A természet kalendáriuma (CCXLIII.)

Mikor majd a fagyos bilincset,

Mely nehezűl a folyamon,

Szellő s napsúgár összetépik,

S az át fut vígan, szilajon!

És medre szűkéből kikelve,

Mező- s lapályra zúgva ront...!

Megretten aki hallja, látja:

Pedig csak áldást hord dagálya!

S nyomán zöld lesz part és porond!

 

Most még Télben állunk, akár mint Tompa Mihály 1862-ben leírt soraiban. Ködök felett és felhők alatt rian a jég a folyókon.

S addig? Most sínylődi a feltorlódó, kilométer hosszú jégdugókat a Maros völgye Hévíztől Szegedig – akárcsak a Tisza vízgyűjtőjében minden nagyobb folyóvölgy. Hétnyi időnk sincs Mátyásig. Ha ő jeget talál – így a parasztregula –, feltöri. Bízzunk ebben, addig pedig robbantani kell. Ha mögöttük feltorlódik a víz, jeges árral borítja az ébredező földeket.

Az időjárás szeszélye: a plusz és mínusz fokok gyakran váltják egymást. De a gyümölcsöskertben elkezdődtek már az ápolási munkák. Ajánlatos – a nagyobb termés reményében – a sűrű bokrú bogyósok ritkításával kezdeni.

Jut eszembe erről Sütő András öngyötrő tűnődése az anyanyelv bokrába születésről.

 

A magyar irodalomba tévedve föl kellett figyelnem valóságos helyzetemre, miszerint nem erdőbe, hanem bokorba születtem, az anyanyelv diribdarabjai közé, ahol minden, amiből a legkisebb költőnek is föl kellene ruházkodnia: csupa maradvány, foltnak való, szalagvég, elhullajtott kacat – írta volt az Engedjétek hozzám jönni a szavakat-ban. – Téli estéken Arany Toldija tartott ébren,… Nem ismerjük a nyelvünket! – kezdett sajogni bennem a felismerés,… A világ teremtésének bibliai homálya vett körül és a bizonytalanság: a vásár végére születtem-e vagy az elejére?

 

Az ENSZ 1999 óta tartja meg nemzetközi anyanyelvi napját február 21-én. Emlékeztet és figyelmeztet is. Az indiai angol gyarmatbirodalom szétesése után, 1952-ben Kelet-Pakisztánban az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a lakosság 92%-ának anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak anyanyelvük hivatalban tartása érdekében. Az akkor indult bengáli nyelvmozgalomból – 3 millió hazafi életét követelő – függetlenségi háború nőtt ki. Kelet-Pakisztán 1971-ben függetlenedett Banglades néven.

Jégtörő havának közepén feleségem először sütött farsangi fánkot együtt a lányunokáinkkal. Így is készülődtek a szombati farsangi álarcosbálra. Mert a jó farsangi fánk készítését nem lehet elég korán kezdeni.

S régi receptek után kutatva akadt kezembe egy meghívó. Szombati napra, február 18-ra szólt. 1893-ból. A 124 év barnította lap, az akkor öt éve alakult Magyar Turista-Egyesület nevében turistabálra invitálja az akkor még csak szerveződő természetjárókat.

Az egyesület az 1873-ban Ótátrafüreden megalakult Magyarországi Kárpát Egyesület tagegyesülete lett. Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) 1891-ben alakult meg Kolozsváron Erdélyrészi Kárpát-Egyesület néven, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) kebelében. A marosvásárhelyi osztály 1991-ben alakul újra, az EKE hármas célkitűzését tartva szem előtt: a természetjárás és honismeret népszerűsítését s a természetvédelmet.

Február 17. 1600-ban e napon halt meg Giordano Bruno. Az 1473. február 19-én, 544 éve született Nikolausz Kopernikusz megalkotta volt a heliocentrikus világképet, kimondva, hogy a Föld a saját tengelye körül forog, a mozdulatlan Nap körül pedig éves keringő mozgást végez, akár a többi bolygó. Ezt az elméletet fejlesztette tovább a mártír reneszánsz filozófus. Több száz évvel megelőzve korát, azt tanította, hogy a világ végtelen, s a csillagok tulajdonképpen távoli napok, körülöttük ugyanúgy bolygók keringhetnek, s azokon a földihez hasonló és a miénkkel egyenértékű élet lehetséges. Tanaiért a római Campo dei Fiorin nyilvánosan égették el.

19 évvel ezelőtt, épp február 17-én ért véget Wass Albert hányatott élete is. 1990 után sem térhetett haza, még Magyarországra sem – éppen egy magyar író, akkor épp köztársasági elnök, tehetett volna többet hazatértéért –, akár csupán az anyaországba; érthetetlen elutasító viselkedését hiábavalóság ezerféleképpen (ki)magyarázni. Az erdélyi táj ezeregy rezdülését gazdaemberként és vadászként megélő, íróként megörökítő hazafi sírja mellől – a marosvécsi kastélykertből – rálátni az Istenszékére, legnagyobb hatású regénye örök helyszínére. Holta utáni hazatérte lassú menetelés volt, de belőle új élet fakad.

Tavaszodik. A moldvai csángók szerint február 19-én, Zsuzsanna napján a megszólaló pacsirta a tavaszt köszönti már. Pont 25 éve halt meg Domokos Pál Péter, a csángók történetének és kultúrájának legnagyobb kutatója, örök pacsirtamadara a csángó tavaszodásnak.

 

Tegnap ércujjú fagy csipkedte a fülecskét,

ma langyos olvadás csordítja az ereszt,

tegnap harapni még éreztem a telecskét

s ősz szakállára ma piszkos könyűt ereszt.

Tegnap a sík jegen, melyet ma sár fereszt,

víg kedv kergette még a lányt meg a menyecskét,

ma öntudatlanul új méla vágy epeszt,

mint tavasszal, mikor várjuk bohón a fecskét.

 

Babits Mihály Olvadás szonettjéből, a Paysages Intimes versciklusból veszem kölcsön a szót. A tavasz, a győzedelmes élet fegyverhordozója, megérkezik lassan. Nem a nagy tettek méltósága – bár a méltányosság méltóságára minden időkben szükség van –, hanem az apró csodák, a mindennapok történéseinek gyöngysora éleszt és éltet határon s halálon át. Minket nem 3 millió áldozat, de a farsangi fánk készítésének hagyománya s a pacsirta tavaszi dala éltet.

 

Csepp csepp csepp csepp csepp csepp, 

ez nem a fecskenóta

csepp csepp csepp csepp csepp csepp, 

az olvadás zenél itt

nagy vízi óramű egyhangú mélabúja. 

 

Ezer tisztátalan tükörrel annyi tócsa

mocskolja a határt, hogy benne visszafénylik

az alkonyra hasadt felleg aranykapuja.

 

Jómagam e héttől búcsúzván, a közelgő tavasz elé terítem kívánságom: bárha az 574 éve, 1443. február 23-án Kolozsváron született Mátyás tenne dolgaink közt igazságot.

 

Maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2017-ben, 417 évvel Giordano Bruno, s 19 évvel Wass Albert halála után