A természet kalendáriuma (CCLXXXV.)

És mi elhagyjuk a Holdat a Taurus-Littrow-on, elhagyjuk, ahogyan érkeztünk, és Isten akaratából vissza fogunk térni, békével és az egész emberiség reménységével.

 

Ezek voltak az utolsó emberi szavak – Eugene Cernan, az Apollo-17 parancsnokának szavai – a Holdon.

45 éve, 1972. december 7-én, az egyezményes koordinált világidő szerint 05:33:00-kor indult el a Földről a mindmáig utolsó holdutazó, 11-én landolt a Challenger holdkomp, 14-én emelkedett fel a felszállóegység a Holdról s kapcsolódott az America űrhajóhoz, 16-án indult haza, s 19-én, 12 nap 13 óra 51 perc 59 mp elteltével landolt a Csendes-óceán akkor még tiszta, végtelen kék vizén.

A két, mindmáig utolsó holdűrhajós közül az egyik az első tudós űrhajós volt,  Harrison Schmitt  geológus. Amíg Ronald Evans keringett a Hold körül, Schmitt és Cernan 33,8 km-t utazott a Taurus-Littrow völgyben a holdautóval, rekordmennyiségű, 108,86 kg kőzetet gyűjtött a három Holdon töltött nap alatt a három holdsétájuk során, s nagyszámú műszert hagyott a Holdon.

Az Apollo program első és egyetlen éjszakai indítása méltó külsőségeket teremtett a történelmi űrrepülés útnak indulásához.

 

(…) Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,

szikrázó csillagaival.

 

A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve

lassudad harangkondulás.

És mintha a szív örökről-örökre

állna s valami más,

talán a táj lüktetne, nem az elmúlás.

Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc

volna harang

s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.

S a szív a hang.

Csengés emléke száll. Az elme hallja:

Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja

a pántos égbolt lógó ajtaját,

melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma,

csak dőlt a nyáron át.

 

József Attila 1933-as Téli éjszakáját hívom útbaigazítónak december közepi sétánkhoz.

Az űrutazás megtervezése és kivitelezése nagyon pontos mérnöki munka. Az időhasználatban is. Az egyezményes koordinált világidő vagy röviden koordinált világidő (angol rövidítése UTC) is e precizitás része: az a hivatkozási időzóna, amelyhez a Föld többi időzónáját viszonyítjuk. Az UTC 

a greenwichi középidőt (GMT) váltotta 1961-ben, de máig mindkét jelölést használják, noha a két fogalom nem azonos. Az egyezményes koordinált világidő a nagy pontossággal, a világ 50 különböző laborjában egyenletesen mért nemzetközi atomidőből (International Atomic Time, TAI) származik.  Az UTC csupán annyival tér el a TAI-tól, hogy a Föld lassuló és nem egyenletes forgása miatt az eltérés kiküszöbölése céljából egy-másfél évente egy szökőmásodpercet adnak hozzá. Ez lehetővé teszi, hogy az UTC 1 másodpercnél kevesebb eltéréssel kövesse a Föld forgásából kiszámolt egyezményes világidőt (UT). Tudományos értelemben az UTC nem tekinthető időskálának, mivel a szökőmásodpercek miatt nem egyenletesen telik, rendszertelen időpontokban bekövetkező „ugrásokat” tartalmaz. A Föld időzónáit az UTC-hez viszonyítva állapítják meg, és mivel a greenwichi középidőt váltotta, az az időzóna maradt a viszonyítási pont.

 

Tündöklik, mint a gondolat maga,

a téli éjszaka.

 

Tündököltessük fel mi is városunk legnagyobb gondolkodójának emlékét születése napján. Az űrutazáshoz Bolyai János abszolút geometriája is kellett. Hiszen csak a nemeuklideszi térben értelmezhető a tér és idő görbülése is. A tudománytörténészek ma Bolyai–Lobacsevszkij-geometriának nevezik az általuk külön-külön felépített hiperbolikus geometriát. 215 éve, 1802. december 15-én született Kolozsvárt.

S mintha e két József Attila-i sor is őróla is szólna:

 

Ezüst sötétség némasága

holdat lakatol a világra.

 

A meg nem értettség, a gaussi irigy pökhendiség jutott osztályrészül neki, akinek citációs indexe mai nap is a legnagyobb az összes magyar tudósok között. Ahogy Szentágothai János, az MTA egykori elnöke megfogalmazta volt:

 

A magyar nép géniusza a tudomány területén legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött testet.

 

Sors. Közép-európai tudós sorsa az övé.

Mint a 445 éve, 1572. december 15-én égbe költözött Méliusz Juhász Péteré. A reformáció 500. évében illik megemlékezni róla is: a magyarországi reformáció legeredetibb és legszélesebb hatású vezéregyéniségéről. A természet kalendáriumába botanikusként invitálom. A Herbárium az füveknek nevekről, természetekről és hasznairól című műve az első magyar orvosi füveskönyv, de csak halála után jelentette meg Heltai Gáspár Kolozsvárott, 1578-ban.

Ma talán inkább bájosnak, mintsem frivolnak nevezném szóhasználatát:

 

„Malua, székrekedés ellen

Mikor az ember erolkedic gyakorta, de sem szarhatic, sem vizelhetic, ez malua leuele és gyökere, az kömény, és az anifum, azaz béczi köménnyel ha borba főzed, gyakran iszod, meg indittya.” 

 

Sors. Mint Mentovich Ferencé. Sírja 1879. december 15-től domborul a vásárhelyi református sírkertben. Az Unió-dalok szerzője, amikortól 1856-ban, Bolyai Farkas örökébe lépve, a marosvásárhelyi kollégium matematikai tanszékére került, legfőbb hivatásának a természettudományi ismeretek terjesztését tekintette. Ő okította először Darwin tanait a marosvásárhelyi református kollégiumban. Tudományos főműve, az Új világnézletek első kiadását 1863-ban a cenzúrahivatal elkobozta, újrakiadására csak 1871-ben kerülhetett sor. 1859 és 1861 között szerkesztette és adta ki az első tudománynépszerűsítéssel foglalkozó folyóiratot városunkban, a Marosvásárhelyi Füzeteket.

Különös sors a 144 éve, 1873. december 15-én született Kacsóh Pongrácé is. Az 1896-ban Kolozsvárott bölcsészdoktori diplomát szerzett matematikus 1898-tól természettudományi, főként matematikai cikkeket publikált. 1905 és 1907 között a Zenevilág    című szaklapot szerkesztette, mely lapban 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző,  Bartók Béla  jelentőségét. Ugyanebben az évben komponálta János vitéz  című dalművét, amelynek bemutatójára 1904. november 18-án került sor.

Borongós hangulat A télben, Tompa Mihály víziójában:

 

Felhők borongnak a magas bérc tetején;

Virágok ünnepe- s az oltárok helyén

A tél uralkodik, s törvénye oly kemény!

 

Aludjatok! - kiált a föld erőihez, –

Napfény, ne légy meleg! harmat, ne permetezz!

Foganást, születést irígyen ellenez.

 

Ibolya kis virág, szine halvány-lila,

Nem hozna ő tavaszt a tél pusztáira,

S ha kidugná fejét: meg kéne halnia!

 

Tücsökszó nem tüzes, magas pacsirta-dal,

Nesz, mit nem a határ, csak a barázda hall;

Mezők órája te, hallgass el! még hamar!

 

Deli volt a bokor, s állt zölden, csokrosan,

– Dal s szerelem lakott keblében titkosan –

Most talpig meztelen: regény, dísz oda van!

 

Magas tölgy lombjait letépték a szelek,

Hogy idegen földön hányatva vesszenek...

Szegény fa, oh szegény bujdosó levelek!

 

Itt a halom busong, a puszta völgy amott;

De legnagyobb érte a zúgó folyamot;

A zordon tél reá

Békót önmagából készített és rakott!

 

Mégis ünnep. Adventi várakozás e hét is.

December közepe táján kezdődött a latiumi földművesek ősi istenének, Saturnusnak az ünnepi hete. Minthogy decemberre minden jelentősebb paraszti munka befejeződött, a falusi nép méltóképpen köszönthette égi gazdáját. A Saturnalia eredetileg falusi ünnepségsorozat volt. Ennek része a Consualia – Consus isten tiszteletére tartott lóverseny december 15-én. Consus római ősi istenség volt a gabona betakarításának és az őszi vetésnek védője. Kettős szerepének megfelelően két ünnepsége is volt (Consualiák), egy júliusban és egy decemberben. Kultuszhelye föld alatti üregekben volt, mivel a legkorábbi időkben a gabonát föld alatt, hombárokban tartották; maga a Consus név is azt jelenti: elrejtett. Titus Livius a lóversenyek miatt a lovas Neptunusszal (Neptunus Equester) azonosnak tartotta Consust.

Vajon milyennek látszik a Holdról a de-cemberi erdélyi táj?

Ezen merengve, maradok kiváló tisztelettel.

 

Kelt 2017-ben, 215 évvel Bolyai János születése után