A természet kalendáriuma (CCLXXIII.)

Egy hete, szeptember 15-én, itteni idő szerint 14 óra 54 perckor, több mint 120 ezer km/óra sebességgel alámerült a Szaturnuszba a bolygót több mint egy évtizeden át közelről kutató, az élet lehetőségeit is kereső Cassini űrszonda. (A gázbolygó átlagsűrűsége mindössze 0,687 gramm köbcentiméterenként, ami még a víz sűrűségénél is kisebb.)

A Szaturnuszt vizsgáló Cassini–Huygens űrszonda közel húsz éve, 1997. október 15-én indult. A Cassini a NASA szondája, a Huygens pedig az Európai Űrügynökségé.

305 éve, 1712. szeptember 14-én költözött a csillagvilágba Giovanni Domenico Cassini (nem olasz s nem francia, hanem) niçois (!) csillagász. Korszakalkotó észlelései között – először észlelte a Jupiter holdjainak árnyékát az anyabolygón, ő az állatövi fény első leírója – szerepel a Szaturnusz 4 holdjának, a Iapetusnak, a Rheának, a Tethysnek és a Dionénak, valamint a Szaturnusz gyűrűjében a kör alakú, róla elnevezett, Cassini-résznek a felfedezése. A nevét viselő űrszonda a Szaturnusz körül keringve magát a bolygót és gyűrűrendszerét elemezte.

Christiaan Huygens holland matematikus, fizikus és csillagász, aki 1656-ban szabadalmaztatta az ingaórát, sokat elmélkedett a Földön kívüli élet lehetőségeiről. Ő élettől hemzsegő univerzumot képzelt el. Róla kapta nevét az az űrszonda, melynek feladata az életnyomok kutatása volt a Szaturnusz rendszerében.Elsődlegesen a Titán hold részletes helyszíni vizsgálatát végezte. Fedélzetén magyar műszerek – magnetométer és plazma-spektrométer – is helyet kaptak.

A páros 2004. július elsején állt pályára a Szaturnusz körül. A Huygens szonda 2005. január 14-én leszállt a Titán addig ismeretlen felszínére, ahol a földihez hasonló képződményeket – folyómedreket és eróziós térformákat – talált. De a Titánon víz helyett metándús csapadék esik, metándús folyók, tavak és tengerek léteznek! A Szaturnusz másik holdján, az Enceladuson a felszíne alatt nagy kiterjedésű vízóceánt fedezett fel. A víz pedig tudvalevőleg a földi élet bölcsője…

A kutatók azért döntöttek a becsapódás mellett, hogy földi eredetű életszenny véletlenül se kerülhessen a Szaturnusz-holdak bármelyikére.

Ma még a nappal hosszabb, mint az éjszaka, de már sötétülnek a nappalok. Szeptember 24-én az éjszaka hossza tavasz óta először haladja meg a nappalét. Szent Móric napja. Móric (Mauritius) katonaszent Róma keresztény hitű thébai légiójának parancsnoka volt. Galliában, 287-ben, császári parancsra végezték ki hitéért összes katonájával együtt. A szerecsen bőre színét nevében hordja. A görög mauron feketét jelent. Míg katonaszent társa, az aranyhajú György a világosság győzelmét hirdeti márciusban, fél év távolában Mór az őszi elmúlást.

A monda szerint Mórnak a Szent Kereszt szögével ékesített lándzsáját Szent István nászajándékba kapta Ottó császártól. Szent Móric Gizella királyné nemzetségének volt patrónusa, s István a bakonybéli monostort az ő tiszteletére alapította.

Az iskolakezdéssel érkező őszi esők hangulata is emlékét idézi. Benne szunnyad aggodalmunk is a vásárhelyi egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium léte iránt.

 

Minden oly ünnepélyes, hallgatag,

 

– folytatom Tompa Mihály Őszi képekjéből az ötödikkel –

 

Mint ahol haldoklót virasztanak...!

Ledőlök a bérc oldalára,

A fák között oly messze látok!

S előttem feltűnnek kopáron

A tar sziklák s víz-szaggatások:

Lám, lám! tavasszal a bérc oldalán:

Vidám zöldet látott szemem csupán!

 

Kedves helyemre alig ösmerek,

Néhány szál vessző a kerek bokor;

Itt leskelődtem a madár után,

Édes dalának csattogásakor,

Hallám dalát, de fészkét nem lelém!

Most itt van az, – haraszttal tele lett...

Nem kell fészked, nem kell, jó kis madár!

Csak hozd még egyszer vissza éneked!...

 

Tompa kétszáz éve, 2017. szeptember 28-án született. A Népregék, népmondák, A gólyához, A madár, fiaihoz, a Virágregék költőjét Petőfi és Arany mellett mint a népies triumvirátus harmadik tagját emlegették. Megbecsülése azonban hamarosan hanyatlani kezdett, s a Nyugat korára szinte elfeledték. Szimbólumértékű margitszigeti mellszobrának sorsa. A Pásztor János alkotta szobrot 1940-ben leplezték le. Öreg lantos mellékalak volt mellette. A szobrot 1945-ben lebontották. A sérült mellszobrot újrafaragták, de már a mellékalak nélkül.

Szüret ideje kopogtat. Az idei augusztusi melegek előbbre hozták az egész Kárpát-medencében.

 

Nem tűzijáték, lángoló színek:

latin mérséklet itt az alkonyat,

szelíd kék, hűvös szürke, súlyos sárga –

a kellékes lámpákat oltogat

és kontúrjukkal még egyszer feltárja

a kiábrándult, józan dombokat (…)

 

– kezdi Reménykedés egy pannón szőlőhegyen című, 1946-ban írt versét a 107 éve, 1910. szeptember 22-én született Faludy György. Gondolatfüzérét jóval később így folytatja a Monológ életre-halálra címűben:

 

Ittasan a föld egyszeri borától, (…)

Így lett világom szép. A csillagég

gobelinekkel tapétás múzeum,

a tér három dimenziója körben

élmény-bálákkal telt raktár, ahol

órám számlapja tizenkét személyes

terített asztal s másodperceim

nehéz mézcseppek csöppenései.

Így lettem én a föld szerelmese…

 

Őszi nap-éj egyenlőség ideje. Egybeesik a csillagászati ősz kezdetével. Szeptember 23-tól a Nap látszólagos égi útján a Baktérítő felé távolodik az Egyenlítőtől, sugarai egyre laposabb szögben érik az északi féltekét. Rövidülnek s hűlnek a nappalok, közelít a tél. A természet kalendáriuma a Mérleg jegyébe lép, mely már régen nem a hasonnevű csillagkép udvara. A latin Libra csillagkép halovány, jelentéktelen négyszög; az ógörögök korábban a Skorpió csápjainak nevezték. Ám a kétkarú Mérleg képe a világosság és a sötétség egyensúlyát jelképezi. Előszeretettel ábrázolták a szomszédos Szűz kezében a kozmikus rend, igazságszolgáltatás szimbólumaként. De tarthatta férfialak is: példaként Héphaisztosz, akit a Mérleg készítőjének véltek. A rómaiak a naptárújító Julius Caesar alakjával társították. A hízelgő Vergilius viszont az épp szeptember 23-án született Augustus császárt énekelte e helyre.

 

A magasban már az új évszak remek ólja felépült;

az ember fázósan jó vacsorára, tüzelőre gondol,

a pázsitot faggyal beretváló hajnalokra, a

postássapkájú délelőttökre, a lassan érkező lázra,

 

– Csukás István Csillagászati ősze kezdődik így –

 

a nyár, no lám, mint egy végrehajthatatlan ítélet, elévült,

az új bírák, a dérparókás virágok a kerítés

mögött fontoskodnak, az ablakból rájuk látok,

s szorongva cigarettázom, míg felizzó érzékeim loholva

próbálják utolérni az időt, mely mint a vonat utolsó vagonja,

kihúzódik a láthatárból (…)

 

Ilyen gondokkal megáldva, búcsúzom én is hétnyi időre, kedves Olvasóm, maradva kiváló tisztelettel.

Kelt 2017-ben, Szent Móric napján, napnyira az őszi nap-éj egyenlőségtől