagával kapta meg a Corvin-láncot. Egy évvel halála előtt, 2002-ben elvállalta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nemzetközi tanácsadó testületének tiszteletbeli elnöki tisztét.

175 éve, 1841. szeptember 10-én született Brassóban Telegdi-Róth Lajos geológus. Tudományos munkásságának középpontjában a földtani térképezés állt. Kutatásai közül kiemelkednek a Krassó-szörényi-érchegységben, az Erdélyi-érchegységben és az Erdélyi-medencében végzett térképészeti munkái.

68 éve, 1948. szeptember 10-én született Simonyi Károly, a Microsoft egyik vezető fejlesztője, űrhajós. A szövegszerkesztő Word és a táblázatkezelő Excel fejlesztésvezetőjeként a magyar logikai gondolkodást ültette át e programokba. Először 2007. április 7-étől 21-éig, másodszor 2009. március 26-ától április 8-áig járt a Nemzetközi űrállomáson.

300 éve, 1716. szeptember 10-én, Nagyenyeden meghalt Pápai Páriz Ferenc. Az 1690-ben megjelent A test békessége című művét a köznépnek szánta, ez a munkája a következő 85 év során tizenegy kiadást ért meg. Nevéhez fűződik többek közt az 1708-ban megjelent latin-magyar, valamint magyar-latin-német szótár is.

201 éve, 1815. szeptember 15-én született Kováts Gyula, a hazai paleobotanika megalapozója. Bár Budán látta meg a napvilágot, Marosvásárhelyen nevelkedett, itt kezdett növényeket gyűjteni. 1844–50 között botanikusként dolgozott a bécsi császári füvészeti múzeumban és füvészkertben. 1850–1865 között a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi tárának őre volt. 1850-ben részt vett a Magyarhoni Földtani Társulat megalapításában, melynek első titkára lett. 1862-ben a botanika tanárává nevezték ki a pesti egyetemen. Tudományos munkássága során egyaránt foglalkozott az élő flórával és a magyarországi ősnövények kutatásával. Kéziratban maradt fenn a Brassai Sámuellel együtt készített Új Magyar Füvészkönyve, amelynek részleteit azután Brassai és más munkatársai tették közzé. Fontos munkái közé tartozik Az ausztriai birodalom, különösen Magyarország és Erdély ritkább szárított növényei (Bécs, 1844-1850) – benne több marosvásárhelyi flórautalással –, valamint az Ungarns fossile Flora (Jahrbücher der geol. Reichanstalt Wien, 1851-60). 

103 éve, 1913. szeptember 15-én halt meg Vámbéry Ármin közép-ázsiai felfedező, orientalista. Kőrösi Csoma Sándor nyomán úgy gondolta, hogy a magyar őstörténet gyökereit Belső-Ázsiában kell keresni. Az Akadémia támogatásával 1862-ben indult a világhírnevet hozó második keleti útjára. Olyan jelentős geográfiai, néprajzi és politikai ismeretekkel gazdagította a nyugati világot, amely méltán tette ismertté egész Európában. Egyik alapítója volt, elnöke, majd tiszteletbeli elnöke a Magyar Földrajzi Társaságnak.

 

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,

Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,

S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,

S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

 

– Tóth Árpád Őszi kérdésével búcsúzom ma tőled, kedves Olvasóm. E szénaillat hozta fel a magyar természettudományok e néhány alakjának emlékét bennem –

 

És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,

Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,

S hogy édes életednek újra egy éve veszve,

Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?

 

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,

Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe

És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

 

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,

Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen

Eb, lábadhoz simult s bús kezeidet nyalta?

 

E múltidéző sorokkal, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2016-ban, Fecskehajtó Boldog-asszony után egy nappal