A természet kalendáriuma (CCXLVIII.)

Füstös házból kiment a sombokorba

s tönk-asztalánál kispadjára ült.

Áradt a fény. A lomha és mogorva,

rabtartó tél havasra menekült.

 

Odahangzott a patak suhogója,

sok sárga méh cikázott szerteszét,

s ő folytatta, öreg papírra róva

Ptolomeus király történetét.

 

És nőtt strófákban verse s nőtt a kedve,

a bokra szellős, szép poéta-vár.

S ha néha deklamált, a versezetbe

belefüttyentett egy merész madár.

 

S ha olykor szellő libbent át a fáján,

tollára szirmot pergetett az ág.

S túl sárgafényű sombokor-tanyáján

sötét világ volt: zord török világ.

 

Szereztem ezt sombokros hegyre hágva,

míg régi verssel kísértett a múlt.

Kinéztem a viharborús világba

s egy-egy szirom a kalapomra hullt.

 

Áprily Lajos írta Ilosvai Selymes Péterről e sorokat a Régi poétában. Maga Ilosvai jegyzé meg a Historia Regis Ptolomei Philadelphi (…) Az az Ptolomeus Királynac Historiayaban, 1570-ben, magáról, miszerint „Szerzé elben souány Szilágy orszagban Kusalkőben az egy Havas óldalban, Egy Cellaban az az egy füstös házban, El végezte el fen egy Som bokorban”. Vagyis 1570-ben somvirágzáskor.

Hogy Toldi Miklós históriája Debrecenben az 1574. esztendő mely szakában rovódott árkusra, nem tudhatni. S a régi poéta Arany Jánosnak köszönheti máig tartó becsét: a Toldi trilógia minden éneke tőle vett idézettel kezdődik.

Március 24. 1844-ben e napon született Nagyszalontán Arany János második gyermeke, László. A szabadságharc, illetve az ezt megelőző Petőfi-látogatások is nyomot hagyhattak az alig legényke Arany László lelkében. Egy ilyen látogatás emléke Petőfi Sándor Arany Lacinak című verse is. Az ifjút apja nagykőrösi tanárkodása nevelte. Magyarország történetének egyik legnehezebb korszaka volt ez. Ő azonban éppen ennek a tragikus időszaknak köszönhette a kitűnő iskolát, amilyen valaha is osztályrészül juthatott valakinek. A protestáns értelmiség nagy része a kőrösi református gimnáziumban talált menedéket ezekben az években. Édesapjával együtt heten a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak, s közülük Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor, Szabó Károly, Szász Károly, akárcsak Mentovich Ferenc, erdélyiek.

A jogásznak induló László tizennyolc éves fővel, nénjével, Juliskával együtt, népmesekutató útra indul Székelyföldre. És összeállítják a mindmáig legjobb magyar népmesegyűjtemények egyikét, az 1862-ben megjelent Eredeti népmeséket. Később elméletileg tanulmányozza a népmesék világát, s erről huszonhárom éves korában írt tanulmánya mindmáig folklórirodalmunk klasszikus műve.

Íróként fő műve A délibábok hőse, 1873-ban jelent meg. Hőse, Hűbele Balázs, lelkesedő ember, nagy eszméket szeretne szolgálni, érdeklődve fordul a nagyvilág felé. Amikor aztán a világot látott ember hazajön nagy tervekkel, itthon semmiféle lehetőséget nem talál tervei megvalósítására. Csődbe jut élete, s ő belesüpped a céltalanságba.

De most tavasz van. Akár a verses regény Második énekében:

 

S ím a tavasz-lég frissessége, bája,

A zöld mező, hol útjok áthalad,

A sík vidéknek végtelen lapálya,

Hol lélek és szem gáttalan, szabad,

A mélaságnak e harmóniája,

Mely úgy kicsalj’ a rejtett vágyakat.

E téli álmából most ébredő

Természet: új előtte s meglepő.

 

Még egy darabka hó itt-ott kivillan,

De a tavon nem látni már jeget,

Nyílt tükre lágy széltől fodrozva csillan,

Másolva lenn a bárány-felleget;

Az úton át egy ürge játszva illan,

A gólya andalogva lépeget;

Bíbic, sirály, szalonka ünnepelte,

Hogy szép tavasz a zord telet kiverte.

 

Egy pára nem száll a fényfedte földrül,

Körül az ég azúrja földig ér;

Gyep, rét, vetés, mind más színt játszva zöldül,

Itt kékesebb, amott sárgába tér;

Rugékony pázsiton suhanva gördül,

Zörej, zaj nélkül a könnyű szekér,

Pihent lovak, vihogva, friss erőben,

Tocsognak a sekélyvizű mezőben.

 

25. Gyümölcsoltó Boldogasszony Gabriel örömhíre Máriának: 9 hónap van Jézus születéséig. E napon, 1881. március 25-én, 136 éve született Bartók Béla.

Rá egy napra, 26-án, 142 éve, 1875-ben halt meg Kriza János.

Ugyane nap ünnepeljük a Kossuth-nagydíjjal éppen most kitüntetett Kallós Zoltán 91. születésnapját is.

S e nap hajnali 3 órakor állítjuk egy órával előre az órákat: áttérünk a nyári időszámításra. Az időszámítás-váltást az energiatakarékosság igényével indokolták. Maga a reform háborús idők szülötte. 1916-ban Amerikában vezették be először az alternatív – nyári – időszámítást. A praktikusnak tetsző ötletet több európai állam, így Ausztria-Magyarország is átvette. A két időszámításos rendszer egészen 1918-ig, a háború végéig hivatalban maradt. 1919-ben azonban nyugdíjazták, s csak 1941-ben vették elő újra. 1950-től 1953-ig ismét csak egyféle (téli, azaz normális) időszámítás létezett. 1954-től újra hozzáigazították az órákat a Naphoz. Az óraátállítást újra 1976-ban, három évvel az első olajárrobbanás után vezették be Franciaországban. A lépést azzal indokolták, hogy az akcióval 300 ezer tonna kőolajnak megfelelő energiamegtakarítás érhető el Franciaország-szerte. Mifelénk egészen 1980-ig a hagyományos időszámítás maradt érvényben. 1980 áprilisa óta élvezhetjük ismét az óraigazítás „örömeit”. A legutóbbi reformra 1996-ban került sor: akkor – már az EU-irányvonalnak megfelelően – szeptemberről október végére tolódott a téli időszámítás kezdete. Mivel energiafogyasztási szokásaink közben nagymértékben megváltoztak, már nem lehet az óraátállítással energiát megtakarítani. Mások szerint az óraátállítással a nappalok jobban egybeesnek az emberek megszokott ébrenléti idejével, ami átlagosan reggel héttől este tízig tart. Ez az állítás sem állja meg a helyét. Divatjamúlt, s – amolyan hűbelebalázs módi – haszontalan ez az óraátállítás.

Az emberi butaság időátállítást játszhat továbbra is. Kisded játék. Az idő akaratunktól függetlenül múlik. Mi csak részei vagyunk a mindég megújuló természetnek.

Csupán hű krónikásai lehetünk annak. De azok lehetünk. S lennünk kell.

Tavasz van. Maradjunk ennyiben. Somvirágos, méhhasznosságú tavasz.

Maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2017-ben, Arany László születése után 173 évvel