Heinrich Heinével bűvölöm magam is február végét. Lelkemben tavaszi rét. E Képes Géza fordította sorokkal vértezetten indulok ez évi utolsó februári utamra.
A 162 éve, 1856. február 17-én örök tavaszi rétjébe beköltöző Heinét korában nem nagyon szerették. Petőfi jól ismerte költészetét, és viszont, s a két költő kölcsönösen csodálta egymást. Mindketten a szabadság lánglelkű harcosai voltak. De Heinét (is) már életében is támadták. Dalok könyve című kötete ugyan nagy közönségsikert aratott megjelenésekor, de forradalmi költészete a hatalom represszióját váltotta ki. Végül is elmenekült hazájából Párizsba. Amint Szerb Antal megjegyezte, „…ő az egyetlen német költő Goethe után, akinek hatalmas világirodalmi jelentősége és hatása van”. Halála után művei bekerültek a német tankönyvekbe, s már éppen elfoglalta volna méltó helyét a klasszikusok között, amikor a fasizmus uralomra jutott Németországban. Szabályos hadjáratot indítottak emléke ellen. A zsidó zseni könyveit hatalmas máglyákon égették el. Mivel azonban versei rendkívül ismertek és népszerűek voltak, attól fogva népdalként szerepeltették őket a tankönyvekben. Lopva, lappangva. Mint az alig közelítő tavasz. Tavasz. Lázadó tavasz. Békétlenkedő.
Békétlenkedem magam is, Csokonai Vitéz Mihállyal együtt. A békétlenkedő IV. énekében, a Télben írta:
No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.
Bizony, várjuk már a tavaszt, a tavasz kezdetét.
A tavaszpont az égboltnak egy nevezetes fiktív pontja: az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, ahol a Nap éves látszólagos mozgása során a déli félgömbről az északira lép. Napja március 21. Pontos időpontját a csillagászati évkönyvek közlik. Ekkor van a Föld északi féltekéjén a tavaszi nap-éj egyenlőség – a délin pedig őszi nap-éj egyenlőség –, ami egyben a csillagászati tavasz kezdete. Egyezményes jele a kosszarv, mivel több mint 2000 évvel ezelőtt ekkor lépett a Nap a Halak jegyéből a Koséba.
A tavaszpont meghatározása nagyon fontos volt a múltban, ugyanis ezzel lehetett ellenőrizni a naptárak pontosságát. A Julianus- naptár pontatlanságát legjobban a tavaszpont elmozdulása mutatta (vagyis az, hogy a tavaszpont nem március 21-ére esett), és emiatt vált szükségessé a Gergely-naptár megalkotása. A beiktatott napokkal az évszakok eltolódását korrigálják. Pont ezért találták ki és vezették be, mert mikor már 10 nap volt az eltérés, azt már a mezőgazdaságban is észrevették.
Amit viszont nem tudnak és nem is akarnak ezzel korrigálni, az az, hogy melyik évszakban melyik csillagkép látszik. Ezért az asztrológiai jelek teljesen elváltak a csillagképektől. Mivel a tavaszpont vándorlása nem lett mindennapos tudásunk része, Halak havának ma is a február 19–20-tól március 20–21-ig tartó hónapot nevezzük. És mivel ennek az időszaknak jó része gyakran a nagyböjtbe esett, eggyel több okkal lett böjtös eledel a hal.
A hal egyike az első keresztény jelképeknek. Tertullianus a vízzel keresztelés szimbólumaként használta, a keresztelőmedencét halastónak, piscinának nevezvén. Az őskeresztények a hal görög nevéből – ikhtüsz – a „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó” rövidítést olvasták ki. A hal, amely így magát Krisztust jelképezte, az őskeresztény művészet szinte minden tárgyi emlékén fölbukkan.
Számtalan bibliai történet és krisztusi csodatétel hallal kapcsolatos. A cethal gyomrából szabadult Jónás története a föltámadás szimbóluma lett a korai keresztény temetői művészetben. A csodálatos halfogás, az ötezer éhező táplálása két hallal és öt kenyérrel, Szent Péternek a hal szájában lelt ezüstpénze szintén ebbe a sorba illik. Jézus többször is halászcsónakból szólt a sokasághoz, járt a vízen, lecsendesítette a szél korbácsolta hullámokat. Az első négy apostol, mindenekelőtt Péter, az egyház első feje, foglalkozására nézve halász volt, mielőtt még a lelkek halásza lett volna belőle. Hal volt a halaknak prédikáló Páduai Szent Antal egyik attribútuma is.
A keresztény hal jelképnek azért is vannak fontos csillagászati vonatkozásai, mert a tavaszpont időszámításunk kezdete táján tolódott a Halak – Pisces – csillagképbe. Jézus Krisztus születésétől számítva több mint kétezer éven át a Halak csillagkép eltűnése jelezte a tavasz közeledtét. Krisztus húsvéti kereszthalála és föltámadása úgyszintén a Halak eltűnésének idejére esik azóta. (A csillagkép eltűnése azt jelenti, hogy a benne tartózkodó Nap fénye láthatatlanná teszi.)
Csupaszon didereg a téli faág,
s mint vak kezében a bot,
fény felé tapogat…
– Rákos Sándor Rügyekje bimbózik így –
A rügyek
beröpülik
a fény palotáit
és az árny barlangjait
s fölcsapódó ágak csúcsain, mint fürge
helikopteren utazva tudakolják
felhőtől, bőjti széltől,
ember szívétől, zsenge füvekre
éhes madártól:
ez már az új tavasz?
Február 24. Mátyás napja. Amikor Jézus meghalt, az apostolok tizenegyen maradtak, mivelhogy az áruló Júdás felakasztotta magát. Hogy meglegyen a tizenkettő, Jézus mennybemenetele után, de még pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást a tanítványok szűkebb köréből. Róma a XI. századtól tartotta Mátyás napját február 24-én, míg az 1968. évi zsinat át nem tette május 14-re. Az apostol életéről apokrif írás, az András és Mátyás cselekedetei tudósít. Eszerint ő is vértanúságot szenvedett: nyakazóbárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok védőszentjüknek.
Az emberek képzelete kapcsolatot teremtett Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között, így lett Szent Mátyás apostol Jégtörő Mátyás – az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát.
Mátyás e napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A Mátyás-napi időjárásból lehet jósolni az éves termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást. Ha Mátyáskor esik, akkor a jég elveri majd a termést, a szőlő savanyú lesz. A Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés halászat előjele. A szökőnapot a régiek Mátyás ugrásának hívták, mivel február 24-én toldottak be egy napot, így Mátyás ünnepe február 25-ére csúszott.
A szent és a név magyarországi népszerűségét Mátyás király is nagyban növelte. A szentek nevei mindig is kedveltek voltak, hiszen a kisgyermekek nem kaphattak pogány nevet. Azt a keresztény nevet kapták, amelyik szentnek születésük napján épp az ünnepe volt: így lett a gyermek védőszentje. Hunyadi Mátyás e napra virradóra született Kolozsvárott, ezért kapta a Mátyás nevet.
Jégtörő Mátyás. A tél hatalmának megtörése.
Fordul az Hold: fordít rövid öröm sok jajt,
Fársángi mulatság gyakran szül példás bajt.
Amikor kedvednek kereke jobban hajt,
Töréstől féltsd; Mátyás akkor toj rá több zajt.
Gyöngyössi János uram Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre, Februariusra írta e sorokat.
Szem előtt tartva óvását, reményében a jobbnak, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
