A természet kalendáriuma (CCXCII.)

Egy sarkon, hol a lámpa fénye halvány,

egymásra torlik két fura menet,

megállnak és hosszú farkasszemet

néznek, zászlójukat kissé lehajtván.

 

Az egyik bűnt sirat és bűnt temet,

gyertyásan, zsolozsmával mind az ajkán,

a másik csapat maskarába varrt fán

ördögfejet visz, táncol és nevet.

 

Vezérük, kit már lángos kárhozat nyal,

bűnbánon látja angyalok karát

s szemét lehúnyja méla áhitattal;

 

míg a zarándokfő, egy véri barát,

szíve mélyén, mely zárva hét lakattal,

idézi antik istenek nyarát.

 

Február bekopogtával, tél s tavasz határán, mint Dsida Jenő versében, a Kalendárium szonettek Februári darabjában, A farsang dicsérete bűvöl el. Készülődünk a bálra. Felnőttek s gyerekek. Bálok évadja ez.

Karnevál herceg farsangi menete – írja Supka Géza Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességekben – a karneváli menet voltaképpen halottas menet, a Halál paródiája. (…) Európa középkorában nemcsak az olaszok gúnyolták ki ilyen módon a halált, hanem a franciák és a németek is. Az előbbieknél született meg az ószövetségi Makkabeus testvérek táncának mintájára a „danse macabre”, az utóbbiaknál pedig a híres „Totentanz”-játékok, valamint képes- és szoborsorozatok. De amíg a német Totentanz főként a képzőművészetekre hatott termékenyítően, addig a sírásó elégetéséről szóló farsangi játék a commedia dell’arte révén voltaképpen az egész európai színművészet szülőjévé lett.

E kettősséget éri tetten Dsida szövege. Egyben a természet évenként bekövetkező fordulatának ideje ez. Kisunokám már hóvirág puha fényét látta az iskola melletti kiskert napverte lejtőjén, s bár talán korai a bimbója, de lám, a mogyoróbokrok is nyújtóztatják már barkáikat.

144 éve, 1874. február első napján jelent meg Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos folyóiratának, az Erdélyi Múzeumnak az első száma, Finálik Henrik szerkesztésében.

Február első napja az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt. A fáklyás engesztelő körmenetben a pogány rómaiak körbejárták a város bálványszobrait. Később a keresztény templomokban gyertyák megszentelésével kezdődött a szentmise, s követte azt a gyertyás körmenet.

A két körmenet – a múlt s a jövő – találkozik tél s tavasz határán. Dsida versében is.

Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelen lévő agg Simeon Jézust a világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya – mint Jézus Krisztus jelképe – egyike a legrégibb szentelményeknek. Kereszteléséig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” a rossz szellemek ki ne cseréljék. Gyertyát égettek a súlyos beteg és a halott mellett is. Mindenszentek és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken is, meggyújtották a szentelt gyertyát. A vallásos néphit szerint vihar, égzengés, villámlás és jégeső alkalmával is szentelt gyertyát kell gyújtani.

 

Nevezik „bémutatás ünnepének” is – írja Tőkés István Hétköznapok – ünnepnapok című művében – (…) azt állítják, hogy a „gyertyaszentelés” értelme ez volna: „Az eklézsia szent és jó végre akarta fordítani a pogányoknak rossz szokásait, akik meggyújtott gyertyákkal kerülték ilyenkor a város utcáit és a maguk határaikat.” Így az egyház „a meggyújtott viaszgyertyákkal inteni akarta a keresztyéneket (…) A gyertya Krisztus, kinek testét a viasz, lelkét a cérna, s istenségét a világosság ábrázolja.”

 

Gyertyaszentelő napjához időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Általában úgy vélik, hogyha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik.

Ágh István írja A jégverés másnapján című művében: Eddigi életem során a télfordulóval kapcsolatban a következő időjárási szájhagyományok igazságát figyeltem meg. A felsorolásban szerepel e nap is.

Gyertyaszentelő napján

Farkas ordítson duplán,

Mert ha nap süt s olvad,

üres marad ól s pad!

 

A néphagyomány szerint a medve is ezen a napon jön ki barlangjából.

Közismert hiedelem szerint, ha a medve gyertyaszentelőkor meglátja az árnyékát, elnyúlik a tél, de ha nem, korai tavaszra számíthatunk – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. Claude Gaignebet feltevése szerint ez a babona a naptárrendszer félreértéséből született. A francia tudós úgy véli, hogy a medvének nem nappal, hanem éjjel kellene megnéznie az árnyékát, kiderítendő, telihold van-e vagy sem (már a félhold is vet némi árnyékot, teliholdnál olvasni is lehet). Az időjóslásnak, legalábbis naptári vonatkozásban, csak így van értelme. Ha ugyanis gyertyaszentelőkor telihold van, messze esik – no, nem a tavasz, de a böjt végét jelző tavaszünnep: a húsvét. Ha újhold lévén, az orráig sem lát a mackó, hamarost itt van, március 22-én, a csillagászati tavasz.

(…) Őseink a medvében a legfőbb (állat)istenséget tisztelték, a vegetációs ciklus, illetve a holdváltozások urát (a régiek e kettőt összekapcsolták). Téli álmából való február eleji ébredése, valamint az, hogy ekkor hozza világra bocsait, a természet föltámadásának, a tavasz eljövetelének jelképévé vált. A medvekultusz európai nyomai a jégkorszak elejéig követhetők a múltban.

Február 2. a vizes élőhelyek világnapja is. 1971-ben e napon az indiai Ramsar városában fogadták el az ún. ramsari egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. Az egyezmény az évezred végére már a vizes területek általános védelmére irányuló világkonvencióvá bővült.

Február 3. Balázs napja.

Szent Balázs püspök vértanú († 316) nevéhez sok csodás beteggyógyítás fűződik. Legtöbbet emlegetett tette egy özvegyasszony halszálkától fulladozó gyermekének megmentése. Ennek emlékére van a Balázs-áldás vagy balázsolás.

A gyermekhalandóság okai közt régen élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs-áldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. (Szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni.) A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik.

Balázs napját már legrégibb kalendáriumaink számontartják. Népszerűségéről Csíkszentlélek katolikus templomának 1510-ből való szárnyas oltára is tanúskodik.

Balázs a középkori diákok védőszentje volt. Napján az ifjúság processzióval emlékezett meg róla.

 

A Szent Balázs doktorunknak, hogy ma vagyon napja,

Többször is, hogy megérhessük, az Úristen adja!

Kérjük ajándékát, a Szent áldomását,

Távoztassa mindnyájunknak torkunknak fájását!

 

Az énekkel kísért tisztelgő felvonulás aztán a XVII. század során, főleg a diákok és a tanítómesterek bizonytalan társadalmi helyzete miatt, fokozatosan adománygyűjtéssé alakult át, amint legrégibb balázsolási emlékünk, az 1650-ben feljegyzett vers első szakasza beszámol róla:

 

Ma van Szent Balázs napja,

Rígiektől nekunk szokas hadua 

Czegen diakoknak jarni, 

Hazankent kerölni,

Asszonyoktol [keregetni]

 

261 éve, február 3-án született a magyar botanika és mineralógia úttörő kutatója, Kitaibel Pál. Főműve, a Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae, azaz a Magyarországon fellelhető növényritkaságok képes ismertetője. Gazdag kéziratos hagyatékának egy része máig feldolgozatlan…

Gondolataimból pilinkélő hópihék hoznak vissza a mába.

 

Hópihék, kavargó, pillanatnyi

emberi sorsok!

Mondjátok, ki boldog

közületek?

Ki földrehull, reátipornak;

az ereszen-maradt:

elolvad.

Felbukkanunk,

kavargunk jobbra-balra,

aztán fejünk a földrehajtva

visszahull újra ki-ki pornak.

 

Mintha csak Dsida farsangjából érkezne a két külön sorsú egytestvér.

Jékely Zoltán 1954-ben írt Havazásával köszönök el tőled hét erejéig, kedves Olvasóm.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2018-ban, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján